Na igen, azt én sem értem miért nem volt nagyobb együttműködés köztük. Volt egy csomó minden amit megoszthattak volna egymással, a japóknak pl a háború végéig nem volt épkézláb páncéltörő fegyverük, legalább az olcsó és könnyen gyártható Panzerfaust és Panzerschrek licenszét átadhatták volna, esetleg a JgdPz 38(t)-t, a hegyes meg dzsungel környezetben bőven elég lett volna Vagy ott voltak a robosztus, erős japán csillagmotoros vadászok(Ki-84, J2M), a tengeralattjáróik(a németeknél még a VII-es típus volt a sláger akkor már Japán jóval nagyobb óceáni hajókat gyártott), a repülőgép-hordozóik(a németek kereskedelmi hajók vadászatára akarták használni, úgy emlékszem a Graf Zeppelinre is raktak egy rakat ágyút evégett).
Úgy gondolom az USA belépésekor már eldőlt a dolog, gyakorlatilag klasszikus anyagháború lett a vége, de ezeket azért megléphették volna a tengelyhatalmak.
Nyilván igaz amit írsz így utólag, de mit kellett volna csinálni? A több éves csúszások is emiatt voltak mert ezen a szinten volt az iparunk. Ehhez jött még egy nagy adag bürokratizmus, a vezetőség egy része nem is értette a páncéloshadviselés fontosságát, egy másik része meg egyszerűen a németektől várta a megoldást. Márpedig láthattuk hogy mennyire törték magukat a honvédség veszteségeinek pótlásában, Számvéber elég részletesen írt erről a könyveiben. Lassan szállítottak és akkor sem azt és annyit amennyi kellett volna részben azért mert maguknak sem gyártottak eleget.
Egy példa: belga zsákmányból több száz db 47mm-es páncéltörő ágyút adtak át. Ezeknek egy jelentős részéhez nem volt mozdony és irányzék! Plusz a lőszerellátás is akadozott, a nagy része így is repeszromboló volt, minimális számú páncéltörő lövedékkel.
Bónuszként 2 kép:
Ansaldo bogyótank.
1941 Rétság.
A németektől 1937-ben kiképzési és tesztcélra vásárolt Pz I ausf. A egyik példánya.
