<blockquote rel="hitetlen"><blockquote rel="Panzerfaust"><blockquote rel="boki">Magyar megszállás a Szovjetunióban(Ungváry Krisztián)
<b><b><i>A magyar csapatok a hadba lépéstől, 1941 nyarától megszállóként vettek részt a második világháborúban, de ennek a valódi története nálunk szinte teljesen ismeretlen. A szovjet frontról mindent elhomályosított a Don-kanyar tragédiája, a magyar megszállók valós működéséről már a háborús években is cenzúrázott hazugságok terjedtek, ‘45 után pedig feltárás helyett elhallgatták és elhazudták a tényeket</i></b></b>
http://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/12/10/magyar_megszallas_a_szovjetunioban/
"Teljes falvakat mészároltak le a magyarok a partizánháborúban"
Hát nagyapám falujának férfilakosságának a fele kint szolgált a szovjet fronton, de akikkel beszéltem egyik se mondott ilyet. Pedig éjszakákon át képesek voltak felidézni a történteket. Nemcsak a frontvonalban harcoltak, visszavonták az alakulataikat időnként más feladatra, de öldökölni nem öldökölték a civileket egyszer sem. Egyszerű parasztemberek voltak, akiknek sokkal jobban helyén volt az esze mint azt sokan képzelik.
Úgy tűnik, merő poltikai indíttatásból írták ezt a cikket, nem véletlenszerű időzítéssel, az Ungváry-család egyébként hírhedten jobboldal- és Fideszellenes.
Egyébként pedig ebben a tanulmányában leírtakkal szöges ellentétben áll a cikk némely hatásvadász megfogalmazása.
http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/tanulmanyok/1945elott/megszallo
A partizánokkal való harcban egyik fél sem volt kíméletes. A szovjet irreguláris alakulatok a magyar vagy német katonákat ugyanúgy kivégezték, mint fordítva. A lakosság meg ugyanúgy szenvedett hol egyiktől, hol másiktól.
</blockquote>
Az emlékezet megszépít és megcsúnyít. Ez az ego önvédelme. Elfeledjük vagy máshogy emlékszünk saját tetteinkre és később még mocskosabbnak látjuk azokat, akikben csalódtunk. Ez így természetes. Még a gyerekeknél is. Jó példa rá, hogy Új-Angliában vagy épp Svédországban a felvilágosodás idején ítéltek száznál több embert máglyahalálra boszorkányság miatt, gyermekek vallomása alapján.
Ha azt hinnénk, az emlékezet nem csal, a gyermekek és emberek nem hazudnak, akkor vannak boszorkányok, kik kecskén lovagolnak.
![Smile :) :)](/data/assets/smilies/smile.png)
Szóval, ha valamiről nem beszélünk, az még létezhet, megtörténhet. Én is máshogy mondok el dolgokat, mint volt, és néha el is hiszem.
![Smile :) :)](/data/assets/smilies/smile.png)
Arról pedig, hogy az emberek nem verik féltéglával a mellüket; hogy kiírtottak falvakat vagy elraboltak dolgokat, nem csak a tudatalatti tehet. Tudjuk, ma is rángatnak ki embereket a koporsóból, hogy elítéljék. Akkor ki az a bolond, aki ezekről mesélne?
A lényeg, maga a könyv koncepciója kerül önellentmondásba, akkor, mikor azt állítja, nem volt jelentős partizántevékenység, csak a lakosság fosztogatása, ugyanakkor, ezen tevékenyés miatti veszteségekről beszél, és a megtorlás jogosságáról.
Ha nem volt, mit toroltak meg, mi okozta a veszteségeket?
Miért kellett adnunk 8 megszálló hadosztályt?
Én csak azt mondom, írás közben elvesztette a fonalat.
![Smile :) :)](/data/assets/smilies/smile.png)
</blockquote>
Ez az alak 66-ban született, halovány lila gőze sincs mit éltek át az öregeim.
Valahogy jobban hiszek a régiek igazmondásában, mint politika-szagú sugalmazásoknak, hátha valakik hát ők biztosan nem szépítették a történteket.
Nem volt jelentős partizántevékenység ?
Ő maga írja le, hogy 1942 április 29-én 5000 partizán támadta meg a 102-eseket ....
</blockquote>
jó sok levéltári munkával sikerült nem elfedni a hivatalos izraeli tud/pol agedát. megengedheti ez az izé magának, hogy a elmarasztalja a hazai zsidóságot, amiért kávéházakban masszíroztatja az ánuszát miközben az ajnzaccgruppésok békaembernek öltözve úszkálnak tezsvéreik vérében?