<blockquote rel="hitetlen"><blockquote rel="Panzerfaust"><blockquote rel="boki">Magyar megszállás a Szovjetunióban(Ungváry Krisztián)
<b><b><i>A magyar csapatok a hadba lépéstől, 1941 nyarától megszállóként vettek részt a második világháborúban, de ennek a valódi története nálunk szinte teljesen ismeretlen. A szovjet frontról mindent elhomályosított a Don-kanyar tragédiája, a magyar megszállók valós működéséről már a háborús években is cenzúrázott hazugságok terjedtek, ‘45 után pedig feltárás helyett elhallgatták és elhazudták a tényeket</i></b></b>
http://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/12/10/magyar_megszallas_a_szovjetunioban/
"Teljes falvakat mészároltak le a magyarok a partizánháborúban"
Hát nagyapám falujának férfilakosságának a fele kint szolgált a szovjet fronton, de akikkel beszéltem egyik se mondott ilyet. Pedig éjszakákon át képesek voltak felidézni a történteket. Nemcsak a frontvonalban harcoltak, visszavonták az alakulataikat időnként más feladatra, de öldökölni nem öldökölték a civileket egyszer sem. Egyszerű parasztemberek voltak, akiknek sokkal jobban helyén volt az esze mint azt sokan képzelik.
Úgy tűnik, merő poltikai indíttatásból írták ezt a cikket, nem véletlenszerű időzítéssel, az Ungváry-család egyébként hírhedten jobboldal- és Fideszellenes.
Egyébként pedig ebben a tanulmányában leírtakkal szöges ellentétben áll a cikk némely hatásvadász megfogalmazása.
http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/tanulmanyok/1945elott/megszallo
A partizánokkal való harcban egyik fél sem volt kíméletes. A szovjet irreguláris alakulatok a magyar vagy német katonákat ugyanúgy kivégezték, mint fordítva. A lakosság meg ugyanúgy szenvedett hol egyiktől, hol másiktól.
</blockquote>
Az emlékezet megszépít és megcsúnyít. Ez az ego önvédelme. Elfeledjük vagy máshogy emlékszünk saját tetteinkre és később még mocskosabbnak látjuk azokat, akikben csalódtunk. Ez így természetes. Még a gyerekeknél is. Jó példa rá, hogy Új-Angliában vagy épp Svédországban a felvilágosodás idején ítéltek száznál több embert máglyahalálra boszorkányság miatt, gyermekek vallomása alapján.
Ha azt hinnénk, az emlékezet nem csal, a gyermekek és emberek nem hazudnak, akkor vannak boszorkányok, kik kecskén lovagolnak.
Szóval, ha valamiről nem beszélünk, az még létezhet, megtörténhet. Én is máshogy mondok el dolgokat, mint volt, és néha el is hiszem.
Arról pedig, hogy az emberek nem verik féltéglával a mellüket; hogy kiírtottak falvakat vagy elraboltak dolgokat, nem csak a tudatalatti tehet. Tudjuk, ma is rángatnak ki embereket a koporsóból, hogy elítéljék. Akkor ki az a bolond, aki ezekről mesélne?
A lényeg, maga a könyv koncepciója kerül önellentmondásba, akkor, mikor azt állítja, nem volt jelentős partizántevékenység, csak a lakosság fosztogatása, ugyanakkor, ezen tevékenyés miatti veszteségekről beszél, és a megtorlás jogosságáról.
Ha nem volt, mit toroltak meg, mi okozta a veszteségeket?
Miért kellett adnunk 8 megszálló hadosztályt?
Én csak azt mondom, írás közben elvesztette a fonalat.
</blockquote>
Ez az alak 66-ban született, halovány lila gőze sincs mit éltek át az öregeim.
Valahogy jobban hiszek a régiek igazmondásában, mint politika-szagú sugalmazásoknak, hátha valakik hát ők biztosan nem szépítették a történteket.
Nem volt jelentős partizántevékenység ?
Ő maga írja le, hogy 1942 április 29-én 5000 partizán támadta meg a 102-eseket ....
</blockquote>
jó sok levéltári munkával sikerült nem elfedni a hivatalos izraeli tud/pol agedát. megengedheti ez az izé magának, hogy a elmarasztalja a hazai zsidóságot, amiért kávéházakban masszíroztatja az ánuszát miközben az ajnzaccgruppésok békaembernek öltözve úszkálnak tezsvéreik vérében?