Ha érdekel a téma és kedveled a szerzőt, miért ne szereznéd be?Nem győztetek meg, olvastátok?
Én részemről szeretem ahogyan ír, nála jobban magyar szerző meg nem ismeri az ostromot.
Ez meg teljesen független bármilyen ideológiától. Számvéber meg a saját ideológiáját keveri bele.
De mondjuk nem is találkoztam olyan történésszel, aki ne azért írt volna, mert gondol valamiről valamit
Lehet amúgy, hogy ez ilyen szakma
Ungváry szerintem elég alaposan, elég részletesen és elég nyersen ír a háborúról, nem kendőzi el egyik érintett fél disznóságait sem. Budapest ostromában pl. idézi egy Logodi utcában lakó nő naplóját abban a külön fejezetben, amit a fosztogatásoknak és a nemi erőszakoknak szentel:
"Egy hétig nem tudtam írni. Ez a hét olyan volt, mint a pokol! Kimondhatatlan hogy miken mentünk keresztül. Ha most hallunk egy oroszt, remeg a térdünk. Összekulcsoljuk kezeinket és kérjük a jó Istent, adja hogy tovább menjen. Semmink sincs! Ruha, fehérnemű, élelem, ital, mindent elvittek. Éjjel-nappal talpon voltunk és remegtünk. A héthetes ostrom egy játék volt ehhez a háromhetes kínszenvedéshez képest, amit az ostrom után kellett végigszenvednünk."
Sok hasonló idézet van még itt (is), számos gyomorforgató konkrétummal, ijesztően magas számadatokkal, és nincs a fejezetben sem felmentés, sem magyarázkodás, sem bagatellizáció vagy áldozathibáztatás. Mint Ungváry írja, a Vörös Hadsereg katonáinak viselkedése, az esetenként elképzelhetetlen bestialitás többet ártott a szovjetekről kialakuló képnek, mint a valaha kitalált legvadabb náci propaganda.
Ungvárynál az a problematikus, hogy sokszor nyilatkozik meg napi politikai témákban. Mivel ezt baloldali-liberális narratívával teszi, így még a történészként megfogalmazott megállapításaiban is ez visszhangzik (vagy ezt véli felfedezni bennük az ember).
Például a kitöréssel kapcsolatban többek között azt is többször megfogalmazta, hogy az teljesen értelmetlen, mondhatni ostoba akció volt, mivel az abban részt vevő tízezernyi katonából mindössze százas nagyságrendben jutottak csak el a német-magyar vonalakhoz. Ezt azzal állítja párhuzamba, hogy a hadifogságba esettek közül sokkal nagyobb arányban tértek végül élve haza a katonák. Szerintem ez a megállapítás alapvetően hibás, hiszen a várban rekedt katonáknak semmiféle információja nem lehetett arról, hogy milyen arányban, milyen esélyekkel élhetik túl akár a kitörési kísérletet, akár a megadást. Azt tudhatták, hogy kifejezetten rosszak az esélyeik, de érthető módon többségük inkább választotta, hogy saját kezébe vegye a sorsát és tegye próbára szerencséjét, mint azt, hogy feltartott kezekkel az első felbukkanó szovjet fegyveresekre bízza az életét. Különösen úgy, hogy ekkor már ismertek voltak a szovjetek embertelen módszerei, barbár kilengései.
Sztálingrád kapcsán aligha mondhatna effélét Ungváry, hiszen az ott fogságba ejtett 91 ezer német katona közül végül csupán 6 ezer tért haza élve, sokuk bő 10 év után.