A II. világháború magyar vonatkozású katonai eseményei
- Téma indítója Terminator
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
.Azzal azért ne vádoljuk, hogy nekünk akart jót. Annyi realitásérzéke még 44-ben is vokt, hogy a magyaroknak jót tenni nem lehet...
.
Ha ez az egész bécsi döntésesdi jó is volt nekünk, azt az akkor még a németekkel sokkal egyenrangúbb helyzetben lévő olasz szövetségesek, a tárgyalásokon közvetlenül Ciano külügyminiszter képviselte jobban, kicsit akár a németek ellen is beszélve ezzel (de lehet, csak előre leosztott szerepű szinjáték volt.)
Pl a müncheni konferencián is az olaszok vették bele a határozatok közé, hogy a magyar-szlovák kérdést rendezni kell. Ezután volt is egy próba közvetlen tárgyalásokra, természetesen eredmény nélkül, és azután jött a bécsi döntőbiróság erőből.
No, elkezdtem átnézni az adott időszak dokumentumait. Nagyon kemény tárgyalások voltak, kezdve a 38 november 2.-ai első bécsi döntést megelőző időszakot és azt azt követő hónapok e témát érintő megbeszéléseit. Nekem az jött le, hogy a bécsi döntés előtt nem nézett ki jól a szénánk, de köszönhetően az olaszoknak és leginkább Cianó grófnak, közel az elképzelésünk szerinti területátadás történt. Ennek alapja valóban a magyar elképzelések szerinti, etnográfiai alapú rendezés volt. ( 869e / 752e magyar tért vissza, maradt határon kívül 320e magyar ) . Azonban 39 január 16.-án Berlinben Hitler Csáky István grófnak, Magyarország külügyminiszterének felrótta, hogyha Magyarország tartotta volna magát az eredeti tervhez, azaz ragaszkodott volna a Kárpátok vonaláig meghúzott revíziós vonalhoz, úgy neki is könnyebb lett volna Chamberleinnel szemben vitáznia. Hitler nem ellenzett volna egy közös magyar-lengyel határt. Még nem tudom, hogyan tárom ezeket elétek, lehet kifényképezem a feljegyzéseket a könyvből és beillesztem ide.Na ne basssz!!! Nekem meg a Kockás 1982-1988-ig!
Vicceltem, kiváncsi leszek találsz-e valamit, de amúgy kb. kétlem.
.
.
Ha vannak nalad remelhetöleg hiteles dokumentumok ebböl az idöszakbol, engem pl erdekelne, hogy Hitler tenyleg felajanlotta-e Burgenlandot a magyaroknak az Anschluss idejen, es hogy 3 napig nem szalltak meg a nemetek azt a teruletet, viszont uzenetet kuldött Horthy-eknak, hogy vonuljanak be, de Horthyek nem akartak.
Ebböl az idöszakbol erdekelne, hogy mi volt a Horthy-fele tartozkodas tenyleges oka 1938 marciusban, es mivel valtozott ez meg, hogy par honap mulva, augusztusban elindult a novemberi elsö becsi dönteshez vezetö folyamat? Az olaszok es Ciano hangsulyozott szerepe azert volt fontos, mert Horthy jobban bizott a sokkal kevesbe radikalis Mussoliniben? Ha igy van, lehet, hogy Ciano hangsulyozott magyarpartisagat Hitler tamogatta a hatterböl, mert szerette volna a magyarokat egy teruleti adomannyal magahoz kötni?
Teljes fantazmagória. Röviden: március 11-én buktatták a kormányt és 13-án már Burgenlandban áll a Wehrmacht. Dobok egy részletet, akit bővebben érdekel fordítózhat:
Am 11. März kommt es in Österreich zur Machtübernahme der Nationalsozialisten: Im Burgenland wird Landeshauptmann Sylvester abgesetzt, NS-Gauleiter Portschy ernennt sofort eine neue Landesregierung, so dass das Burgenland als eines der ersten österreichischen Bundesländer noch am Abend des 11. März in den Händen der Nationalsozialisten ist. Am 13. März marschieren deutsche Truppen in Österreich ein. Der solcherart vollzogene Anschluss an Deutschland wird durch eine Abstimmungsfarce im April „legitimiert“. Die “Volksabstimmung über die Wiedervereinigung Österreichs mit dem Deutschen Reich“ ergibt im Burgenland 169.775 Ja- und nur 63 Nein-Stimmen; in 297 von 324 Gemeinden gibt es ausschließlich Ja-Stimmen. Mit Wirkung vom 15. Oktober wird das Burgenland als Verwaltungseinheit aufgelöst und auf die Reichsgaue Niederdonau und Steiermark aufgeteilt, der bisherige Landeshauptmann Portschy wird stellvertretender Gauleiter der Steiermark. Bis Jahresende werden sämtliche jüdische Mitbürger enteignet und aus dem Burgenland vertrieben. Die Übergriffe einfacher Parteimitglieder gegen jüdischen Besitz veranlassen die Reichsregierung in Berlin, Durchführungsbestimmungen zur „Arisierung jüdischen Vermögens“ zu erlassen, um den Schein der Rechtsstaatlichkeit zu wahren.
Több forrást néztem át, az egyik: burgenland.at és ott a Die Zeit des Nationalsozialismus 1938 bis 1945.
Egyelőre egy korábbi , Burgerlandot érintő ígéretre tett utalást találtam, íme
.
[/URL].
na jó, ezen a képküldésen még dolgoznom kell ...
Egyelőre egy korábbi , Burgerlandot érintő ígéretre tett utalást találtam, íme
.[/URL]
.
Érdekes. Ez alapján lehetséges, hogy volt ilyen irányú ígeret vagy valami, de a dátumok alapján a csapatok nem vártak egy napot sem és ugyanúgy vonultak be, mint bármelyik osztrák területre.
A német államtitkár válaszlevele a budapesti német nagykövetnek minden kérdést e témában rövidre zár :
A levél első része :[URL=http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=474380421_1.jpg]
[/URL]
[/URL]
A levél második része, benne az ominózus három nap .... :[URL=http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=250380421_2.jpg]
[/URL]
[/URL]
Így akkor Capslock27 kolléga kérdéseire a válaszok :
- 1933 júniusában, mikor Gömbös Gyula először volt Berlinben, a Führer valóban szóba hozhatta Burgenland kérdését Magyarország tekintetében, de az Anschluss idején ez már messze nem volt tárgyalási alap Németország részéről. A későbbi levelezésből látszik, ez a magyar kormány tervei között sem szerepelt , " nem ringatta magát effajta illúziókba " .
- mindezek alapján nem volt üzenet Horthyéknak a bevonulásra és így válasz sem lehetett, az-az tartózkodás sem
Az első bécsi döntéshez vezető út : nagyon komoly diplomáciai harc zajlott mind nyíltan, mind a színfalak mögött .... Nem tudom még, hogy mindezeket hogyan teszem be ide, de szinte hihetetlen, hogy Hitler milyen hideg fejjel és pontosan tudta értelmezni a helyzetet, a magyarok szempontjából is ... kezdem megkedvelni ezt az osztrák piktort ...
Felgyorsulnak az események, mikor Hitler elveszíti a türelmét a csehországi kérdés rendezése kapcsán, 1938 szeptember 20.-án "megbeszélést" folytat a magyar miniszterelnökkel és külügyminiszterrel : [URL=http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=68519380921_1.jpeg]
[/URL]
[/URL]
Egy kis érdekesség: idéznek egy PhD disszertációból, amely a magyarországi németekről, azok háborús és azutáni megpróbáltatásairól szól. Civilek, magyar katonák, önkéntes és kényszer sorozott Waffen SS katonák visszaemlékezései… a következőket egy önkéntes mondta, aki 1944-ben lépett be:
„A franciaországi Léonba voltunk. A körülmények jók voltak, de az étel szó-szó. Elment.
Volt ám olyan leves, hogy csak nagy alakú répák voltak benne. Egyszerre mindenki felállt az asztaltól és otthagyta. Egy öreg, 55 év körüli ferfi - csoda, hogy nem hajtották hadbiróság elé és nem lőttek agyon - Josef Beckmann volt a föhadnagyunk, a századparancsnok. Ö volt velünk. A kiképzés olyan volt, mint az idegenlégióban. Éleslövészet, éles tölténnyel, hasra vágódva, sárban, vizben….. Léonban sok magyar katona volt, szinte csak azok. Mindenki azért lépett be, mert jobb volt, mint a magyar hadsereg. Mikor jött az orosz front, akkor ahhoz föl is voltunk öltözve. León olyan magas dombon fekvő város, a laktanya meg lent volt az országút mellett. A franciák csak vigyorogtak, de alig beszéltünk velük. Megmutattuk, hogy ebből a fényképből kérünk, vagy hogy ilyen lapot vásárolnánk, amikor hazairtunk. Kiszolgáltak a pénzünkért. Volt egy hatalmas épùlet, fent a dombtetön, ott volt az étkezde, ha akartunk valami jobbat enni, akkor oda fel kellett menni és meg kellett fizetni. Tehat nem a kaszárnyakoszt, hanem jobb. Jó zene, nagyon jó zene volt. [...] Francia nővel nem voltam. [...] Az tilos is lett volna. Legalábbis elméletben. Én nem tudtam franciául... Kuplerájba jártam, marha elegáns kupleráj volt, ajjajjajj... és a színe-java-virága - nem olyan lestrapált vén kurvák, meg ehhez hasonlók, hanem a színe-java, a belső is minden. Tehát nem egy ócska kupleráj, ahol a poloskák szaladgálnak, hanem a színe-java-virága. A századparancsnok mutatta, »a kupleráj ott van fönt, megtaláljátok.« 1944. márciusban kerültünk el onnan. Potsdamba mentünk, hogy felkészüljünk az orosz hadszintérre. Megismertük a páncélosokat, a Tigrist, meg a Párducot, nem akármi volt. Ez hat hétig tartott, aztán ki mentünk az orosz harctérre. "
Így folytatódik a visszaemlékezés.
„Egyik vereséget a másik után szenvedtük el az orosz fronton. Sok lud disznot győz. A mi Párducaink és Tigriseink. Szóval, mi tizenketten voltunk, Ők meg száztizenketten. Ilyen egyszerû.
[...] Lapásznyánál volt nagy páncéloscsata, ami jól belevésödött az emlékezötehetségembe. Egy romos ház mellett foglaltam helyet, három magyar és egy lengyel fiú volt a páncélosban, és ahogy jöttek, úgy lőttük ki Őket. Én a periszkópon figyeltem, ágyút töltöttem és löttem, mikor annak ideje volt. És utána szégyen a futás, de hasznos, mert a lőszer kezdett fogyni, ránéztem az órára; »ó, a jó isten hogy baszná meg, a gázolaj is fogytán van. Jóska, meddig tudunk visszafelé menekülni?« Azt mondja, »még elérjük az állásainkat.« »Na, akkor kapcsolj bele, kedves barátom, és spuri vissza« a saját állásaink mögé. »Ez igy nem lesz jó. Itt fogunk megdögleni, mint a kutyák, bent égünk a tankban.« És akkor aztán gyerünk vissza. Körülbelül négy ilyen ütközetem volt. Mind Oroszországban [...] Visszafelé vonultunk, nyugat felé, Németország felé. Lengyelországon keresztüljöttünk. A bevonulás azt jelentette, hogy köptünk egyet, jóllaktunk, és utána gyerünk vissza, gyerünk nyugatra, mert jönnek a T34-esek. Rengetegen jöttek! Csak nyugalommal és kitűnő célzóberendezéssel lehetett egy ilyet kilöni. [...] Meg kellett várni, hogy egészen közel érkezik. Egy.
Kettö. A célpont lényege, hogy a periszkóp pont rávetödjön. Mindegy volt hova [csak lőni kellett].
Tudnillik a 765-össel nem [lehetett] átlőni, de mikor megvolt a csere 880-asra, azokkal már át lehetett ütni [a páncélt], azok olyan voltak, mint a légvédelmi ágyúk. De le lehetett róla lőni igy is a lánctalpat. [...] A háború ekkor már elveszett. Mondta is Gy. Jóska: »Te, Karesz, ezt a háborút elvesztettük!« Mondom, »tisztában vagyok vele.« Azért jöttek a hírek hazulról is, Németországról is. A szövetségesek túlsúlyban voltak. Sztálin, Roosevelt, Churchill. [...] De senki nem gondolt dezertálni. A hűség, a becsület, ez volt az alapállás. Ilyen egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. És hova? Kóboroljunk ott rossz civil ruhában, mint a nem tudom, kicsodák? Egyből agyonlöttek volna.
Itt nem volt tiszt meg más, itt teljes egyenlőség volt. Az, hogy az ember megadta a tiszteletet, és amit mondott, az szentirás volt, az tény. De az, hogy az ember állandóan kapkodja a pofáját, meg csattogtassa, ilyenről szó se lehetett. Ö megmondta, a legénység végrehajtotta. (...] Visszavonuláskor hullottunk, mint a legyek, a tisztek is. Azoknak elől kellett menni, nem úgy hogy: »Előre, faim, én meg hátul vagyok«. Egy lófaszt. Nekik kellett elől menni. A szerencsének köszönhettem, hogy túléltem. Ott sebesültem meg. Először is szétlötték a lánctalpat, tehát ki kellett szállni. Utána ott csapódott le egy gránát, mert ugye aknavetővel is löttek az oroszok. A combomon meg a térdemen talált el. Párductankban voltam. A tankot nem én vezettem, hanem Aradi Jancsi, de a Jóska is értett hozzá. "
Természetesen azért ennyi idő elmúltával vannak pontatlanságok, illetve 1925-ös születésű volt az ember, akinek a visszaemlékezését idézi a szakdolgozat.
Az nem derül, hogy melyik alakulatban harcolt, próbálok utána járni.
„A franciaországi Léonba voltunk. A körülmények jók voltak, de az étel szó-szó. Elment.
Volt ám olyan leves, hogy csak nagy alakú répák voltak benne. Egyszerre mindenki felállt az asztaltól és otthagyta. Egy öreg, 55 év körüli ferfi - csoda, hogy nem hajtották hadbiróság elé és nem lőttek agyon - Josef Beckmann volt a föhadnagyunk, a századparancsnok. Ö volt velünk. A kiképzés olyan volt, mint az idegenlégióban. Éleslövészet, éles tölténnyel, hasra vágódva, sárban, vizben….. Léonban sok magyar katona volt, szinte csak azok. Mindenki azért lépett be, mert jobb volt, mint a magyar hadsereg. Mikor jött az orosz front, akkor ahhoz föl is voltunk öltözve. León olyan magas dombon fekvő város, a laktanya meg lent volt az országút mellett. A franciák csak vigyorogtak, de alig beszéltünk velük. Megmutattuk, hogy ebből a fényképből kérünk, vagy hogy ilyen lapot vásárolnánk, amikor hazairtunk. Kiszolgáltak a pénzünkért. Volt egy hatalmas épùlet, fent a dombtetön, ott volt az étkezde, ha akartunk valami jobbat enni, akkor oda fel kellett menni és meg kellett fizetni. Tehat nem a kaszárnyakoszt, hanem jobb. Jó zene, nagyon jó zene volt. [...] Francia nővel nem voltam. [...] Az tilos is lett volna. Legalábbis elméletben. Én nem tudtam franciául... Kuplerájba jártam, marha elegáns kupleráj volt, ajjajjajj... és a színe-java-virága - nem olyan lestrapált vén kurvák, meg ehhez hasonlók, hanem a színe-java, a belső is minden. Tehát nem egy ócska kupleráj, ahol a poloskák szaladgálnak, hanem a színe-java-virága. A századparancsnok mutatta, »a kupleráj ott van fönt, megtaláljátok.« 1944. márciusban kerültünk el onnan. Potsdamba mentünk, hogy felkészüljünk az orosz hadszintérre. Megismertük a páncélosokat, a Tigrist, meg a Párducot, nem akármi volt. Ez hat hétig tartott, aztán ki mentünk az orosz harctérre. "
Így folytatódik a visszaemlékezés.
„Egyik vereséget a másik után szenvedtük el az orosz fronton. Sok lud disznot győz. A mi Párducaink és Tigriseink. Szóval, mi tizenketten voltunk, Ők meg száztizenketten. Ilyen egyszerû.
[...] Lapásznyánál volt nagy páncéloscsata, ami jól belevésödött az emlékezötehetségembe. Egy romos ház mellett foglaltam helyet, három magyar és egy lengyel fiú volt a páncélosban, és ahogy jöttek, úgy lőttük ki Őket. Én a periszkópon figyeltem, ágyút töltöttem és löttem, mikor annak ideje volt. És utána szégyen a futás, de hasznos, mert a lőszer kezdett fogyni, ránéztem az órára; »ó, a jó isten hogy baszná meg, a gázolaj is fogytán van. Jóska, meddig tudunk visszafelé menekülni?« Azt mondja, »még elérjük az állásainkat.« »Na, akkor kapcsolj bele, kedves barátom, és spuri vissza« a saját állásaink mögé. »Ez igy nem lesz jó. Itt fogunk megdögleni, mint a kutyák, bent égünk a tankban.« És akkor aztán gyerünk vissza. Körülbelül négy ilyen ütközetem volt. Mind Oroszországban [...] Visszafelé vonultunk, nyugat felé, Németország felé. Lengyelországon keresztüljöttünk. A bevonulás azt jelentette, hogy köptünk egyet, jóllaktunk, és utána gyerünk vissza, gyerünk nyugatra, mert jönnek a T34-esek. Rengetegen jöttek! Csak nyugalommal és kitűnő célzóberendezéssel lehetett egy ilyet kilöni. [...] Meg kellett várni, hogy egészen közel érkezik. Egy.
Kettö. A célpont lényege, hogy a periszkóp pont rávetödjön. Mindegy volt hova [csak lőni kellett].
Tudnillik a 765-össel nem [lehetett] átlőni, de mikor megvolt a csere 880-asra, azokkal már át lehetett ütni [a páncélt], azok olyan voltak, mint a légvédelmi ágyúk. De le lehetett róla lőni igy is a lánctalpat. [...] A háború ekkor már elveszett. Mondta is Gy. Jóska: »Te, Karesz, ezt a háborút elvesztettük!« Mondom, »tisztában vagyok vele.« Azért jöttek a hírek hazulról is, Németországról is. A szövetségesek túlsúlyban voltak. Sztálin, Roosevelt, Churchill. [...] De senki nem gondolt dezertálni. A hűség, a becsület, ez volt az alapállás. Ilyen egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. És hova? Kóboroljunk ott rossz civil ruhában, mint a nem tudom, kicsodák? Egyből agyonlöttek volna.
Itt nem volt tiszt meg más, itt teljes egyenlőség volt. Az, hogy az ember megadta a tiszteletet, és amit mondott, az szentirás volt, az tény. De az, hogy az ember állandóan kapkodja a pofáját, meg csattogtassa, ilyenről szó se lehetett. Ö megmondta, a legénység végrehajtotta. (...] Visszavonuláskor hullottunk, mint a legyek, a tisztek is. Azoknak elől kellett menni, nem úgy hogy: »Előre, faim, én meg hátul vagyok«. Egy lófaszt. Nekik kellett elől menni. A szerencsének köszönhettem, hogy túléltem. Ott sebesültem meg. Először is szétlötték a lánctalpat, tehát ki kellett szállni. Utána ott csapódott le egy gránát, mert ugye aknavetővel is löttek az oroszok. A combomon meg a térdemen talált el. Párductankban voltam. A tankot nem én vezettem, hanem Aradi Jancsi, de a Jóska is értett hozzá. "
Természetesen azért ennyi idő elmúltával vannak pontatlanságok, illetve 1925-ös születésű volt az ember, akinek a visszaemlékezését idézi a szakdolgozat.
Az nem derül, hogy melyik alakulatban harcolt, próbálok utána járni.
Marschall László… nagy karriert futott be, a haza kommunisták kivégezték, holott pont olyan velejéig moslék kommunista volt mint azok. Egy dolog becsülendő az emberben, mégpedig hogy kurázsi az volt benne rendesen. Harcolt a spanyoloknál aztán pedig a francia ellenállásban.