na jó, akik még rajtam kívül bullshitelnek_:
De kezdetenek javaslom:
http://phd.lib.uni-corvinus.hu/769/1/Kemeny_Janos.pdf
http://mhtt.eu/hadtudomany/2015/1_2/2015_1_2_7_KONFERENCIA.pdf és....
Társadalmi Stockholm-szindróma
Az emberi természetben van bizonyos hajlam azonosulni az elnyomóval, bántalmazóval, kizsákmányolóval, általában azzal, akitől félünk (túsz a túszejtővel, rab a fegyőrrel vagy kápóval, kizsákmányolt a kizsákmányolójával). Ez a kiszolgáltatott, súlyos veszélynek kitett ember lélektani védekezési mechanizmusa. A pszichológia ezzel magyarázza, hogy az éveken át bántalmazott családtag nem válik ki a családból; évtizedeken át bántalmazott gyerek buzgón látogatja bántalmazó szülőjét, aki börtönbe került.8 A Stockholm-szindróma a fenti jelenség egyik kirívó esete. Egy sikertelen stockholmi bankrablást követő, több napos túszdrámáról kapta nevét (1973). A bankrablók a kiszolgáltatott helyzetben lévő foglyaikat időnként bántalmazták és halállal fenyegették, máskor fi gyelmet, törődést, némi felületes kedvességet tanúsítottak irántuk. A túszok egy idő után vonzalmat kezdtek érezni fogva tartóik iránt, azonosultak velük, és közös ellenségnek tekintették a rendőrséget, amely ki akarta szabadítani őket. A nem állami hadviselő általában nem rendelkezik a hagyományos, clausewitzi értelemben vett győzelem kivívásához szükséges erőforrásokkal. Sikerének kulcsa a társadalom akaratának, ellenálló képességének megtörése. Ennek megfelelően a fegyveres harcot médiaeseménynek tekinti és összehangolja a többé-kevésbé legális politikai tevékenységgel, a tömeglázító, tömegmozgósító eszközökkel és a folyamatos propagandával. Fő műveleti irányvonalainak célja, hogy minél előbb kifejlődjön egy „társadalmi Stockholm-szindróma”.9 1. A tett propagandája rákényszeríti a világot arra, hogy figyeljen. Ez fantáziát és találékonyságot követel, mert a nézettségért folyó versenyben csak az első új típusú, látványos támadás kap világszerte nagy nyilvánosságot; az ötödiket csak a helyi sajtóban tárgyalják részletesen; a tizedik a helyi lapokban is csak a belső oldalakon kap néhány sort. A nem állami hadviselő – ha médiasztár akar maradni – kénytelen egyre látványosabb, egyre megrázóbb képsorokat produkálni. A látszólag véletlenszerűen kiválasztott civilek, polgári intézmények és létesítmények ellen végrehajtott véres támadások növelik az általános félelmet és bizonytalanságot, így kierőszakolják a nép támogatását vagy legalábbis semlegességét.
2. Legális frontszervezetek tömeggyűlései, tüntetései és polgári engedetlenségi mozgalmai a közösségi öntudat ébresztését és növelését szolgálják. A propaganda hangsúlyozza az elnyomást, a sérelmeket, dicsőíti a mártírokat, negatív színben tünteti fel a biztonsági erőket. A rendezvényeken részt vevő polgárok nagy száma alátámasztja azt az állítást, hogy a felkelés a nép10 valós szándékainak és akaratának kifejezése.
3. Stratégiai információs műveletek meggyőzik a világot, hogy az igazság a mozgalom oldalán van. E célt szolgálja az áldozati státus hangoztatása minden lehetséges fórumon – akkor is, ha a nem állami szereplő a támadó fél, és akkor is, ha különös kegyetlenséggel támadja a társadalom leggyengébb és legvédtelenebb tagjait.
4. Az infrastruktúra és az állami hatalom jelképei elleni támadások bizonyítják, hogy a biztonsági erők nemcsak a nép biztonságáról nem képesek gondoskodni, de még az állami létesítményeket és az állam tisztviselőit sem képesek megvédeni. A lesállások, vállalkozások, gyilkosságok kiprovokálják a biztonsági erők megtorló intézkedéseit, amelyek többnyire a civileket sújtják, és gyakran okoznak jelentős számú járulékos veszteséget. A látványosan brutális, véletlenszerű támadások és az állami hatalom képviselőinek célzott likvidálása nap mint nap bizonyítja, hogy mindenki potenciális célpont és védtelen áldozat, azaz a biztonsági erők tehetetlenek. A civilek között okozott járulékos veszteségek a biztonsági erők felkészületlenségét és nemtörődöm magatartását bizonyítják. A nem állami szereplő jelenti a közvetlen, halálos fenyegetést; a brutalizált és megfélemlített nép mégis a biztonsági erőkben, illetve műveleteikben látja a nagyobb veszélyt. Kevésbé veszélyesnek tűnik engedelmeskedni a nem állami szereplő követeléseinek, mint kérni vagy elfogadni a biztonsági erők védelmét. Ennek megfelelően a támadások az állam társadalmi alapjai – a polgári személyek, a civil infrastruktúra és az állam hatalmi jelképei – ellen irányulnak. A harctér az utcákon, a földeken, a házakban, mindenütt, bármikor kialakulhat. Harcok folyhatnak a civilek jelenlétében, a civilek között, a civilek ellen, a civilek védelmében, a civilek önkéntes vagy kikényszerített részvételével. A civilek egyaránt lehetnek célpontok, emberi pajzsok, potenciális támogatók, vagy hadviselők – és gyakran nehéz eldönteni, hogy egy adott pillanatban éppen melyik szerepet töltik be. Ez a hadviselés új paradigmája, melynek Rupert Smith brit tábornok a háború a nép között nevet adta.
9 A „társadalmi Stockholm-szindróma” (societal Stockholm syndrome) kifejezés K. P. S. Gill indiai rendőrtábornoktól származik. Mahadevan, Prem: The Gill Doctrine – A Model for 21st Century Counter-terrorism? Faultlines, New Delhi, Volume 19, 2005. http://satp.org/satporgtp/publication/faultlines/volume19/Article1. htm (letöltve 2011. 01. 13.)
10 A „nép” politológiai szempontból talán elavult (és erősen marxista-leninista ízű) kifejezés, de a kézenfekvő alternatíva, a „lakosság” – az egyik szerző, Kiss Álmos Péter szerint – alig különbözik az „alattvalótól”, ami differenciálatlan, passzív, manipulálható tömeg.
Teljes cikk a negyedik oldaltól:
http://www.honvedelem.hu/container/files/attachments/42201/2014_hsz_1_beliv_oldalankent.pdf
De kezdetenek javaslom:
http://phd.lib.uni-corvinus.hu/769/1/Kemeny_Janos.pdf
http://mhtt.eu/hadtudomany/2015/1_2/2015_1_2_7_KONFERENCIA.pdf és....
Társadalmi Stockholm-szindróma
Az emberi természetben van bizonyos hajlam azonosulni az elnyomóval, bántalmazóval, kizsákmányolóval, általában azzal, akitől félünk (túsz a túszejtővel, rab a fegyőrrel vagy kápóval, kizsákmányolt a kizsákmányolójával). Ez a kiszolgáltatott, súlyos veszélynek kitett ember lélektani védekezési mechanizmusa. A pszichológia ezzel magyarázza, hogy az éveken át bántalmazott családtag nem válik ki a családból; évtizedeken át bántalmazott gyerek buzgón látogatja bántalmazó szülőjét, aki börtönbe került.8 A Stockholm-szindróma a fenti jelenség egyik kirívó esete. Egy sikertelen stockholmi bankrablást követő, több napos túszdrámáról kapta nevét (1973). A bankrablók a kiszolgáltatott helyzetben lévő foglyaikat időnként bántalmazták és halállal fenyegették, máskor fi gyelmet, törődést, némi felületes kedvességet tanúsítottak irántuk. A túszok egy idő után vonzalmat kezdtek érezni fogva tartóik iránt, azonosultak velük, és közös ellenségnek tekintették a rendőrséget, amely ki akarta szabadítani őket. A nem állami hadviselő általában nem rendelkezik a hagyományos, clausewitzi értelemben vett győzelem kivívásához szükséges erőforrásokkal. Sikerének kulcsa a társadalom akaratának, ellenálló képességének megtörése. Ennek megfelelően a fegyveres harcot médiaeseménynek tekinti és összehangolja a többé-kevésbé legális politikai tevékenységgel, a tömeglázító, tömegmozgósító eszközökkel és a folyamatos propagandával. Fő műveleti irányvonalainak célja, hogy minél előbb kifejlődjön egy „társadalmi Stockholm-szindróma”.9 1. A tett propagandája rákényszeríti a világot arra, hogy figyeljen. Ez fantáziát és találékonyságot követel, mert a nézettségért folyó versenyben csak az első új típusú, látványos támadás kap világszerte nagy nyilvánosságot; az ötödiket csak a helyi sajtóban tárgyalják részletesen; a tizedik a helyi lapokban is csak a belső oldalakon kap néhány sort. A nem állami hadviselő – ha médiasztár akar maradni – kénytelen egyre látványosabb, egyre megrázóbb képsorokat produkálni. A látszólag véletlenszerűen kiválasztott civilek, polgári intézmények és létesítmények ellen végrehajtott véres támadások növelik az általános félelmet és bizonytalanságot, így kierőszakolják a nép támogatását vagy legalábbis semlegességét.
2. Legális frontszervezetek tömeggyűlései, tüntetései és polgári engedetlenségi mozgalmai a közösségi öntudat ébresztését és növelését szolgálják. A propaganda hangsúlyozza az elnyomást, a sérelmeket, dicsőíti a mártírokat, negatív színben tünteti fel a biztonsági erőket. A rendezvényeken részt vevő polgárok nagy száma alátámasztja azt az állítást, hogy a felkelés a nép10 valós szándékainak és akaratának kifejezése.
3. Stratégiai információs műveletek meggyőzik a világot, hogy az igazság a mozgalom oldalán van. E célt szolgálja az áldozati státus hangoztatása minden lehetséges fórumon – akkor is, ha a nem állami szereplő a támadó fél, és akkor is, ha különös kegyetlenséggel támadja a társadalom leggyengébb és legvédtelenebb tagjait.
4. Az infrastruktúra és az állami hatalom jelképei elleni támadások bizonyítják, hogy a biztonsági erők nemcsak a nép biztonságáról nem képesek gondoskodni, de még az állami létesítményeket és az állam tisztviselőit sem képesek megvédeni. A lesállások, vállalkozások, gyilkosságok kiprovokálják a biztonsági erők megtorló intézkedéseit, amelyek többnyire a civileket sújtják, és gyakran okoznak jelentős számú járulékos veszteséget. A látványosan brutális, véletlenszerű támadások és az állami hatalom képviselőinek célzott likvidálása nap mint nap bizonyítja, hogy mindenki potenciális célpont és védtelen áldozat, azaz a biztonsági erők tehetetlenek. A civilek között okozott járulékos veszteségek a biztonsági erők felkészületlenségét és nemtörődöm magatartását bizonyítják. A nem állami szereplő jelenti a közvetlen, halálos fenyegetést; a brutalizált és megfélemlített nép mégis a biztonsági erőkben, illetve műveleteikben látja a nagyobb veszélyt. Kevésbé veszélyesnek tűnik engedelmeskedni a nem állami szereplő követeléseinek, mint kérni vagy elfogadni a biztonsági erők védelmét. Ennek megfelelően a támadások az állam társadalmi alapjai – a polgári személyek, a civil infrastruktúra és az állam hatalmi jelképei – ellen irányulnak. A harctér az utcákon, a földeken, a házakban, mindenütt, bármikor kialakulhat. Harcok folyhatnak a civilek jelenlétében, a civilek között, a civilek ellen, a civilek védelmében, a civilek önkéntes vagy kikényszerített részvételével. A civilek egyaránt lehetnek célpontok, emberi pajzsok, potenciális támogatók, vagy hadviselők – és gyakran nehéz eldönteni, hogy egy adott pillanatban éppen melyik szerepet töltik be. Ez a hadviselés új paradigmája, melynek Rupert Smith brit tábornok a háború a nép között nevet adta.
9 A „társadalmi Stockholm-szindróma” (societal Stockholm syndrome) kifejezés K. P. S. Gill indiai rendőrtábornoktól származik. Mahadevan, Prem: The Gill Doctrine – A Model for 21st Century Counter-terrorism? Faultlines, New Delhi, Volume 19, 2005. http://satp.org/satporgtp/publication/faultlines/volume19/Article1. htm (letöltve 2011. 01. 13.)
10 A „nép” politológiai szempontból talán elavult (és erősen marxista-leninista ízű) kifejezés, de a kézenfekvő alternatíva, a „lakosság” – az egyik szerző, Kiss Álmos Péter szerint – alig különbözik az „alattvalótól”, ami differenciálatlan, passzív, manipulálható tömeg.
Teljes cikk a negyedik oldaltól:
http://www.honvedelem.hu/container/files/attachments/42201/2014_hsz_1_beliv_oldalankent.pdf
