Látjuk, hogy az össfegyernemi háborúban a sebesülések 90%-át a tüzérség okozza, míg az asszimetrikus konfliktusban a sebesülések kétharmada alapvetően lőtt seb. Az átlagos magyar katonát az fogja megölni, ha nincs megfelelő fedezékben a tüzérségi csapások elől, a lőtt seb meglehetősen ritka lesz, ahhoz túl kell élni az ellenséges tüzérséget, amire csekély az esély még úgy is, hogy a régi szovjet tapasztalatok alapján ássa be magát az ember, mint az ukrajnai hadviselő felek tették. Az is látható, hogy amíg az asszimetrikus háborúkban az amerikaiak általában a felsőtestükön sebesültek meg, addig az ukrajnai konfliktusban csak a fejsérülések mértéke mutatott átfedést, különben pedig döntően a végtagok sérültek/szakadtak. Magyarán a korszerű védőmellények jóval kisebb hatékonysággal fogják megvédeni a magyar katonát az amerikainál, mert nem azt a testrészt védik, ami alapvetően sérülni fog.
Lövészárokharc, bunkerépítés, a katonáknál készség szintű beásás, ha öt percnél hosszabb időre megállnak velahol, alapvető közlekedési jármű, a tüzérségtől védő nehézpáncélozott IFV, az ellenség elpusztításának fő metódusa pedig a masszív tüzérségi csapás. Nem tudom ez mennyiben érinti a gyalásó kihegyezését, de az biztos, hogy többet, sokkal többet fogja a gyalásót forgatni a magyar katona, mint a gépkarabélyát. Már feltéve, hogy felkészítik a valós kihívásra és nem lándzsás-dárdás benszülöttek elleni amerikai tapasztalatok alapján küldik a halálból elmebeteg taktikával és felszereléssel!
A gyalásó oldaléle, alapban az ellen kivégzésére van kiélezve. Azzal ki kell végezni. Sisakszíjj elkapása és lehúzása az ellen fejéről, szintén fix kivégzési mód. Értem dudit, de támogatom is, ha úgy érzi, a régi kiképzésből kell valmi a hatásos dolgokért.