A magyar haderő lehetséges fejlesztési irányai

[pöcshuszár]

https://combatgear.blog.hu/2016/09/09/alternativak_a_2015m_gyakorlo_sapkara

Nem olyan magas, nem olyan csúcsos, a szemernyő nem az orrod előtt lóg, az oldalára pedig szellőző nyílások kellenek.

Igen, ilyet utoljára II. világháborús német filmeken - ha jól emlékszem fekete színben, harckocsizókon - láttam.
De mi köze van ennek a magyar identitáshoz? A bocskaiban pont az a lényeg, hogy különleges. Úgy, hegyesen, szembelógóan.
Aki akarja, tegyen rá szellőzőket, biztos meg lehet oldani, de azért nem egy ushánkáról beszélünk...

 

[Celebra]

Igen, ilyet utoljára II. világháborús német filmeken - ha jól emlékszem fekete színben, harckocsizókon - láttam.
De mi köze van ennek a magyar identitáshoz? A bocskaiban pont az a lényeg, hogy különleges. Úgy, hegyesen, szembelógóan.
Aki akarja, tegyen rá szellőzőket, biztos meg lehet oldani, de azért nem egy ushánkáról beszélünk...

 

[pöcshuszár]

Elég nagy pofátlanság bármit a végrehajtókra hárítani már ne is haragudj.Ennyi bőr még a parancsnokok képén sincs!!!

Szerintem ebben a helyzetben mindenki azt csinálta amit tudott.
A "tábornok" semmit. A legénységi állományú szintén. Majd a végén utóbbi leszerelt.
De akkor kérdem én, mit veszített volna a legénységi állományú, ha hivatalos panaszt tesz? Félt, hogy kirúgják? Dehát leszerelt, nem?
Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, és ez az, ami ránk magyarokra jellemző. Ez nagyon sok más országban nem így zajlott volna le.
Azt gondolom, hogy ebben mindenkinek, a polc legalsó és legfelső szintjén is változnia kell.

 

[pöcshuszár]

Nakérlek ez igen! Bár a kakastollat némi túlzásnak érzem!

 

[mészi]

Elég nagy pofátlanság bármit a végrehajtókra hárítani már ne is haragudj.Ennyi bőr még a parancsnokok képén sincs!!!

Nem áthárítani akartam a felelősséget, hanem azt akartam megvilágítani, hogyha valami nem tetszik akkor meg kell próbálni esetlen saját magamnak is tenni valamit a cél érdekében, ha már a parancsnokaim ilyen töketlenek! Az elért egzisztencia féltése pedig szerintem teljesen emberi reakció, beosztástól és rendfokozattól függetlenül!

 

[Hegylakó]

Szerintem ebben a helyzetben mindenki azt csinálta amit tudott.
A "tábornok" semmit. A legénységi állományú szintén. Majd a végén utóbbi leszerelt.
De akkor kérdem én, mit veszített volna a legénységi állományú, ha hivatalos panaszt tesz? Félt, hogy kirúgják? Dehát leszerelt, nem?
Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, és ez az, ami ránk magyarokra jellemző. Ez nagyon sok más országban nem így zajlott volna le.
Azt gondolom, hogy ebben mindenkinek, a polc legalsó és legfelső szintjén is változnia kell.

https://gondola.hu/cikkek/40787
Volt próbálkozás még Juhász Ferenc idején...
"Tisztelt Miniszter Úr!

Hét hónappal ezelőtt ön azzal a szavakkal búcsúzott tőlem és Afganisztánba induló katonatársaimtól, hogy térjünk vissza épen és egészségesen. Ez sikerült, bár ne kiabáljuk el, még pár nap hátra van, nem tudjuk mennyi, már 25 napja lejárt a fél év.
Itteni elöljáróink szerint sikerült úgy teljesítenünk ezt a missziót, hogy tovább növeltük tekintélyünket a NATO-ban, fenntartottuk Kabul egy negyedében a békét, biztonságot, megszereztük a lakosság bizalmát, robbanószereket találtunk, terrorista gyanús emberekről, drog- és gyermekcsempészekről szereztünk információkat, segítettünk a kabuli rendőrség kiképzésében, satöbbi...

Kár, hogy sikereinkről soha nem hallottunk sem a honvedelem.hu oldalon, sem a híradásokban. Más nemzetek honlapjait irigykedve nézzük…

Sajnos ez is mutat valamit. Vagy nem merünk büszkék lenni, vagy nem igazán büszkék ránk elöljáróink. Vagy csak elfeledkeztek róla?

Ez utóbbit nem csodálom. Sajnos sok mindenről elfeledkeznek egyesek. Amikor értékelik ezt a missziót, bizonyára a problémákról is elfelejtkeznek majd, hiszen egyeseknek ez az érdeke, ezt diktálja egyéni karriervágyuk. Miniszter úr! Abban a jelentésben, ami a misszióról készül majd Ön nem fog találkozni a problémákkal, főleg nem a felelősökkel, ebben bizonyos vagyok, hiszen vannak, akiknek a karrier fontosabb, mint katonáink biztonsága. Szakterületemen 5 alkalommal éltem javaslattal, soha még csak válaszra sem méltattak, pedig komoly biztonsági következményekkel járó javaslatok voltak.

A visszafogadó ünnepségen, Önön múlik majd, hogy megkérdezi-e a katonákat arról, hogy használható volt-e például a sok millió forintért kifejlesztett és beszerzett, majd a mercédesz terepjárók platójára felszerelt géppuska állvány. Azt a választ fogja kapni, hogy nem, mert ezek légvédelmi géppuska állványok, a vízszintesnél lejjebb nem dönthetőek, holott Kabul belvárosában nem felülről fog jönni a támadás. Hogy mennyiért, melyik cég és mely nyugdíjas katonai tanácsadók kaptak ezért nálunknál is jobb fizetést, annak majd Ön utána jár, legalábbis mint adófizető magyar állampolgár ezt remélem.

Miután kiérkeztünk egy kanadai újságíró kikezdte a felszereléseinket, például, hogy amíg korábban a kanadaiak páncélozott járművekkel járőröztek, addig a magyarok homokzsákokkal körbepakolt mercédeszekben teszik ugyanezt. A szárazföldi vezérkar hivatalos, ma is az interneten megtalálható reakciója erre az volt, hogy a terepjárók páncélozottak (!) és BTR-ek is segítik a munkát. Lehet, hogy Ön, és sok millió honfitársunkat ez megnyugtatta, és akik ezt állították ma már magasabb beosztásban ülnek, azonban az igazság az, hogy a katonák a terepjárókra forgalomból kivont golyóálló mellényeket, egyes esetekben homokzsákokat erősítettek az utastér védelmére, de páncélozottságról messze nem beszélhetünk. Még az ülésekre erősíthető kevlár huzat is 5 hónapig hiányzott, mely egy aknára futás esetén nyújt védelmet, holott Afganisztán a világ legelaknásítottabb országa. Ez 20 éve így van, nem menet közben derült ki. A BTR-ek pedig tudva, hogy ilyen járművekkel taposták a földbe a szovjet csapatok a helyieket, jobb hogy nemigen hagyták el a tábor területét. Vagy oroszoknak, vagy az egyenruhánk miatt amerikaiaknak néztek minket, hát egyik sem közkedvelt nemzet Afganisztánban.

De később még irritálóbb dolog történt. Volt, hogy a nem megfelelő felszerelésekkel katonáink fejét kockáztatta a vezetés. És ezt szó szerint értse. Kiutazásunk után pár hónappal a belga védelmi miniszter tett látogatást a velünk egy zászlóalj kötelékben szolgáló belga századnál. Miután tájékoztatták őt arról, hogy a terroristák legújabb szórakozása az, hogy a járőrök előtt keresztben az utakon drótokat feszítenek ki, így kísérelve meg lefejezni a terepjárókon álló géppuskást, azonnal megtiltotta, hogy a tábor területét elhagyják a belga katonák. Minden nemzet órák alatt drótvágókat szerelt fel a kocsikra a járőrök géppuskása elé. Kivéve minket. Akkor a problémát a magyar századparancsnok (mivel anyagi kerete sincs drótvágó legyártásához, mint ahogy semmi más rendkívüli kiadásra) jelentette a Szárazföldi Parancsnoknak, de a hét hónapos missziónk alatt nem sikerült legyártatni és felszereltetni a drótvágókat. Egy kísérleti példány készült el, bizonyára komoly kutatói-fejlesztői munka eredményeként és súlyos tiszteletdíjakért, csakhogy a felszerelt drótvágó monstrum 50 km/h sebességnél ingataggá teszi a Mercedesz terepjárót, így használhatatlan. A katonák feje jelenleg is veszélyben van. Most jelenthetem Önnek, hogy ha valaki Nagy Richárd sorsára jut, meg se próbálják azt mondani a temetésén, hogy önszántából vállalta a missziót. Inkább nevezzék majd meg azon személyeket, akik nem tették lehetővé számára a maximális túlélést.

Miniszter úr, nem akarom rabolni az Ön és mások idejét, pedig lenne még mivel. Jókat derülhetnénk a mínusz 22 fokos afgán tél közepén kiküldött, lejárt szavatosságú naptejek esetén, vagy nagyokat sírhatnánk a kalasnyikovjainkon, melyek lőszerei nem NATO kompatibilisek és mi ezekkel veszünk részt egy NATO misszióban, esetleg az antenna nélkül kiküldött rádiók példáján, a kevlár sisakok hiányán, vagy a katonaorvosainkon akik a múltkor a városban kődobálásba kerültek, de mivel kiképzést ilyesmire sem kaptak, azt se tudták miként reagáljanak. De adófizetőként kimondottan érdekelne, hogy azt a két darab, egyenként 1,5 tonnás elektromos kapcsolószekrénynek, amit senki sem kért de kiküldtek Kabulba, mennyi volt a kiszállítási költsége…

Időrablás helyett, amit most a végén mondani szeretnék Önnek, hogy fiatal tisztekként egyre többen érkezünk el katonai hivatásunk egy jelentős állomásához. Vagy beállunk a karrieristák sorába és hallgatunk a seregben uralkodó szégyenletes állapotokról, ami egyébként nem csak a misszióknál van így, olvassa csak el a tárca internetes fórumát, vagy azt mondom, hogy továbbra is szeretnék reggel belenézni a tükörbe és nem veszek részt egy szégyenletes folyamatban."

1.rész

 

[Pista a hegyről]

Mint katonának Neked is jelentened kellett volna, hogy nem megfelelő a felszerelésed, vagy akár a szolgálatot is megtagadhattad volna arra az időre míg nem egészítik ki megfelelőre az egyéni felszerelésedet! Erre írtam a "beszélgetésünk" elején azt, hogy mindenki felelős abban amiben részt vett! Esetleg azért nem jelentetted, mert tartottál attól, hogy következménye lesz? Ugye az egzisztencia!
Szerintem mindenki felelős és esetleg áldozat is abban amiben részt vett!
Akkor tényleg zárjuk le!

Nekem erről az a hír jut eszembe, amikor 2010-ben egy katonánk nem volt hajlandó rosszul működő géppuskával szolgálatba menni Afganisztánban. Hazaküldték, a reptéren már a katonai ügyészség fogadta, parancsmegtagadás 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés... mivel már előtte is szólt hogy baj van a fegyverekkel és "önként" leszerelt "megúszta" 1 év felfüggesztettel. Annyi következménye lett, hogy az ezer éves Dshk-t lecserélték félezer éves Nszvt-re. (azóta M2-re). Kevés durvább sztorit hallottam a seregből, remélem azóta változott vmit a helyzet.

Itt a teljes cikk, nem tudom máshol írtak e róla ezt találtam gyorsan: http://nol.hu/belfold/20120414-nem_mukodott_a_geppuska-1306136

 

[Hegylakó]

https://gondola.hu/cikkek/40787
Volt próbálkozás még Juhász Ferenc idején...
"Tisztelt Miniszter Úr!

Hét hónappal ezelőtt ön azzal a szavakkal búcsúzott tőlem és Afganisztánba induló katonatársaimtól, hogy térjünk vissza épen és egészségesen. Ez sikerült, bár ne kiabáljuk el, még pár nap hátra van, nem tudjuk mennyi, már 25 napja lejárt a fél év.
Itteni elöljáróink szerint sikerült úgy teljesítenünk ezt a missziót, hogy tovább növeltük tekintélyünket a NATO-ban, fenntartottuk Kabul egy negyedében a békét, biztonságot, megszereztük a lakosság bizalmát, robbanószereket találtunk, terrorista gyanús emberekről, drog- és gyermekcsempészekről szereztünk információkat, segítettünk a kabuli rendőrség kiképzésében, satöbbi...

Kár, hogy sikereinkről soha nem hallottunk sem a honvedelem.hu oldalon, sem a híradásokban. Más nemzetek honlapjait irigykedve nézzük…

Sajnos ez is mutat valamit. Vagy nem merünk büszkék lenni, vagy nem igazán büszkék ránk elöljáróink. Vagy csak elfeledkeztek róla?

Ez utóbbit nem csodálom. Sajnos sok mindenről elfeledkeznek egyesek. Amikor értékelik ezt a missziót, bizonyára a problémákról is elfelejtkeznek majd, hiszen egyeseknek ez az érdeke, ezt diktálja egyéni karriervágyuk. Miniszter úr! Abban a jelentésben, ami a misszióról készül majd Ön nem fog találkozni a problémákkal, főleg nem a felelősökkel, ebben bizonyos vagyok, hiszen vannak, akiknek a karrier fontosabb, mint katonáink biztonsága. Szakterületemen 5 alkalommal éltem javaslattal, soha még csak válaszra sem méltattak, pedig komoly biztonsági következményekkel járó javaslatok voltak.

A visszafogadó ünnepségen, Önön múlik majd, hogy megkérdezi-e a katonákat arról, hogy használható volt-e például a sok millió forintért kifejlesztett és beszerzett, majd a mercédesz terepjárók platójára felszerelt géppuska állvány. Azt a választ fogja kapni, hogy nem, mert ezek légvédelmi géppuska állványok, a vízszintesnél lejjebb nem dönthetőek, holott Kabul belvárosában nem felülről fog jönni a támadás. Hogy mennyiért, melyik cég és mely nyugdíjas katonai tanácsadók kaptak ezért nálunknál is jobb fizetést, annak majd Ön utána jár, legalábbis mint adófizető magyar állampolgár ezt remélem.

Miután kiérkeztünk egy kanadai újságíró kikezdte a felszereléseinket, például, hogy amíg korábban a kanadaiak páncélozott járművekkel járőröztek, addig a magyarok homokzsákokkal körbepakolt mercédeszekben teszik ugyanezt. A szárazföldi vezérkar hivatalos, ma is az interneten megtalálható reakciója erre az volt, hogy a terepjárók páncélozottak (!) és BTR-ek is segítik a munkát. Lehet, hogy Ön, és sok millió honfitársunkat ez megnyugtatta, és akik ezt állították ma már magasabb beosztásban ülnek, azonban az igazság az, hogy a katonák a terepjárókra forgalomból kivont golyóálló mellényeket, egyes esetekben homokzsákokat erősítettek az utastér védelmére, de páncélozottságról messze nem beszélhetünk. Még az ülésekre erősíthető kevlár huzat is 5 hónapig hiányzott, mely egy aknára futás esetén nyújt védelmet, holott Afganisztán a világ legelaknásítottabb országa. Ez 20 éve így van, nem menet közben derült ki. A BTR-ek pedig tudva, hogy ilyen járművekkel taposták a földbe a szovjet csapatok a helyieket, jobb hogy nemigen hagyták el a tábor területét. Vagy oroszoknak, vagy az egyenruhánk miatt amerikaiaknak néztek minket, hát egyik sem közkedvelt nemzet Afganisztánban.

De később még irritálóbb dolog történt. Volt, hogy a nem megfelelő felszerelésekkel katonáink fejét kockáztatta a vezetés. És ezt szó szerint értse. Kiutazásunk után pár hónappal a belga védelmi miniszter tett látogatást a velünk egy zászlóalj kötelékben szolgáló belga századnál. Miután tájékoztatták őt arról, hogy a terroristák legújabb szórakozása az, hogy a járőrök előtt keresztben az utakon drótokat feszítenek ki, így kísérelve meg lefejezni a terepjárókon álló géppuskást, azonnal megtiltotta, hogy a tábor területét elhagyják a belga katonák. Minden nemzet órák alatt drótvágókat szerelt fel a kocsikra a járőrök géppuskása elé. Kivéve minket. Akkor a problémát a magyar századparancsnok (mivel anyagi kerete sincs drótvágó legyártásához, mint ahogy semmi más rendkívüli kiadásra) jelentette a Szárazföldi Parancsnoknak, de a hét hónapos missziónk alatt nem sikerült legyártatni és felszereltetni a drótvágókat. Egy kísérleti példány készült el, bizonyára komoly kutatói-fejlesztői munka eredményeként és súlyos tiszteletdíjakért, csakhogy a felszerelt drótvágó monstrum 50 km/h sebességnél ingataggá teszi a Mercedesz terepjárót, így használhatatlan. A katonák feje jelenleg is veszélyben van. Most jelenthetem Önnek, hogy ha valaki Nagy Richárd sorsára jut, meg se próbálják azt mondani a temetésén, hogy önszántából vállalta a missziót. Inkább nevezzék majd meg azon személyeket, akik nem tették lehetővé számára a maximális túlélést.

Miniszter úr, nem akarom rabolni az Ön és mások idejét, pedig lenne még mivel. Jókat derülhetnénk a mínusz 22 fokos afgán tél közepén kiküldött, lejárt szavatosságú naptejek esetén, vagy nagyokat sírhatnánk a kalasnyikovjainkon, melyek lőszerei nem NATO kompatibilisek és mi ezekkel veszünk részt egy NATO misszióban, esetleg az antenna nélkül kiküldött rádiók példáján, a kevlár sisakok hiányán, vagy a katonaorvosainkon akik a múltkor a városban kődobálásba kerültek, de mivel kiképzést ilyesmire sem kaptak, azt se tudták miként reagáljanak. De adófizetőként kimondottan érdekelne, hogy azt a két darab, egyenként 1,5 tonnás elektromos kapcsolószekrénynek, amit senki sem kért de kiküldtek Kabulba, mennyi volt a kiszállítási költsége…

Időrablás helyett, amit most a végén mondani szeretnék Önnek, hogy fiatal tisztekként egyre többen érkezünk el katonai hivatásunk egy jelentős állomásához. Vagy beállunk a karrieristák sorába és hallgatunk a seregben uralkodó szégyenletes állapotokról, ami egyébként nem csak a misszióknál van így, olvassa csak el a tárca internetes fórumát, vagy azt mondom, hogy továbbra is szeretnék reggel belenézni a tükörbe és nem veszek részt egy szégyenletes folyamatban."

1.rész

Kérem ne higgye, hogy sérelemtől vezérelve vagy a misszió alatt történtek miatt írom ezeket a sorokat. Sem a szabadságok megnyirbálása, sem a hatodik hónap lejárta előtt 4 nappal a médiákból tudomásunkra jutott egy hónapos hosszabbítás, sem a NATO-ban egyedüli tagországként csak a magyar missziós katonáktól megvont választási jog nem késztet erre. Régóta szolgálok a seregben, korábban láttam a HM gépkocsi parkolóját, az LCD monitorok beszerzését, ismertem külföldi képzésről visszatérő kollégákat akiket engedtek leszerelni, vagy rendelkezési állományba tenni, és láttam képesség és képzettség nélküli „csókosokat” gyorsan megmászni a ranglétrát, majd jól fizető NATO beosztásokból szégyen szemre hazatérni embereket mert nem volt megfelelő a nyelvtudásuk. Ezek hitelünket rontották a Szövetségben, illetve ezért nincs hitünk már nekünk fiatal nemzedéknek sem az elöljáróinkban.

Ugyanakkor ebben a seregben 15 éve nem fenyítettek meg alezredes és annál magasabb rendfokozatú személyt, hiszen cimbora a cimborának nem vájja ki a szemét. Én nem akarok cimbiskedni senkivel, mert ezek olyan emberek, akik szeretnek a Magyar Honvédség állóvízében lubickolni, míg sokan megbüdösödünk tőle. Ellentétben velük, mi fiatalok meg tudjuk állni a helyünket a civil életben, így nem ragaszkodunk túlzottan ehhez a sereghez úgy, mint azok, akiknek se nyelvtudásuk, se fizikai állóképességük, se megfelelő végzettségük, se kreativitásuk, de megszegve katonai esküiket nem gondoskodnak maximális mértékben alárendeltjeikről, vagy nyilvánvalóan rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott anyagi javakkal, emberi erőforrásokkal. Nemcsak az esküiket, de törvényeket is megszegnek ezzel, nem csoda, hogy morális válságba juttatták a hadsereget. Ha pedig azzal takaróznak, hogy a rendszer nem működik megfelelően és ők tehetetlenek, akkor azokat kell elővenni, akik nem állnak ki mellszélességgel a reformok mellett és elmulasztják hatékonyabbá tenni a szabályzók, eljárások rendjét. Hogy miért? Mert nem érdekük. Vagy csak egyszerűen kreativitás hiánnyal küzdenek és nem találnak megoldásokat bizonyos problémákra. Akkor viszont nem kerülhetnének vezető pozícióba, mert tönkreteszik a sereget.

A reform nem csak stratégiai szinten kell elkezdődjön mert láthatóan zátonyra fut, hanem a haderőben uralkodó állapotok összességén kell változtatni. Régi gyakorlattal nem lehet egy expedíciós hadsereget működtetni mert hatékonytalan lesz és felemészti azt a minimális forrást is amit a költségvetés biztosít a számára. Ha pedig nem rátermett emberekre bízzuk akkor kidobott pénz még az is ami jut.

Beszélgetve a Kabulban szolgált katonákkal, sokan az utolsó napokat élik a seregben. Ezek után én kívánok önnek sok sikert és szerencsét az expedíciós, professzionális, elhivatott és a társadalom szemében elismert haderő kiépítéséhez. Szüksége lesz rá, bármennyit is költ majd a sereg az adófizetők zsebéből 30 milliós, de a géppuska állvánnyal hasznavehetetlenné tett terepjárók beszerzésére, toborzásra, vagy arculatépítésre. Viszont akkor talán sikerrel jár, ha újra bevezeti a seregben a felelősségre vonás intézményét és megreformálja az uralkodó nézeteket, eljárásokat, szabályzókat, vagyis elérjük azt a sokat emlegetett mentális interoperabilitást a NATO-val. Siessen vele, mert előbb-utóbb nem lesz kikkel megtegye.

Tisztelettel, Farkas Roland százados"

 

[mészi]

Nekem erről az a hír jut eszembe, amikor 2010-ben egy katonánk nem volt hajlandó rosszul működő géppuskával szolgálatba menni Afganisztánban. Hazaküldték, a reptéren már a katonai ügyészség fogadta, parancsmegtagadás 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés... mivel már előtte is szólt hogy baj van a fegyverekkel és "önként" leszerelt "megúszta" 1 év felfüggesztettel. Annyi következménye lett, hogy az ezer éves Dshk-t lecserélték félezer éves Nszvt-re. (azóta M2-re). Kevés durvább sztorit hallottam a seregből, remélem azóta változott vmit a helyzet.

Itt a teljes cikk, nem tudom máshol írtak e róla ezt találtam gyorsan: http://nol.hu/belfold/20120414-nem_mukodott_a_geppuska-1306136

Remélem én is, hogy megváltozott a helyzet!
De ezzel csak megerősíted azt, hogy azért nem mer jelenteni az ember bizonyos dolgokat, mert tart a következményektől! Egzisztencia! És a szervezet minden tagjára a gyalogtól a királyig érvényes! Ilyen sajnos mi Magyar mentalitásunk, mindenki be van gittelve, mert folyamatos bizonytalanságba tartanak, ez emberöltők óta így van nálunk!

 

[Celebra]

Kérem ne higgye, hogy sérelemtől vezérelve vagy a misszió alatt történtek miatt írom ezeket a sorokat. Sem a szabadságok megnyirbálása, sem a hatodik hónap lejárta előtt 4 nappal a médiákból tudomásunkra jutott egy hónapos hosszabbítás, sem a NATO-ban egyedüli tagországként csak a magyar missziós katonáktól megvont választási jog nem késztet erre. Régóta szolgálok a seregben, korábban láttam a HM gépkocsi parkolóját, az LCD monitorok beszerzését, ismertem külföldi képzésről visszatérő kollégákat akiket engedtek leszerelni, vagy rendelkezési állományba tenni, és láttam képesség és képzettség nélküli „csókosokat” gyorsan megmászni a ranglétrát, majd jól fizető NATO beosztásokból szégyen szemre hazatérni embereket mert nem volt megfelelő a nyelvtudásuk. Ezek hitelünket rontották a Szövetségben, illetve ezért nincs hitünk már nekünk fiatal nemzedéknek sem az elöljáróinkban.

Ugyanakkor ebben a seregben 15 éve nem fenyítettek meg alezredes és annál magasabb rendfokozatú személyt, hiszen cimbora a cimborának nem vájja ki a szemét. Én nem akarok cimbiskedni senkivel, mert ezek olyan emberek, akik szeretnek a Magyar Honvédség állóvízében lubickolni, míg sokan megbüdösödünk tőle. Ellentétben velük, mi fiatalok meg tudjuk állni a helyünket a civil életben, így nem ragaszkodunk túlzottan ehhez a sereghez úgy, mint azok, akiknek se nyelvtudásuk, se fizikai állóképességük, se megfelelő végzettségük, se kreativitásuk, de megszegve katonai esküiket nem gondoskodnak maximális mértékben alárendeltjeikről, vagy nyilvánvalóan rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott anyagi javakkal, emberi erőforrásokkal. Nemcsak az esküiket, de törvényeket is megszegnek ezzel, nem csoda, hogy morális válságba juttatták a hadsereget. Ha pedig azzal takaróznak, hogy a rendszer nem működik megfelelően és ők tehetetlenek, akkor azokat kell elővenni, akik nem állnak ki mellszélességgel a reformok mellett és elmulasztják hatékonyabbá tenni a szabályzók, eljárások rendjét. Hogy miért? Mert nem érdekük. Vagy csak egyszerűen kreativitás hiánnyal küzdenek és nem találnak megoldásokat bizonyos problémákra. Akkor viszont nem kerülhetnének vezető pozícióba, mert tönkreteszik a sereget.

A reform nem csak stratégiai szinten kell elkezdődjön mert láthatóan zátonyra fut, hanem a haderőben uralkodó állapotok összességén kell változtatni. Régi gyakorlattal nem lehet egy expedíciós hadsereget működtetni mert hatékonytalan lesz és felemészti azt a minimális forrást is amit a költségvetés biztosít a számára. Ha pedig nem rátermett emberekre bízzuk akkor kidobott pénz még az is ami jut.

Beszélgetve a Kabulban szolgált katonákkal, sokan az utolsó napokat élik a seregben. Ezek után én kívánok önnek sok sikert és szerencsét az expedíciós, professzionális, elhivatott és a társadalom szemében elismert haderő kiépítéséhez. Szüksége lesz rá, bármennyit is költ majd a sereg az adófizetők zsebéből 30 milliós, de a géppuska állvánnyal hasznavehetetlenné tett terepjárók beszerzésére, toborzásra, vagy arculatépítésre. Viszont akkor talán sikerrel jár, ha újra bevezeti a seregben a felelősségre vonás intézményét és megreformálja az uralkodó nézeteket, eljárásokat, szabályzókat, vagyis elérjük azt a sokat emlegetett mentális interoperabilitást a NATO-val. Siessen vele, mert előbb-utóbb nem lesz kikkel megtegye.

Tisztelettel, Farkas Roland százados"

14000 vezérkar vezényel egy 6-7000(hadtáppal és támogatókkal együtt)fős sereget.A tábornoki és főtiszti állomány még a teljessen mozgósitott MNhez is sok lenne.Ez az,ami jellemzi a hadsereget.Ki kéne dobni az egészet,Benkővel az élen,és 0-rol újraépiteni az egészet.

 

[mészi]

Kérem ne higgye, hogy sérelemtől vezérelve vagy a misszió alatt történtek miatt írom ezeket a sorokat. Sem a szabadságok megnyirbálása, sem a hatodik hónap lejárta előtt 4 nappal a médiákból tudomásunkra jutott egy hónapos hosszabbítás, sem a NATO-ban egyedüli tagországként csak a magyar missziós katonáktól megvont választási jog nem késztet erre. Régóta szolgálok a seregben, korábban láttam a HM gépkocsi parkolóját, az LCD monitorok beszerzését, ismertem külföldi képzésről visszatérő kollégákat akiket engedtek leszerelni, vagy rendelkezési állományba tenni, és láttam képesség és képzettség nélküli „csókosokat” gyorsan megmászni a ranglétrát, majd jól fizető NATO beosztásokból szégyen szemre hazatérni embereket mert nem volt megfelelő a nyelvtudásuk. Ezek hitelünket rontották a Szövetségben, illetve ezért nincs hitünk már nekünk fiatal nemzedéknek sem az elöljáróinkban.

Ugyanakkor ebben a seregben 15 éve nem fenyítettek meg alezredes és annál magasabb rendfokozatú személyt, hiszen cimbora a cimborának nem vájja ki a szemét. Én nem akarok cimbiskedni senkivel, mert ezek olyan emberek, akik szeretnek a Magyar Honvédség állóvízében lubickolni, míg sokan megbüdösödünk tőle. Ellentétben velük, mi fiatalok meg tudjuk állni a helyünket a civil életben, így nem ragaszkodunk túlzottan ehhez a sereghez úgy, mint azok, akiknek se nyelvtudásuk, se fizikai állóképességük, se megfelelő végzettségük, se kreativitásuk, de megszegve katonai esküiket nem gondoskodnak maximális mértékben alárendeltjeikről, vagy nyilvánvalóan rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott anyagi javakkal, emberi erőforrásokkal. Nemcsak az esküiket, de törvényeket is megszegnek ezzel, nem csoda, hogy morális válságba juttatták a hadsereget. Ha pedig azzal takaróznak, hogy a rendszer nem működik megfelelően és ők tehetetlenek, akkor azokat kell elővenni, akik nem állnak ki mellszélességgel a reformok mellett és elmulasztják hatékonyabbá tenni a szabályzók, eljárások rendjét. Hogy miért? Mert nem érdekük. Vagy csak egyszerűen kreativitás hiánnyal küzdenek és nem találnak megoldásokat bizonyos problémákra. Akkor viszont nem kerülhetnének vezető pozícióba, mert tönkreteszik a sereget.

A reform nem csak stratégiai szinten kell elkezdődjön mert láthatóan zátonyra fut, hanem a haderőben uralkodó állapotok összességén kell változtatni. Régi gyakorlattal nem lehet egy expedíciós hadsereget működtetni mert hatékonytalan lesz és felemészti azt a minimális forrást is amit a költségvetés biztosít a számára. Ha pedig nem rátermett emberekre bízzuk akkor kidobott pénz még az is ami jut.

Beszélgetve a Kabulban szolgált katonákkal, sokan az utolsó napokat élik a seregben. Ezek után én kívánok önnek sok sikert és szerencsét az expedíciós, professzionális, elhivatott és a társadalom szemében elismert haderő kiépítéséhez. Szüksége lesz rá, bármennyit is költ majd a sereg az adófizetők zsebéből 30 milliós, de a géppuska állvánnyal hasznavehetetlenné tett terepjárók beszerzésére, toborzásra, vagy arculatépítésre. Viszont akkor talán sikerrel jár, ha újra bevezeti a seregben a felelősségre vonás intézményét és megreformálja az uralkodó nézeteket, eljárásokat, szabályzókat, vagyis elérjük azt a sokat emlegetett mentális interoperabilitást a NATO-val. Siessen vele, mert előbb-utóbb nem lesz kikkel megtegye.

Tisztelettel, Farkas Roland százados"

Ismerem a levelet és a százados urat is!

 

[krisss]

Mint katonának Neked is jelentened kellett volna, hogy nem megfelelő a felszerelésed, vagy akár a szolgálatot is megtagadhattad volna arra az időre míg nem egészítik ki megfelelőre az egyéni felszerelésedet! Erre írtam a "beszélgetésünk" elején azt, hogy mindenki felelős abban amiben részt vett! Esetleg azért nem jelentetted, mert tartottál attól, hogy következménye lesz? Ugye az egzisztencia!
Szerintem mindenki felelős és esetleg áldozat is abban amiben részt vett!
Akkor tényleg zárjuk le!

Persze, aki megtagadta ilyenért a szolgálatot ki lett dobva a farncba és azóta külföldön él, ne röhögtesd már ki magad könyörgöm. Szerinted miért a főhadnagy a legkisebb létszámú rendofokozati kategória?

 

[dudi]

Ismerem a levelet és a százados urat is!

Akkor meg miért kérdezel olyan butaságot, hogy "jelentetted?"???

 

[krisss]

Igen, ilyet utoljára II. világháborús német filmeken - ha jól emlékszem fekete színben, harckocsizókon - láttam.
De mi köze van ennek a magyar identitáshoz? A bocskaiban pont az a lényeg, hogy különleges. Úgy, hegyesen, szembelógóan.
Aki akarja, tegyen rá szellőzőket, biztos meg lehet oldani, de azért nem egy ushánkáról beszélünk...

Amúgy ez a modell a 1942M hegyivadász bocsikai sapka szabásmintája alapján készült. A jelenleg bocskai meg annyira magyar hogy egy 1867-es osztrák vasutas sapkáról van másolva

 

[mészi]

14000 vezérkar vezényel egy 6-7000(hadtáppal és támogatókkal együtt)fős sereget.A tábornoki és főtiszti állomány még a teljessen mozgósitott MNhez is sok lenne.Ez az,ami jellemzi a hadsereget.Ki kéne dobni az egészet,Benkővel az élen,és 0-rol újraépiteni az egészet.

A legutóbbi nyilvános (2014-es) adat szerint 5900 tiszt van. Az elosztással biztos, hogy baj van. Az engedélyezett maximum létszámkeret amit a parlamenti határozat tartalmaz, ha jól emlékszem 37 700fő ebből 6500 tiszt lehet.

 

[Hegylakó]

Ismerem a levelet és a százados urat is!

Mi lett vele?
Jól tudom, hogy leszerelt.

 

[mészi]

Akkor meg miért kérdezel olyan butaságot, hogy "jelentetted?"???

Olvasd el, hogy mit írtam az előbb válaszban Neked és értelmezd, ne butáskodj már! A lényege az, hogy mindenki gittel és nem mer tenni semmit!

 

[krisss]

Olvasd el, hogy mit írtam az előbb válaszban Neked és értelmezd, ne butáskodj már! A lényege az, hogy mindenki gittel és nem mer tenni semmit!

Leginkább őrnagytól felfelé.

 

[dudi]

Olvasd el, hogy mit írtam az előbb válaszban Neked és értelmezd, ne butáskodj már! A lényege az, hogy mindenki gittel és nem mer tenni semmit!

Csak vannak akik tökéletesen tehetetlenek és ezt te is tudod még is úgy kezelsz mindenkit mintha egyformán lennének tehetetleek.

 

[mészi]

Mi lett vele?
Jól tudom, hogy leszerelt.

Ha jól emlékszem MDF-es képviselő jelölt lett, majd leszerelt! De nem biztos!