Uraim!
Jelenleg a NATO tagjai vagyunk, de ez is annyira állandó, mint a VSZ tagságunk volt, vagyis hosszú távon változhat és talán változni is fog. Én nagyon reménykedem benne, mert nem látom a hadsereg korszerű haderővé válásának semmilyen jelét ebben a felállásban! Én nagyon jól emlékszem, hogy 1989-1990 körül a FIDESZ és a váltó pártok fennhangon hirdették, hogy Mo. nem lesz semmilyen katonai szövetség tagja. Azután kezdődött a hadsereg átalakítása (leépítése, lezüllesztése, elsorvasztása, stb.) korszerű, kis létszámú, de ütőképes haderővé. Így 25 év távlatából ebből semmi sem lett, csak vonaglás, agónia és reménytelenség.
Álmodozni lehet, de ahhoz közös akarat (a vezetés és ellenzék részéről) és sok-sok pénz kell. A baj az, hogy még a meglévő lehetőségeinkkel, eszközeinkkel sem tudunk megfelelően bánni, megbecsülni azokat. Fejetlenül leépítettük az utánpótlást biztosító iskolákat, ami a jövő záloga, el kotya-vetéltük a meglévő szakember gárdát, hagytuk a haditechnikát tönkre menni.
Csak összfegyvernemi, össz haderőnemi felépítésben (harcban) lehet gondolkodni (amivel rendelkeztünk) egy komoly hadsereg kialakításakor, különben csak egy félkarú óriás lesz, ami a pénzt viszi. Kellenek a nehéz technikával rendelkező egységek, a könnyű, igen mozgékony (légi szállítású) egységek, többfeladatos légierő és egy hatékony légtérvédelmi képesség, amely nemcsak a csapatokat tudja oltalmazni, hanem a gazdasági potenciált is.
Milyen eszköz parkkal, mekkora mennyiségi jellemzőkkel (létszám, fegyverzet, háttér javító bázisok, hadiipar) és milyen diszlokációjú hadseregre van szükség, ahol a tartalékok is megvannak ehhez?
Először is milyen ellenség várható Magyarország részéről. Hát nem Oroszország, vagy más, nem határos ország. Vagyis a "szomszédokból" kerülnek ki a potenciális jelöltek. Ebből kiindulva meg kell nézni, hogy ők milyen lehetőségekkel rendelkeznek és fognak rendelkezni a jövőben.
Másodszor milyen feladatok megoldására kell felkészíteni a hadsereget?
Én három részre osztanám a felépítést.
1. Békeidőszakban alap (kiképzés, gyors, intenzív bevethetőség) feladatokat ellátó egységek;
2. Különböző missziós (aktív harc megvívására képes, őrzés és biztosítási, logisztikai) feladatokat ellátó egységek;
3. Mozgósítás után bevethető, jól képzett tartalékos állománnyal feltöltött háborús időszakban a fő erőt képező egységek;
A harckocsik (a fő univerzális ütőerőt képviselő eszközök - és ez nem divat kérdése) a gépesített páncélozott harcjárművekkel, páncéltörő és önjáró tüzérséggel, eltérő magassági és hatótávolságú légvédelmi egységgel kell, hogy képezzék a szárazföldi haderő gerincét, a kiegészítő, de nagyon fontos szakcsapatokkal (felderítő, vv., hiradó, stb.), mert az asszimetrikus háború Mo. részéről nem potenciális lehetőség, amire most kialakították a szervezetet.
Tehát én a hadsereg korszerűsítésénél a kicsiből indulnék ki, ami azt jelenti, hogy először egy komplett dandár felszerelését tervezném megvételre és ezt követően hoznám létre a többi egységeket a pénzügyi lehetőségekhez igazítva. A légierőnek legalább egy 50-60 db (1 wing - ezred) harci repülőgéppel kell rendelkeznie (felkészítve a rádióelektronikai harcra is) mivel ez pótolható a legkevésbé.
Milyen eszközöket vásárolnék? Eredeti nyugati és keleti eszközöket együtt egy egységben nem igazán optimális használni, de már a vásárláskor kikötés lehet, hogy kompatibilisek legyenek. Nem árt két lábon állni (embargó, zsarolás). Viszont a saját megfelelő hátterű hadiipari kapacitás nélkül ez nem fog menni.
A konkrét eszközök vásárlása meg olyan, hogy kinek mi az izlése. A szakmai, gazdasági és politikai szempontokat kellene mindenképpen összhangba hozni (ebben a sorrendben), ami eddig nem igazán sikerült.