<blockquote rel="dudi">Szerintetek a lakosság(akiket a katonáknak védenie kell)is annyira lelkesedne a gerilláskodásért vagy nekik annyira nem jönne be,hogy bármikor amikor kilépnek az utcára könnyen egy tűzharc közepén találhatják magukat.Szép dolog amiről beszéltek de a városokon kívül teljesen értelmetlen lenne a városokban meg annyi civil esne el,hogy nem tudnánk a végén eltemetni őket!
Európában a 2. világháborúban is igazából a Balkánon kellet számottevő gerilla hadviseléssel számolni a kontinens nagy részét megszálló Német haderőnek.
Más, elég brutális megszállást megért országokban, inkább kisebb terrorcselekmények, egyedi, főleg Brit titkosszolgálati akciók jelentették a fegyveres ellenállást.
Ez tény.
Amikor gerilla hadviselésre gondolunk, figyelembe kell szerintem venni a következőket.
1.Az adott ország földrajzi és terep viszonyai, területi nagyságát, közlekedési és kommunikációs lehetőségeit, alkalmasságát e fajta hadviselésre.
2. Az adott országban élők élet és kulturális színvonalát ( morálisan alkalmasak-e egy ilyen hadviselésre, amikor hadszíntér lehet az egész ország )
Bírná-e az ország lakosságának támogatását egy a lakókörnyezetet, civil életek sokaságát, munkahelyeket, egzisztenciális biztonságot, egészségügyi ellátást, kereskedelmi ellátást, szolgáltatásokat, veszélyeztető harctevékenység.
Egyáltalán milyen mértékben viselné el egy európai ország lakossága, a megszokott életszínvonal esetleges romlását, ami óhatatlanul bekövetkezne egy ilyen helyzetben.
3. A hadviseléshez szükséges harcolók számára fegyverzet, utánpótlás biztosítás, egészségügyi ellátás, kommunikáció, megfelelő visszavonulási tér és idő. Mindez egy megszállt ország esetében, feltehetően hosszú évekre.
4. A 2. pontból fakadóan is, mekkora lenne a kollaboráció a megszállókkal, a társadalom mely részét érintené leginkább.
Mert ennek nagysága erősen befolyásolhat egy belső ellenállást.
Még lehetne biztosan sorolni, de úgy gondolom a gerilla hadviselésről szőtt álmok irreálisak.
Nem is lehet cél, hogy az ország romokban heverjen, ha egy fegyveres konfliktusban elbuknánk.
Cél lehet viszont, egy bármelyik szomszédos országgal szembeni fegyveres konfliktus esetén, az ellenséges erők megállítása és felmorzsolása.
Alapvetően a szomszédaink lehetőségeit, képességeit kell figyelembe vennünk.
Nem az Usát, Oroszországot, meg az Iszlám államot.
Ehhez a politikai döntéshozóknak kellene megváltozni, hogy kialakítsunk ,egy a jelenleginél ütőképesebb és elrettentéssel is bíró haderőt.ű
Pénzünk lenne rá lassan, ha a gazdasági mutatók így maradnak még évekig.
</blockquote>
Azért egy országot meg is kell tudni szállni, ahhoz ember kell, sok.
A terep szvsz ideális nálunk erre, de lehet integetni is mint anno a csehek, és akkor nincs rombolás.
Tudod van nálunk a családban egy történet, én már nem pontosan tudom de az öregem még igen.
A 2-ik vh vége felé a soproni hegyekben és környékén tanyáztak partizánok. Az egyikük a későbbi Tito marsall testvére volt.
Az én öreganyám unokatestvére és Tito testvére összeismerkedtek és később férj feleség lettek. Azt hiszem gyerekük nem született mert mikor meghaltak örököltünk pár apróságot a 60-as években.
Szóval ha belegondolok hogy abban a kis Sopron környéki részen megéltek a partizánok, miközben tele volt katonával a határ...
Kis falum mögött is felrobbantottak egy lőszerszállító vonatot 45-ben a partizánok.
ha mar ellenàlni nembìrunk legalàbb a megszàllàst tegyük dràgàvà! Véleményem szerint a honvédelmi költségvetés a következõ 20 évben sem fog 13 forint fölé emelkedni...ergo marad a gerillàskodàs...sajnos...
