Én is tudnék mesélni de azt is hozzá kell tenni, az akkori rendszerben némileg kódolva volt az életvitel. A civil vállalatoknál, TSZ-ben, KTSZ-ben, egyéb szövetkezetekben, a munkaidőben, munkahelyen, az alkoholfogyasztás eléggé tolerált bűn volt. Eltűrték, mi több a főnökök sokszor élen jártak benne. Mint ahogy a munkahelyi lopást is simán elviselték, mi több elég szerencsétlennek nézték, aki nem lopott a melóhelyen. Mindegy mit, "majd jó lesz valamire még" elv jegyében. Mert az egy politikailag, gazdaságilag, morálisan, erkölcsileg, teljesen rottyon lévő rendszer és ország volt. Nem volt kirívó a Néphadseregben elrűrt alkoholizmus. Nyilván erős túlzás az általánosítás, de voltak szép számmal, akik napi szinten fogyasztottak, sajnos egy részük még munkaidőben is. Nálunk a zászlóaljban, a politikai tiszt, hétvégi házához vitték a kiérdemesült honvédeket, culágernek. Ezek később jutalomszabit kaptak. Egy éjszakia, szakasz éles lövészetre is emlékezem, 88 júniusában volt talán, mikor a szd pk minden rajparancsnoknak ,adott egy sört, a feladat megkezdése előtt. Én is köztük voltam.
Újdörögdön, egy gyakorlaton mikor megtámadtuk a romvárost, 10 harckocsi, + 30 BMP-1 rohanta le, előtte egy kanna bort osztott szét ugyan ez a szd. pk. Egyébként, jó srác volt. Volt még egy lövészet, amire emlékezem, alapkiképzős rpk voltam, a lövészeten, biztonsági őrséget adtunk. Mikor vége volt és összeszedtek minket, a Hosszúperesztegi Tücsök presszóba volt a menet. Platóról le, irány a kocsma. Egy tüzér, vörös képű, kövér, hatalmas bajusszal megáldott alhadnagy, volt a biztonsági őrség pk. Üvöltött mint a fába szorult féreg, hogy aki 1 percen belül nem tud meginni 2 nagyfröccsöt, az gyalog megy be Szombathelyre a laktanyába. Gyalogsági rádiók, gépkarabélyok a rex asztalon, a fröccs pedig dőlt a csapatba. Persze normaidőre.
Meg még sok más történet, nem lenne vége, ha belekezdenék.
