Benkő, bár nem viselt egyenruhát, még katona volt. Egész életében az volt. Attól még, mert civil viseletben láttad, nem volt az.
A katona a testületen kívül megszűnik katona lenni. A civil elsősorban jogi fogalom, a katonai testületet jogi keretek teremtik meg, szakmaiak töltik fel és testületiek tartják össze. A jogi keretek közül kikerülés egy katonai szakmai és hivatásbeni ügyekben jártas civilt hoz létre. Ilyen volt Benkő. Attól a pillanattól kezdve, hogy valaki leszerel megszűnik katona lenni. Mint ahogy nem lesz katona az sem, aki nem hivatásos vagy szerződéses, SzBK sem katona semmilyen formában, mert sem egyenruhát nem visel a katonai testület állandó, képzett, hivatásos/szerződéses tagjaként, se nem ismeri, nem volt lehetősége ilyen testület állandó részeként elsajátítani a szakmai, hivatásbeni tudását és hozzáállást ami katonává tenné.
Ő itt Tünde, egyenruhát adtak rá, amit néhanapján visel is, alezredesi rendfokozatot ajándékoztak neki, amit nem tudja mit jelent, de jól hangzik, besorozták egy testületbe, aminek szakmai tartalmáról fogalma sincs (eddig kávét főzött és iratot rendezett) és hivatásbeniségéről pedig pedig nem is hallott soha. Tündi nem katona, semmi köze a katonasághoz. Nem is értem, hogy történhetett meg ez!
Ő itt Kristóf. Alapszintű katonai kiépzést kapott. Professzionális katonai testületnek nem volt hivatásos-szerződéses tagja, ma sem az. Tartalékosként minimális fogalma van a katonai szakmáról. Igazi műkedvelő, aki rendfokozatát afféle rangként viseli és társadalmi értékén számolja el. Kristóf nem katona, csekély köze van a katonasághoz, mint amatőr civil. A XVIII. századi nemesség volt ilyen, aztán jött a győri csata.
Ő itt Lőrincz. A katonai hivatást választotta. Megfelelő képzésben részesült, a hivatásos tisztikar tagja, osztja annak szakmai tudását, részese testületi szellemének. Dandárparancsnoki beosztását és dandártábornoki rendfokozatát szakmai tudása alapján érdemelte ki, szakmáját érti, műveli és szereti. Lőrincz katona, mert ért hozzá és aktív részese is a testületnek, amit a szakmaiság éles határvonala választ el a civil társadalomtól.
Ő pedig Tibor. Egykor a katonai hivatást választotta. Megfelelő képzésben részesült, a hivatásos tisztikar tagja volt, osztotta annak szakmai tudását, részese volt testületi szellemének. Parancsnoki beosztásait és rendfokozatait szakmai tudása alapján érdemelte ki. Szakmáját értette, művelte és szerette. Leszerelését követően szakmai tudását jól hasznosította a civil életben, bár valamivel több civil tapasztalat még sikeresebbé tehette volna. Tibor már nem katona.