- Strázsamester úr! Mit kommandéroztatja itt azt a kompániát?!- Méltóságos úr, jelentem...- Mi az, hogy méltóságos úr?! Hát nem látja, hogy viceóbester vagyok?!- Jelentem, látom én azt, de...- Mi az, hogy de?! Egy modern, 21. századi hadseregben, de különösen a 129. vitéz nagybecskereki és szilágysomlyói lófő Waltner Aladár gépvontatású lovastüzér-osztálynál nem fordulhat elő az, hogy a hadsereg gerincének számító altiszti kar egy tagja nem képes megjegyezni, miszerint a viceóbester nagyságos úr, az óbester úr pedig méltóságos úr! Január elseje óta ez a szabály, ma meg már hetedike van! - Jelentem, az emberekkel még az alakulat új nevét próbáljuk megjegyezni, a megszólításoknál még nem tartunk.- Na ne szórakozzon velem! Melyik alegységbe tartozik? Ki a parancsnoka, fiam?- Nagyságos viceóbester úr jelentem, a 43. báró cziczkaberki Hevessy Gerzson gépvontatású önjáró tüzérüteg, Schmitt kapitány úr!- Most már elég legyen magából! Schmitt kapitány már két napja Kovács! Ez egy szilárd hagyományokkal rendelkező, nemzeti hadsereg! Magát hogy hívják?- Jelentem Árgyelán!- Ne tetézze, ne tetézze fiam! Azonnal elindul a kormányhivatalba, és holnap jelenti kihallgatáson, hogy megmagyarította a nevét Erdélyire! Megértette?- Igen, nagyságos uram!- Na tűnjön a szemem elől! Az ilyenek miatt kell fenntartani a veszélyhelyzetet...