Te vagy direkt csúsztatsz, vagy extrém naív vagy![
Nem vagyok sem naív, sem nem csúsztatok. Egyébiránt 25 éve van rálátásom a közpénzek elköltésére. huszonéves srácként (most már 50 múltam) voltan 4 évig egy megyei jogú városnan közbeszerzési bizottsági tag, majd egy másik megyei jogú városban 4 évig városfejlesztési bizottsági tag. Majd részt vettem az EU csatlakozás előkészítésében, nem elméletileg, hanem tevőlegesen mérnöki munkával, a PHARE programokban. Mindig volt 3-4 nagyberuházásom akkoriban.........Akkor azt hittem, tudom élni majd azoknak a független mérnököknek az életét, mint akiket Ausztriában, Ménetországban megismertem. . Aztán rájöttem, hogy ez volt az egyik olyan lufi, ami kipukkadt...rögtön a csatlakozás másnapján. A béreink egyik napról a másikra sűllyedtek a balkáni szintre a NYE-i szinről. Felfogtam a PHARE volt a mézesmadzag, az utána jövő időszakot természetesen a magyar embereknek, munkavállalóknak kell megfizetni. Képzettségem okán én fizettem meg a legkevésbé, sokáig voltak itthon és külföldön jó munkáim, de mindig is zavart, hogy az emberekkel kibaszkuráltak rendesen. Engem nem fenyegetett eddig a munkanélküliség, de emlékszem éltem másfél évet a makói tanyavilágban is. Ott 10 éve még nem volt se víz se villany. A kapcsolatot a világgal az emberek a mobilon tartották, a híreket a telepes rádió biztosította. láttam MO-nak ezt az elfelejtett részét, ahol nem voltak burkolt utak, nem volt a tanyákon hűtőszekrény, ezért amikor az élőállatok nyújtotta kaját színesíteni akarták, konzervet ettek. Dolgoztam a nagy tiszai árvíz után Tiszacsegén is, ahol a település látnivalói között azt mutatták meg nekem először, hogy meddig ért a víz (ablak középig). Akkor morális tusakodást okozott bennem, hogy ilyen helyzetben kérhetek-e egyáltalán pénzt a munkámért? Helyesnek azt tartottam volna, ha ingyen dolgoztam volna. Persze én is pénzból élek, így kértem pénzt, és ki is fizették korrekten, a félig romba dőlt település ellenére (az alacsonyan fekvő vályogházak nem bírták a vizet). Ezeket csak azért írtam le, mert a szociális érzékenység nem áll tőlem távol és az elmúlt 25 évben szinte minden közepes vagy annál nagyobb városban dolgoztam, így jól ismerem az egész országot.... Aztán persze sok év eltelt és sok mindenre ráláttam, pld. autópálya építésre stb....És persze azt is láttam, hogy egyre rosszabb a kozpénz költési morál, ráadásul exponenciálisan rosszabbodva napjaink felé. Itt ZEAL írta azt, hogy nem nagy info értéke van az írásaimnak mert itt kb. minden fórumozó jobban el tudná költeni az állami költségvetést, mint ahogy azt elköltik a választott tisztség viselők... Sok év tapasztalata alapján mondom ebben ZEAL-nak teljesen igaza van. De arra is rájöttem, nem is az a cél (és ez egy igazán lényegi dolog, amibe beleborzongtam) , ma a döntéshozók részéről, hogy a közpénzek optimálisan el legyenek költve. Emiatt tévednek a kritikusok... A cél az ahogy én látom, az ország működő képességének úgy-ahogy történö fenntatása történjen meg, a többi pénzből, főleg a fejlesztésre szánt EU és hazai forrásokból minél több áramoljon megbízható kezekbe. Simicska bukása után mások látványos emelkedésbe kezdtek, ez közismert.
És ebbe a képletbe nem illenek bele a nagy haditechnikai umbuldák. Hogy miért? Amiatt mert az EU civil programokra ad pénzt, és nem légvédelmi rakéta beszerzésre. Létom, bárki állítja az ellenkezőjét, az ország gazdasága EU-s támogatás nélkül már régen térdre bukott volna. Na meg a sokat szidott multik is sokat segítettek... A hadiipari beszerzésekkel az a probléma külföldi beszerzés esetén (pld.: korszerű páncélozott harcjármú), hogy az értékükhöz képest a saját zsebbe történő kihozatal hányadosa sokkal alacsonyabb, mintha ugyanezt a pénzt civil beszerzésekre fordítjuk és azokból veszik ki az arra érdemesültek a részüket. Ráadásul ez kockázat mentesebb is, mivel nincs olyan potens ellenzék, aki az összes civil projektbe bele látna és ezeket a legkönnyebb feltüntetni a közjó előmozdítás érdekében végzett munkaként. Addig míg ez működhet így ne is számíts nagyobb honvédelmi beszerzésre, legfeljebb akkor, ha esetleg a NATO rá kényszeríti az országot. Addig marad a veszélytelnebb umbulda a civil szférában. Egyébiránt, ami kijut az átlagemberhez, az nem veszélyes, sőt alig megkérdőjelezhető. Az igazán lényeges dolgok az egyeztető tárgyalásokon vannak, mert ott bukik ki mindig a lóláb, akkor derülnek ki azok az érdekek, amelyek felé terelik a történéseket. Én magamat tényleg felelős állampogárként definiálom, akinek rohadtul nem tetszik ez a dolog, de kénytelen vagyok részt venni benne, mivel a munkámmak összefügg. És nem a napi érdekességet, hanem a hosszútávű káros hatást látom bennük. Olyan tendenciák érvényesülnek manapság, amelyek veszélyesebbek, mint a háborű utáni szovjet megszállás. Mivel a héten sajnos több ilyet láttam, egyre inkább elegem van ezekből, ezért bátorkodtam az ilyen véleményemet leírni, ügyelve azért arra, hogy olyan konkrétumokat ne írjak, amik miatt konkrétan támadható lennék, elvégre nem a BORS vagyok, hanem egy olyan ember, akinek így vagy úgy a szakmájában ezután is dolgozni kellene, pont azokkal, akiknek a tevékenységét a nemzet szempontjából károsnak tarto. Az én ellenzékiségemből ennyi tellett, az vesse rám a követ, aki ennél messzebb ment....