Az a baj, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a modern huszadik század Európára szűkített történelmével sem. Nem merül fel bennük a kérdés, miért van például elszigetelt, különálló orosz populáció a Krímen. Azért, mert a korábbi évszázados népességét, a krími tatárokat, akik ennek a területnek lakóit adták, egyszerűen internálták, kitelepítették, vagy megölték a szovjet érában.
Az ukrán SZSZK határainak kijelölésén túlnyúlva jelentős ukrán városok voltak még keletebbre, a kijelölés az ukrán népesség tényleges kiterjedtségét nem rajzolta körbe.
Ezek a szovjet érában készített térképek.
Még Kubánban is ukrán nyelvű népesség volt. Jelenünkben ezek már mind orosz lakosúak. És az, hogy a mai Ukrajna délkeleti csücskében ma oroszok élnek, az annak következménye, hogy az oroszok a sztálini '30-as évektől Ukrajnában szisztematikus, tervszerű betelepítéssel milliós számmal jelentek meg, ami különböző intenzitással folytatódott a Szovjetunió egész ideje alatt. Ehhez pedig helyet a holodomorral csináltak, többmillió helyi ukrán likvidálásával. Aki ennek tapsol, az legitimálja a románok erdélyi térfoglalását is, ami ehhez hasonlóképpen lezajló, '70-es évekbeli tudatos népességátalakítással generált többséget a helyi népességgel szemben a mesterséges betelepítésekkel. Aki támogatja az oroszokat ebben a kérdésben, kezet foghat a románokkal, és pezsgőt bonthat a trianoni békediktátum 2020-as évforfulóján is, mert ugyanazt teszik az oroszok is most. Magunkat köpnénk le ezzel.
Az pedig számomra kérdéses, hogyan nem szúrhatja önmagát hazaszeretőnek tartó, nemzeti érzelmű embernek a szemét a Krímbe kitűzött sarló-kalapács, míg ukrán oldalon Lenin-szobrok döntögetése megy, hogyan lehet szimpatikus a méteres vörös csillag előtt pózoló Putyin, vagy ünnepelheti a Sztálin-portrékkal vonuló oroszok külpolitiláját.
Nem hiszem, hogy egy Pride, vagy egy gendersemleges vécé ér annyit, hogy összejátsszon bárki ezért a posztszovjet lázban égő kommunistákkal. Én legalábbis ebben polgári konzervatív értékrendet képviselek, koherens véleményben vagyok, ugyanúgy gondolkodok róluk, mint tíz éve, amikor ebben egyetértés fogadott azoktól, akik ma magyarellenes minősítéssel illetnének.
És főleg nem egy olyan kérdésben, amiben bele lehet illeszteni saját helyzetünket - és nem, nem az ukrajnai oroszok párhuzamát az erdélyi magyarsággal, hanem az erőszakosan elvett területet, amin milliós, tervszerű betelepítés történt a helyi népesség elnyomására, mint Ceaușescu által Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, és más magyar városok demográfiájában zajlott az le a regáti románok milliós betelepítésével.
Btw. Bár itt sokan abban a véleményben vannak, hogy a kormány a szomszédos állam ellen (hova tovább, az oroszok segítségére számítva!) fegyverkezik, sőt, hogy ez válasz mások fegyverkezéseire a régióban, ez súlyos tévedés.
Egyfelől, nem fogunk NATO-tagokkal háborút vívni NATO-tagokként. Ezt felejtsük el. Lehet mondani, hogy "de a történelem szövetségei, stb", ami igaz is. Csakhogy ez egy egészen a jellegű szövetség. Európa majd minden országa tagja, és még Észak-Amerika is, és nagyon csekély az esélye, hogy
mindannyian egyszerre akarjanak kilépni belőle. Márpedig ez a lényeg. Más, példának hozott szövetségektől ez különbözteti meg. Nem lehet csak Norvégiával háborúba kerülni Portugália nélkül, aki Lengyelországgal kerül konfliktusba, Olaszországgal is, és így tovább. Igen, ha a szövetség
csak a szomszédos államokból, és belőlünk állna, volna lehehőség rá, hogy pillanatnyi érdek szerint felbomlik, háború lesz. De nem csak belőlük. Ha Szlovákia, Románia, Horvátország kilép a NATO-ból? Nagyon jó. Mi attól még tagjai vagyunk, és Franciaország is, Kanada is, Spanyolország is. Mi a francot változtatna ez bármin? Lépjenek! Nem lesz háború sem Szlovákiával, sem Romániával, sem Horvátországgal.
Ezt felejtsük el végre. Mert nem lesz.
A fegyverkezés pedig - bár olvastam itt olyanokat, hogy ó, hát nem jelentik be, hogy a szomszédok ellen megy, de
"mind tudjuk" - éppen a NATO-tagokkal
összehangolva, és abba illeszkedően történik, az oroszok
ellen.
Nem véletlen, hogy mindenki (nem, nem csupán a szomszédaink, hanem Lengyelország, Bulgária is, akiknek nem sok érdekük fűződik a galád megtámadásunkban) most kezdett haderőfejlesztésbe, ugyanazon a területeken, mint mi (légierő, ezért vettek egyszerre a horvátok, a szlovákok, és a románok is F-16-okat, és volna szándékuk a bolgároknak is, ha nem lennének legatyásodva, mi pedig, akik kipipáltuk ezt már a Gripenekkel tíz éve, más légi képességeket, mert ezt jelöli meg a NATO össznemzeti iránya), és ugyanolyan időbéli vállalásban, mint a mi Zrínyi 2026-unk. Ezek
összehangolt, egymással párhuzamos fejlesztések, azonos indulással, és azonos időtávra, hasonló területekre, mivel a NATO saját strukturális erősítése. A nehézdandár kiépítése a NATO-n belül megejtett walesi vállalásunk. Nem egy homályos szándékú terv. Az ok pedig mind a kormányfő, mind a vezérkari főnökség, mind az összhaderőnemi parancsnokság véleményformálásában egyöntetű. És aki előtt kérdéses, hogy az oroszok ellen fegyverkezünk-e, olvassa:
"Keleti és déli veszély fenyegeti Európát, a keletit úgy hívják Oroszország, a délit úgy, hogy terrorizmus."
Orbán Viktor miniszterelnök, 2018.07.12.
"Európának a biztonságát az Egyesült Államok hadereje nélkül is biztosítani kell Oroszország ellenegy közös hadsereggel.
[...]
Az orosz–magyar viszony fontos számunkra, de nekünk Magyarország katonai biztonsága az első, Oroszországgal gazdasági együttműködésre törekszünk.
[...]
Márpedig az energiapolitikai nem szerelemre, hanem profitra épül. Rossz hír ez Magyarország számra is, hiszen érdekünk, hogy Románia minél sikeresebben és minél nagyobb mennyiségű gázt tudjon kitermelni, és így lehetőség nyíljon Magyarország számára, hogy az egyetlen nem orosz forrásból származó gázhoz hozzá tudjunk férni. – mondta."
Orbán Viktor miniszterelnök, 2019.02.14.
Van egy erős sejtésem, és ez is erre enged következtetni, hogy az Oroszországgal való hangvételt kiköveteli a
kizárólagos energetikai függés az orosz gázimporttól, és az ezzel járó kiszolgáltatottság, amit egy kormányfő egyszerűen reálpolitikusként nem ignorálhat, hiszen pár hónapnyi szükségletet fedező tárolt tartalékunk van a saját gázkészletből. Ez valamilyen keretek között meghatározza a diplomáciai nyelvet. De van bennem egy olyan érzés, hogy ennek a függőségi viszonynak a kiiktatása, plurális források megszerzése (a fontosságukban hangoztatott román alternatív beszerzési vonalak) látványosan
átalakítaná a mostani beszédstílust az orosz diplomácia felé.
Ebbe teljesen belecseng a honvédelmi vezetés is, Böröndi Gábor dandártábornok úr, az ÖHP parancsnokhelyettese szavai szerint:
Quote:
"[...] Európa olyan biztonsági kihívással küzd, ami két dologra vezethető vissza. Az első könnyen felismerhető és definiálható, ez pedig Oroszország kelet-ukrajnai beavatkozása. A másik, az illegális migráció, ami inkább tünet, méghozzá Afganisztán, Irak, Szíria, Mali, Szomália és a többi válsággóc tünete, ahol a nemzetközi haderők a konfliktusokat nem tudták felszámolni."
2016.04.21.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter úr, és Petr Pavel vezérezredes, a NATO Katonai Bizottságának korábbi elnöke is közös véleményben fogalmazta meg tavaly
november 27-én, hogy "
a NATO-ban az egyik legfontosabb fenyegetést Oroszországban látják."
Benkő Tibor honvédelmi miniszter úr több más (akár videós) interjúban is
Oroszországra hivatkozott, mint a Magyarországot érő egyik legnagyobb
fenyegetettség.
Korom Ferenc altábornagy úgy fogalmazta meg: "[...]
A haderőnek 2026-ra nem csupán a hagyományos, hanem a hibrid és a kiber hadviselésre kell felkészülni, valamint a tömegpusztító ballisztikus rakéták elterjedése miatti hatásokra is tudnia kell reagálni.
A Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program kiemelt célja, hogy a Magyar Honvédség 2026 végére korszerű, a régió egyik meghatározó haderejévé váljon, amely biztosítja Magyarország és a magyar emberek biztonságát – hangsúlyozta."
Nyilvánvalóan felismerhető, hogy nem a szlovák kibertámadások, vagy a román ballisztikus rakéták a célkitűzés alanyai, hanem az orosz fenyegetettség elhárítása.
Mind a miniszterelnök, mind a honvédelmi miniszter, mind a vezérkari főnök, mind az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese világosan, és többször beszélt arról:
az oroszok fenyegetésére válaszul fegyverkezünk.
Ezt nem CIA-ügynökök, nem is a zsidó háttérhatalom ármánykodása mondja, hanem a Magyar Honvédség tagjai, akik tevőlegesen szolgálnak a magyar állampolgárok biztonságáért, közöttük én is.