Ha jol remlik, az eritreaiak ugy nyertek, hogy alapvetoen gerillahaboruban kiszoritottakl az etiopokat a teruleten levo allomasaikrol, egyaltalan nem a levegoben dolt el.
Az az 1962-92 közötti Eritreai Függetlenségi háborúban volt. De 1998-2000 között újabb háborút vívtak, ahol az etióp SzU-27-esek csaptak össze az eritreaiak MiG-29-eseivel.
"
Eritrea 1991-ben, 30 éves háború végén vált függetlenné
Etiópiától. A két ország közötti folyamatos feszültség azonban újabb háborúra történő felkészüléshez vezetett, mely
1998-ban tört ki
Badme város hovatartozása körül. A konfliktus kirobbanásakor mindkét ország légiereje viszonylag fejletlen volt, a háború kitörése, majd az ideiglenes tűszünet 1998 augusztusi tető alá hozása után rohamléptekkel kezdték meg a lemaradás ledolgozását, mindkét oldal volt szovjet tagköztársaságoktól vásárolt vadászrepülőgépeket. Eritrea
Oroszországtól hat
MiG–29-est (még 1998-ban, csak a gépekért 150 millió dollárt fizettek),
Grúziától nyolc
Szu–25-öst (1999-ben), Etiópia pedig Oroszországtól rendelt – többek között – hat
Szu–27SZ és két
Szu–27USZ vadászbombázót, melyek közül az első gépek
1998.
december 15-én érkeztek meg orosz
teherszállító repülőgépeken. Jellemző a gépek rendszerbe állításának erőltetett menetére, hogy még decemberben egy éjszakai repülésen lezuhant az egyik
Szu–27Sz, az etióp pilóta halálát okozva, majd
január 6-án egy kétüléses gép veszett oda, egyes források szerint az összeszerelés utáni
berepülés, más források szerint műrepülés közben. Az orosz pilóta,
Vjacseszlav Mizin sikeresen katapultált, az odaveszett gépet az oroszok pótolták. Oroszországba pilótákat küldtek kiképzésre, de még hazaérkezésük előtt rendszerbe állították a gépeket az 5. vadászbombázó századnál,
Debre Zelt repülőterén, orosz zsoldospilótákkal.
Az új fegyverek élesben történő kipróbálására nem kellett sokáig várni, 1999 februárjában ugyanis kiújultak a harcok, az
Etióp Légierő számos közvetlen támogató bevetést repült, az
Eritreai Légierő erősségének számító
MiG–29-esek pedig kénytelenek voltak a közelben járőröző
Szu–27-esekkel felvenni a harcot.
1999.
február 25-én került sor az első légiharcra, ekkor négy
MiG–29-es támadott meg egy etióp
géppárt, mely a túlerő miatt menekülni kezdett, miközben az eritreaiak számos
R–27-es rakétát indítottak, melyeket sikerült a
Szu–27-eseknek manőverezéssel lerázni, majd a szorult helyzet miatt ellentámadásba lendültek. Ekkor a
Szu–27-esek indítottak számos
R–27-est, szintén eredmény nélkül, az ezt követő manőverező légiharcban viszont
Workneh őrnagynak sikerült
R–73 rakétával lelőnie az ellenséges kötelék vezérgépét, melyet
Habte Zion Hadgu dandártábornok, az Eritreai Légierő parancsnoka vezetett.
Egy napon belül újabb légi győzelmet arattak az etiópok, ezúttal
Aster Tolossa egyedül kísért
MiG–21-eseket, mikor egy – valószínűleg fegyvertelen –
MiG–29UB-t talált, amelyet rádión keresztül megpróbált leszállásra kényszeríteni Debre Zelten (eközben kiderült, hogy a gép pilótája az ő korábbi oktatója), majd valószínűleg két
R–73-as légiharc-rakétával és gépágyútűzzel lelőtte, így Tolossa lett az első, légi győzelmet elért pilótanő a sugárhajtású repülés történetében. (Más források szerint a légiharc másképpen zajlott, egyébként ekkor nem is volt pilótanő az Etióp Légierőben). Március végén újabb két
MiG–29-est lőttek le
Szu–27-esek, bár ezt szintén vitatják. 1999 második felében az etióp támadások elcsendesültek, eközben (
augusztus 29-én) egy
Szu–27-es tévedésből lelőtte a dél-afrikai
Execujet cég
Learjet 35-ös
business-jetjét, mely
Nápolyból repült volna
Dzsibuti érintésével
Johannesburgba. A gép lezuhant, két pilótája meghalt.
A
2000 májusában kiújult harcokban először
május 16-án rongáltak meg egy földi célokat támadó
MiG–29-est, melynek sikerült leszállnia
Asmarán, majd két nap múlva egy újabb gépet sikerült egy etióp
Szu–27 géppárnak elfognia, igaz, későn, akkor már legalább két
MiG–21-est sikerült lelőnie
R–73 rakétával. Az ezután következő
légiharcban az egyik
Szu–27 egy nagy testű madárral ütközött, és
kényszerleszállást kellett végrehajtania, a másik viszont lelőtte a
MiG–29-est.
Az etióp Szu–27-esek 4+1 igazolt és három valószínű légi győzelmükkel
[66] nagy népszerűséget vívtak ki hazájukban, jellemző, hogy
Mekkelében „Szu” nevű bár is van, de a háború után, az orosz zsoldosok és tanácsadók távoztával a gépek hadrafoghatósága hanyatlásnak indult, a bevethető gépek száma általában négynél nem több, emellett újabb politikai tisztogatások miatt az etióp személyi állomány nagy része emigrált.
[67] Eritrea pótolta készleteit, újabb
MiG–29-esek mellett
Szu–27-eseket is vásároltak
2003-ban, ezek a
MiG–29-esekkel együtt Aszmarán állomásoznak."