Aha, és ennyit a támogatási pénzekről is...
Magyarként nekünk az az érdekünk, hogy annyi pénzt húzzunk be, ammenyit csak lehet és annyi szabályt tartsunk be, amennyit csak mindenképp muszáj.
Nem azt kell nézni, hogy az EU-nak mi a jó, hanem, hogy nekünk mi a jó. Mert iszonyatosan ostoba naívitás, hogy azt feltételezzük, rajtunk kívül mindenki jó gyerek és nem így gondolkodik.
Az EU csak a közös pénzről szól és itt mindenki csak a saját seggét védi.
Csak néhány burokban élő ábrándos lelkületű javíthatatlanul idealista hasznos idióta gondolja ezt másképp.
Én is részt vettem abban a folyamatban, hogy a nemzetközi cégen belül fajsúlyos kompetenciákat hozzunk haza. Komoly mérnöki beosztásokról lett volna szó, amihez hosszú távon egyetemekkel kooperáltunk volna, hogy ha mi adjuk a jó presztízsű munkakört, akkor ők adják a fiatal végzősöket. Win-win magyar viszonylatban. A kapcsolatfelvétel is megvolt, még gyártúrát is vezettem két csapatnak is.
Az osztráknak nem tetszett, kifúrták a program vezetőjét, ki is rúgatták, leépítés címszóval. Nálunk leépítettek, náluk felvettek három új embert. Érdekesen alkalmazott szabályok.
És ki asszisztált ehhez? Az akkori magyar menedzsment, mert "nem lehetünk provinciálisak, nem azt kell nézni, mi jó nekünk, hanem, hogy mi a jó a nemzetközi cégnek".
Arra hivatkozva, hogy amúgy is bővülünk folyamatosan, ezt lenyomták a torkunkon.
Na ja, mert a drága mérnökség helyett a fele annyiért felvehető bölcsészek, tanárok, idegenforgalmi szakosok és vendéglátosok hadából álló exceltábla tologató order management bővülhetett. Kettesével vettük, vesszük fel őket, ez nagyon látványos sikersztori, de hármasával lépnek le, ez már nem olyan szép. Aki egy éve van a cégnél közülük, az már régi motoros, aki három éve, az már legenda.
A mérnökség az tartósabb befektetés, mert nálunk kb a csapat 60 százaléka hat-nyolc éve fix.
Viszont fej és vízió nélkül már esélyünk sincs kiállni magunkért.