Hehe, na igen, pontosan az efféle gondolkodás miatt gondolom, hogy végül is megérdemeljük a sorsunkat...
Engedd meg, hogy megosszak veled egy nagyon mókás kis sci-fi gondolatkísérletet (nem saját szerzemény, de rendkívül tanulságos):
A hibás matematika
Tegyük fel, hogy minden technikai problémát megoldottunk a földön és a világkormány úgy dönt, hogy itt az ideje kolonizálni az űrt, meghódítani a naprendszert, más bolygórendszereket, a galaxist, majd további galaxisokat. Mint, ahogy mindenki sejtheti űrbirodalmat alapítani nem olcsó mulatság, de a kormány valahogy meggyőzi a hitelezőit, hogy ez egy alacsony kockázatú vállalkozás, így hát hitelt kap nagyon csekély kamatra. Egy darabig minden remekül megy, a birodalom virágzik és közel fénysebességgel terjeszkedik a tér mindhárom dimenziójában. (t^3) (tekintsünk el attól, hogy pl. a tejútrendszer némileg lapított formájú). Telik múlik az idő és a birodalom közgazdászai aggódni kezdenek mivel az adósság (D) szépen lassan kamatozva növekszik D^t. Megkérdezik a csapzott hajú, divatjamúlt ruházatú matematikust, aki rávilágít az aggasztó tényre, hogy <b>D^t>>t^3</b>. Gyorsan ki is rúgják ezt az „anarchista hippit” és úgy döntenek a mérnökökre hagyják a kérdés megoldását
Ők rettenetes agymunka és hatalmas összegek (újabb adósság) elköltése után kifejlesztik a térhajtóművet, amivel megkerülhetik az Einstein-i fizika korlátait és immáron a birodalom 10x-es fénysebességgel terjeszkedhet 3 dimenzióban. Ez egy darabig javít a helyzeten de hamar rájönnek, hogy az adósság így sem csökken, mivel <b>D^t>>(10)t^3</b>.
A mérnökök elszántan nekiállnak keresni a megoldást, hogyan segíthetnék a birodalom további terjeszkedéseit. Egyiküknek eszébe jut egy gyermekkorában látott mozifilm, amiben a főhős elképzesztő kalandokat megélve utazott a párhuzamos dimenziók között. Nekiállnak hát kifejleszteni a „bukófrekvenciás homálytizedelő” elvén működő transzdimenzionális hajtóművet. Újabb hatalmas beruházást és rengeteg munkaórát követően sikerrel járnak és képessé válnak 5 további térdimenzió közötti utazásra.
Így hát a birodalom immár 10x-es fénysebességgel terjed a tér 8 dimenzióján át, leigázva idegen bolygók és lakosaik milliárdjait. Azonban sajnos minden hiába az adósság egyre kétségbeejtőbb magaslatokat ostromol, mivel….
<b>D^t>>(10)t^8</b>
A mérnökük kétségbeesésükben, megkeresik a munkanélküli, alkoholista matematikust, és leülnek vele a kocsmában italozni, ő pedig felvázolja nekik a problémát: Az exponenciálisan növekedő adósság gyorsan túlnő bármilyen véges sebességgel, véges dimenzióban lezajló fizikai (természetes) folyamatot. Aztán hozzáteszi, a dolgok azonban egyre érdekesebbek lesznek, ahogy megközelítjük a végtelent, ahol úgy is kiegyeníthetőek végül. A mérnökük felháborodva magára hagyják a hóbortos illetőt és meglátogatnak egy sámánt. Megkérdezik mi a véleménye az adósság problémájáról. Ő kiviszi őket a szabadba és az égre mutatva megszólal: „Látjátok ezt? Az ott minden, ami van és lesz!” A mérnökök tudni vélik, hogy minden, minden amit látnak az univerzum korávan van kapcsolatban és annak keletkezése óta eltelt idő limitálja mennyit láthatnak belőle, de az attól még könnyen lehet, hogy végtelen. Le is fekszenek aludni, hogy kiheverjék a vad éjszakát.
Az egyiküknek a reggeli hányás közben eszébe jut, hogy gyerekkorában olvasott egy regényt, amiben a főhős egy géppel utazik az időn át. Megihletve elővezeti az ötletét: építsenek egy időgépet és utazzanak vissza a birodalom alapításának korába, az akkori tőketartozást ugyanis röhögve kifizethetik a mostani vagyonukból. Elő is terjesztik a prejekt tervét a hitelezőiknek, akik azonban látva a hatalmas túlköltekezést, túl kockázatosnak ítélik a vállalkozást. A birodalom nem sokkal ezután csődbe megy. A mérnökök pedig a csillagközi oxigénszállítás leállása miatt megfulladnak.
Mi ebből a tanulság? Kamatra kölcsön venni jó dolog, feltéve, ha van tervrajzod egy időgéphez, elég készpénzed, hogy megépítsd és a felvétel idejére visszautazva kifizesd a tőketartozást. Egyébként nem ajánlott.
Kamatra kölcsön adni csakis egy folyamatosan növekvő gazdaságban lehet, amint a növekedés megáll, az adósság terhe összeroppantja a gazdaságot.
)
</blockquote>