Én sem vagyok kimondottan szakember csak több mint ötven éve tanulok, olvasok történelmet és gazdaságtörténetet.Ok, rendben. Én már korábban is leírtam: nem vagyok szakember. Csak annyit tudok, hogy ez a videó gyakorlatilag egybevág azzal, amit más forrásokból olvastam. (könnyen lehet, hogy rossz helyen keresgélek?!)
Ha te rá tudsz mutatni mely részén (vagy részein), hibás, akkor én nagyon szívesen, őszintén érdeklődve fogadom. Vagy esetleg, ha el tudod magyarázni egyszerűbben és megéri neked a fáradtságot megosztani velünk én hálásan olvasnám.
Úgy látom az egyéb kérdésekben ugyanis elég hasonló a következtetésekre jutottunk és én bármikor kész vagyok beismerni ha valamit rosszul tudok.
A pénz valamilyen piaci értéket képviselő dolognak-vagyonnak, vagyoni értékű jognak, materiális javaknak, materiális és immateriális eszközöknek tárgyaknak, munkaerőnek, bárminek ami piacképes és eladható- a csereeszközzé való transzformálása.
Az államok pénze-a jegybankok által kibocsátott pénz- az adott állam várható bevételeit-adó, illeték stb.- transzformálja pénzzé.
Az állam a jegybanknak adott fizetési ígérvény ellenében kap pénzt a jegybanktól tehát van egy tartozása a jegybank felé és van vele szemben a jegybanknál a számláján ugyanennyi pénz.
Ezt a z állam forgalomba hozza akár úgy, hogy a saját alkalmazottait, állami beruházásait fizeti vele, akár a kereskedelmi bankokon keresztül hitelként kihelyezi.
Az államok által forgalomba hozott pénz a kereskedelmi bankrendszerbe bekerül- az emberek cégek akiknek az állam fizetett beviszik a bankba-és itt betétként megjelenik. A kereskedelmi bankok a hiteleket kérőknek-azok tulajdonát fedezetként megterhelve - most már az ő tulajdonukat fedezetként használva még egyszer kiadják- a fedezeti rátát betartva- , tehát megduplázzák a forgalomban lévő pénzmennyiséget.
A hitelfelvevő elkölti és a következő tulajdonos újra bankba viszi ahol így megint betété válik.
A kereskedelmi bankok a következő hiteleket kérőknek-azok tulajdonát megint csak fedezetként megterhelve - most már az ő tulajdonukat fedezetként használva még egyszer kiadják, tehát megnégyszerezik a forgalomban lévő pénzmennyiséget.
Ez mindaddig folytatódik amíg van elzálogosítható érték a világon.
A forgalomban lévő pénz tehát mindig piaci értékkel bíró javak a fedezete alatt jelenik meg ezeknek a javaknak a monetizált, pénzzé transzformált változata. Ez azonban nem mindig jelent megfogható materiális fedezetet.
Sajnos nincs mindig olyan, hogy megfogható fedezet. Egy orvosi vagy ügyvédi jó tanács, esetleg egy mise celebrálás is pénzt ér és annak mi lenne a fedezete?
A fedezet megléte és piacképes állapota megítélés kérdése és ezt a kereskedelmi bank dönti el.
A hitelfelvétel során a bank kiállít a hitelfelvevő pedig aláír egy "váltót"-hitelszerződés-, hogy mennyi pénzt fog és mennyi idő alatt visszafizetni. A kereskedelmi bank ezt a "váltót" elteszi és ennek ellenében, ennek fedezete alatt új pénzt bocsát ki -az ő ígéretét pénzzé transzformálja-és átadja a hitelfelvevőnek, azaz "leszámítolja" a váltót.
Mivel a kereskedelmi bankok döntik el, hogy kinek milyen típusú fedezetére, jelzálog tárgyára hajlandóak hitelt adni és ezzel újfent pénz kibocsátani ezért a világgazdaságot kontroll nélkül ők irányítják.
A hitelező pénzintézetek a kezelésükben lévő teljes pénzkészletet kihitelezhetik. Azt a pénzt is amely lekötés nélkül, folyószámlán, átutalás alatt folyamatosan, de pillanatnyilag van csak náluk és azt a pénzt is, amely egy rossz hitelkihelyezés után fedezetlenül került vissza hozzájuk egy másik számlára, mert a hiteligénylő már elköltötte. Ezeknek a kihelyezett összegeknek egy része a betétesek pénze amelyre a pénzintézet kamatot fizet. A másik részére viszont vagy elenyésző, vagy semmilyen kamatot nem fizet. Ez a tranzakció közben lévő összeg olyan óriási, hogy gyakorlatilag a náluk lépvő fele pénzre sem fizetnek kamatot.
Viszont a hitel felvevőjétől természetesen minden tételre kamatot kér.
Ezek a jövedelmek azonban elenyészőek a csalással büntetlenül megszerezhetőekhez képest.