Fent van a teljes cikk.
A vége erdekes. Bar van brnne hiba, Ausztralia.
....
Szó, ami szó, Németországban is volna mit tönkretenni, ugyanis az elmúlt évben nemcsak a fegyverkivitel döntött rekordot, de a NATO-n kívüli országok német fegyverexporton belüli részesedése is.
Mintegy 9,35 milliárd eurót (több mint 3,3 billió forint) keresett tavaly az exporton a német védelmi ipar,
ezzel sikerült jócskán felülmúlni a 2019-es, 8,02 milliárd eurós csúcsot. 2020-ban a fegyvereladások 50,1 százaléka irányult NATO-n kívüli országokba, 2021-ben ez az arány már kis híján kétharmadra, 63,6 százalékra nőtt. Egyiptom 4,34 milliárd eurónyi, főleg haditengerészeti és légifegyver-beszerzésével messze a legnagyobb vásárló volt tavaly, bő négyszer annyi német fegyvert szerzett be, mint az erre 1 milliárd eurót áldozó Egyesült Államok, és majdnem hússzor annyit, mint a 264 millió eurót költő Ausztrália és a 224 millió eurót kiadó Nagy-Britannia.
S mivel a frissiben megkötött koalíciós szerződés szigorúbb fegyverexport-szabályzatot irányzott elő, a leköszönő Merkel-kormány utolsó intézkedéseként még gyorsan engedélyezett további 4,91 milliárd eurónyi kivitelt Egyiptomba – Olaf Scholz jelenlegi kancellár hathatós alkancellári, pénzügyminiszteri asszisztenciája mellett. Így aztán bármivel hozakodik is elő a Zöldek, az Egyiptomba irányuló fegyverexport idén még a múlt évinél is sokkal nagyobb lesz. Omid Nouripour, aki februártól a Zöldek két – diploma nélküli – társelnökének egyike lesz, január 19-én rosszallóan jelezte, hogy Olaf Scholz egyáltalán nem egyeztetett velük az ügyről, és az Egyiptomba, illetve Szaúd-Arábiába irányuló fegyvereladás azonnali leállítását követelte.
Az ugyanis tagadhatatlan, hogy a német fegyverszállítmányok kétes célokat is szolgálhatnak. Egyiptom például időnként logisztikai és katonai beavatkozást hajt végre nyugati szomszédja területén, a Líbiai Nemzeti Hadsereget támogatva, továbbá lerohanással fenyegeti a nem is szomszédos Etiópiát, a Földközi-tenger keleti medencéjében pedig számos területvitája van például a NATO-tag Törökországgal. Az Egyiptomban politikai okból fogvatartottak számát hatvanezerre becsülik. Ebben a fénytörésben már talán nem csillog úgy az a temérdek fegyver, köztük a tavaly engedélyezett három hadihajó és a Thyssenkrupp-, illetve Diehl-féle légvédelmi rendszerek. A Greenpeace fegyverexport-jelentéséből az is kiderül, hogy példáula 2014-es mexikói diáklázadások idején és a jemeni polgárháborúban is lőttek Németországból vásárolt fegyverekkel.
Az Európai Unió fegyverexport-irányelvei már ma is előírják, hogy „a célország tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot”, illetve az export szolgálja „a békét, a biztonságot és a stabilitást az adott régióban”.
Ha azonban az új német kormány hű szeretne lenni ideológiájához, akkor a konfliktuszónába irányuló fegyverexport tilalmának elve hamar beleütközhet az Ukrajna melletti kiállás szent céljába. Demkó Attila arra tippel, hogy Németország Ukrajna kérése és a többi NATO-partner nyomása ellenére sem fog fegyvert szállítani Ukrajnának, hiába látszik most nyitottság mind a Zöldek, mind a liberális Szabad Demokrata Párt részéről arra, hogy közelebbről meg nem határozott „védelmi fegyvereket” esetleg mégis szállíthatnának. „Németországban az ideológia gyakran győzedelmeskedik a pragmatikus megfontolások felett, és itt az ideológia úgymond a jó irányba befolyásolja a németeket” – fogalmaz a szakértő.
Erre enged következtetni Németország legutóbbi döntése is: az Oroszország bármiféle kelet-európai aktivitására rendkívül érzékeny Észtország januárban német ostromágyúkat és Javelin páncéltörő rakétákat szeretett volna szállítani Ukrajnába – mivel azonban előbbiek még az NDK Nemzeti Néphadseregéből származnak, és a finn hadsereget megjárva kerültek az észtekhez, továbbadásukhoz mind Németország, mind Finnország engedélyét ki kell kérni. Németország ezt az engedélyt nem adta meg, tartva magát ahhoz a régi döntéshez, hogy Ukrajnába nem szállítanak halálos fegyvert – ezek szerint Annalena Baerbock alatt sem. Akkor sem, ha ezzel ellene mennek a NATO-s fősodornak,
az Egyesült Államok ugyanis közvetlenül is szállít fegyvert Ukrajnába,
és a balti államoknak is megadta az engedélyt, hogy odavigyék amerikai harci eszközeiket; emellett régóta szállít fegyvereket Ukrajnának Nagy-Britannia és Lengyelország is. A németek részéről egyelőre marad az ötezer sisak és az egy darab tábori kórház, ami a Kijevnek szállítandó harci eszközöket illeti.
Ha azonban a németek európai fegyverexportszabályokat akarnak, az első számú akadályt Párizs fogja jelenteni.
„A franciák jóval kevesebbet gondolkodnak azon, hogy kinek mit adjanak el”
– hangsúlyozza Demkó. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet fegyverexport-kimutatásából, amely ötéves ciklusokban vizsgálja a védelmi ipar tendenciáit, kiderül: bár Németország továbbra is a világ legnagyobb fegyverexportőrei között van, 2020-ban csökkent a részesedése.
A 2015–19-es ciklusban a világ fegyverexportjának 5,8, a 2016–20-asban már csak 5,5 százalékát adták a németek, a helyükön tátongó űrt pedig maradéktalanul betöltötte a 7,9-ről 8,2 százalékra ugró Franciaország – annak ellenére is, hogy nominálisan a német fegyverexport 21 százalékkal nőtt 2016 és 2020 között. Franciaország védelmi iparának kapacitása jelentősen meghaladja a hadsereg igényeit, így exportra kényszerül – nem véletlen, hogy a francia védelmi minisztérium nemzetközi kapcsolatokért és stratégiáért felelős vezetője, Alice Guitton nem sokkal a német kormány hivatalba lépése után világossá tette, hogy az EU-s fegyverexport-szabályozás egységesítése nagy akadályokba ütközne, az uniós alapszerződések pedig „nemzeti előjogként” biztosítják a fegyverexporttal kapcsolatos döntés jogát.