Az Európai Unió fegyverexport-irányelvei már ma is előírják, hogy „a célország tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot”, illetve az export szolgálja „a békét, a biztonságot és a stabilitást az adott régióban”.
Ha azonban az új német kormány hű szeretne lenni ideológiájához, akkor a konfliktuszónába irányuló fegyverexport tilalmának elve hamar beleütközhet az Ukrajna melletti kiállás szent céljába. Demkó Attila arra tippel, hogy Németország Ukrajna kérése és a többi NATO-partner nyomása ellenére sem fog fegyvert szállítani Ukrajnának, hiába látszik most nyitottság mind a Zöldek, mind a liberális Szabad Demokrata Párt részéről arra, hogy közelebbről meg nem határozott „védelmi fegyvereket” esetleg mégis szállíthatnának. „Németországban az ideológia gyakran győzedelmeskedik a pragmatikus megfontolások felett, és itt az ideológia úgymond a jó irányba befolyásolja a németeket” – fogalmaz a szakértő.
Erre enged következtetni Németország legutóbbi döntése is: az Oroszország bármiféle kelet-európai aktivitására rendkívül érzékeny Észtország januárban német ostromágyúkat és Javelin páncéltörő rakétákat szeretett volna szállítani Ukrajnába – mivel azonban előbbiek még az NDK Nemzeti Néphadseregéből származnak, és a finn hadsereget megjárva kerültek az észtekhez, továbbadásukhoz mind Németország, mind Finnország engedélyét ki kell kérni. Németország ezt az engedélyt nem adta meg, tartva magát ahhoz a régi döntéshez, hogy Ukrajnába nem szállítanak halálos fegyvert – ezek szerint Annalena Baerbock alatt sem. Akkor sem, ha ezzel ellene mennek a NATO-s fősodornak,
az Egyesült Államok ugyanis közvetlenül is szállít fegyvert Ukrajnába,
és a balti államoknak is megadta az engedélyt, hogy odavigyék amerikai harci eszközeiket; emellett régóta szállít fegyvereket Ukrajnának Nagy-Britannia és Lengyelország is. A németek részéről egyelőre marad az ötezer sisak és az egy darab tábori kórház, ami a Kijevnek szállítandó harci eszközöket illeti.
Ha azonban a németek európai fegyverexportszabályokat akarnak, az első számú akadályt Párizs fogja jelenteni.
„A franciák jóval kevesebbet gondolkodnak azon, hogy kinek mit adjanak el”
– hangsúlyozza Demkó. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet fegyverexport-kimutatásából, amely ötéves ciklusokban vizsgálja a védelmi ipar tendenciáit, kiderül: bár Németország továbbra is a világ legnagyobb fegyverexportőrei között van, 2020-ban csökkent a részesedése.
A 2015–19-es ciklusban a világ fegyverexportjának 5,8, a 2016–20-asban már csak 5,5 százalékát adták a németek, a helyükön tátongó űrt pedig maradéktalanul betöltötte a 7,9-ről 8,2 százalékra ugró Franciaország – annak ellenére is, hogy nominálisan a német fegyverexport 21 százalékkal nőtt 2016 és 2020 között. Franciaország védelmi iparának kapacitása jelentősen meghaladja a hadsereg igényeit, így exportra kényszerül – nem véletlen, hogy a francia védelmi minisztérium nemzetközi kapcsolatokért és stratégiáért felelős vezetője, Alice Guitton nem sokkal a német kormány hivatalba lépése után világossá tette, hogy az EU-s fegyverexport-szabályozás egységesítése nagy akadályokba ütközne, az uniós alapszerződések pedig „nemzeti előjogként” biztosítják a fegyverexporttal kapcsolatos döntés jogát.
Ostromágyúkat?