A 7. fejezettől (55. oldal).
A lényeg nagyjából az, hogy high-altitude penetrator-nak indult, de áttervezték, hogy low-altitude penetrator-nak is jó legyen (ennek persze nyilván ára volt-lett).
B-21 / LRS-B (Northrop Grumman, USA)
- Téma indítója AIM-120
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
A 7. fejezettől (55. oldal).
A lényeg nagyjából az, hogy high-altitude penetrator-nak indult, de áttervezték, hogy low-altitude penetrator-nak is jó legyen (ennek persze nyilván ára volt-lett).
Gyanúsan sok figyelmet fordítottak arra a bemutatón, hogy ne lássuk a gépet oldalról, hátulról és felülről... lehet hogy lesz még itt valami kis meglepetés.
A B-21 az a modern FB-111H, ami a B-1A után, de a B-1B előtt, annak Carter-i, "jóárasított" alternatívája lett volna.
Egy kb másfélszeresre felskálázott FB-111-es, ami a négyhajtóműves B-1A F101GE100-as hajtóműveiből csak kettővel is tudta volna a nagyobb gép hatótávjának kb 70 százalékát, azonos sebesség és magasság profil mellett a fegyverterhelésének a felét, az avionikájának döntő részét és a személyzet is csak két fő lett volna.
Az egyetlen, aminek híján lett volna, az az AGM-86 ALCM (akkoriban a B-52H fő fegyvere), de az AGM-69 SRAM és az utána ledobható B83-as bomba már a része lett volna a rendszernek.
Kisebb, olcsóbb, többet lehet belőle rendszeresíteni.
Egy B-1A helyett több FB-111H is indítható lett volna, ahol is a 15-20 mérföld hatótávú SRAM salvo kiütötte volna a légvédelmet, majd a földközelben, Mach 1.2-nél is oldható 1.1 Mt-ás B83-as közvetlen találattal rombolta volna a megerősített szovjet célpontokat.
Itt jegyzem meg, hogy az FB-111H maximális szárnynyilazása nem érte volna el az F-111/FB-111 típusok 72.5 fokos értékét, mert csak 60 fokban maximalizálták, mivel a maximális kismagasságú sebesség megállt volna Mach 0.95-nél, 1.6 Mach maximális sebesség 11 ezer méteren mellett.
Még egy érdekesség: - a "békegalamb" Carter-adminisztráció távolról sem volt hülye - ebben az időben kezdték szorgalmazni a stealth programokat és a TAC F-117-ese is ennek köszönheti létét. Carterék a jóval progresszívabb stealth bomber-ben látták a SAC fő platformjának jövőjét, valamikor, majd a második ciklus idejére, így a low altitude penetrator feladatkörre inkább csak egy átmeneti, alacsonyabb rizikójú, de mindenképpen alacsonyabb költségű megoldást preferáltak.
Ami pedig a stand-off fegyverzetet illeti, úgy vélték, hogy a meglévő B-52H/AGM-86 ALCM rendszer elegendő, mi több, mintegy 20 százalékkal olcsóbb, mint a tervezett 244 darab B-1A. Ez utóbbi maga lett volna a stand-off fegyver helyett, azaz a nagy sebességű behatolás révén közvetlen közelről támadta volna a szovjet célpontokat, B61-es és B83-as bombáival.
Ha jobban belegondolunk, ez elég drága mulatság lett volna.
1977-ben Carter törli a B-1 programot (ekkor még A utótag nélkül jelölik), a modernebb ICBM, SLBM és egyéb programok előnyére, ami még a védelmi minisztériumot is meglepte.
Ők egészen a döntésig abban a hitben éltek, hogy a tervezett 244 darab helyett csak 150-re redukálja le az elnöki hivatal a projekt darabszámát.
Elkezdődött egy sajátos aknamunka, melyet főleg a minisztériumba beágyazott iparági lobbisták mozgattak.
A politikai nyilatkozatok terén egyes szenátorok odáig ragadtatták el magukat, hogy Carter egyenesen Brezsnyev kottájából játszik (ekkortájt járt Moszkvában).
Elsőként egy Pentagon tanulmány azt fejtegette, hogy a B-52H/ALCM rendszer előreláthatólag 1985-re, a várható szovjet SA-10 elterjedésével végleg elveszti relevanciáját. Ki kell tehát vonni.
Egy másik pedig azt taglalta, hogy a tervezett FB-111H semmilyen mértékben(!) sem lesz olcsóbb alternatívája a B-1-esnek.
Hogy mennyire dolgozott a háttérben az ipar, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1977-ben leállított B-1-es prototípusok egészen 1981-ig folytatták tesztprogramjukat!
Aztán jött Carter elnök takarékos és óvatos, az iráni túszdráma és az afganisztáni szovjet bevonulás után arcvesztett politikájának kiküszöbölésére a military-industrial complex embereként a Make America Great Again szlogennel Ronald Reagan és mindent aláírt, ami fegyver, nagyobb és erősebb.
Az M/X Peacekeeper rakéta, a B-1B program, az SDI, a Pershing II, F-14B Super Tomcat, AH-64, M-1A Abrams, tengeralattjárók és sok más projekt ekkor kapott zöld utat.
A B-1B-t eladó végső érv az volt, hogy az FB-111H repülési paramétereire áthangolt új B-1-es dizájn a saját nagytömegű és mennyiségű B61 és B83 szabadesésű nukleáris bombájával majd átjut az SA-10 és MiG-31 Foxhound légvédelmi rendszereken, köszönhetően az alacsony RCS értéknek és a szuperfejlett EW rendszerének.
Így majd a 80-as évek közepére felálló újgenerációs szovjet honi légvédelem, ami az ALCM salvo elhárítására lett kigondolva, majd tehetetlen lesz a mindenen is áthatoló szuperbombázókkal szemben, akik majd ezután annyi bombát és oda fognak ledobni, amennyit és ahová akarnak.
De természetesen az igazi ok az volt, hogy a teljesen újragondolt B-1B drága lesz.
Lesz benne üzlet.
A B-1B a Rockwell terméke volt, neki ezen kívül jószerivel csak a Space Shuttle rendszer Orbiter-einek összeszerelése jutott, amiből nem volt sok.
Vele szemben a General Dynamics FB-111H gépe bár - mint utólag kiderült - valószínű jobb választás lehetett volna, nem lett volna akkora üzlet és a GD már amúgy is rogyásig el volt látva megrendeléssel az F-16-os által.
(Érdekesség, hogy a GD az Agile Falcon-t is az ATF tender ellenében indította, de az nagyon komoly elhatározáson alapult, mert az USAF tényleg valami nagyon újat akart. És utólag a GD így is jól járt, mert a Lockheed alvállalkozójaként az YF-22-es csapat tagja volt. Csak azt még nem tudták, hogy a győzelem után nemsokkal a Lockheed, miután felvásárolta a Martin Marrietta-t, őket is be fogja kebelezni. Ahogy a szintén csapattag Boeing a konkurens YF-23-as csapat két alvállalkozóját, a Rockwell-t és a McDonnell-Douglas-t. Ott csak az "örök vesztes" Northrop, mint fővállalkozó menekült meg a felvásárlástól, de olyannyira, hogy most az F-35-ös programban a Lockheed Martin legnagyobb beszállítója és a B-21-es gyártója a szintén menekülőpályán túlélt Grummann-al társulva).
A B-21 gazdaságpolitikai háttere persze eltér a Carter idejében megszorításokkal küszködő és mindenhol költséghatékonyságot kereső légkörben megálmodott FB-111H-tól, hiszen ha valamikor, most van pénz rendesen.
De a szempont, hogy inkább rendszersítsenek egy technológiai szempontból már "tömörebben" (értsd: kisebb méretben) is gyártható modernizált alternatívát az amúgy bevált koncepciójú, csak túl drága és túl kevés B-2-esnek, valahol megidézi a B-1A vs FB-111H kapcsolatot.
Egy kb másfélszeresre felskálázott FB-111-es, ami a négyhajtóműves B-1A F101GE100-as hajtóműveiből csak kettővel is tudta volna a nagyobb gép hatótávjának kb 70 százalékát, azonos sebesség és magasság profil mellett a fegyverterhelésének a felét, az avionikájának döntő részét és a személyzet is csak két fő lett volna.
Az egyetlen, aminek híján lett volna, az az AGM-86 ALCM (akkoriban a B-52H fő fegyvere), de az AGM-69 SRAM és az utána ledobható B83-as bomba már a része lett volna a rendszernek.
Kisebb, olcsóbb, többet lehet belőle rendszeresíteni.
Egy B-1A helyett több FB-111H is indítható lett volna, ahol is a 15-20 mérföld hatótávú SRAM salvo kiütötte volna a légvédelmet, majd a földközelben, Mach 1.2-nél is oldható 1.1 Mt-ás B83-as közvetlen találattal rombolta volna a megerősített szovjet célpontokat.
Itt jegyzem meg, hogy az FB-111H maximális szárnynyilazása nem érte volna el az F-111/FB-111 típusok 72.5 fokos értékét, mert csak 60 fokban maximalizálták, mivel a maximális kismagasságú sebesség megállt volna Mach 0.95-nél, 1.6 Mach maximális sebesség 11 ezer méteren mellett.
Még egy érdekesség: - a "békegalamb" Carter-adminisztráció távolról sem volt hülye - ebben az időben kezdték szorgalmazni a stealth programokat és a TAC F-117-ese is ennek köszönheti létét. Carterék a jóval progresszívabb stealth bomber-ben látták a SAC fő platformjának jövőjét, valamikor, majd a második ciklus idejére, így a low altitude penetrator feladatkörre inkább csak egy átmeneti, alacsonyabb rizikójú, de mindenképpen alacsonyabb költségű megoldást preferáltak.
Ami pedig a stand-off fegyverzetet illeti, úgy vélték, hogy a meglévő B-52H/AGM-86 ALCM rendszer elegendő, mi több, mintegy 20 százalékkal olcsóbb, mint a tervezett 244 darab B-1A. Ez utóbbi maga lett volna a stand-off fegyver helyett, azaz a nagy sebességű behatolás révén közvetlen közelről támadta volna a szovjet célpontokat, B61-es és B83-as bombáival.
Ha jobban belegondolunk, ez elég drága mulatság lett volna.
1977-ben Carter törli a B-1 programot (ekkor még A utótag nélkül jelölik), a modernebb ICBM, SLBM és egyéb programok előnyére, ami még a védelmi minisztériumot is meglepte.
Ők egészen a döntésig abban a hitben éltek, hogy a tervezett 244 darab helyett csak 150-re redukálja le az elnöki hivatal a projekt darabszámát.
Elkezdődött egy sajátos aknamunka, melyet főleg a minisztériumba beágyazott iparági lobbisták mozgattak.
A politikai nyilatkozatok terén egyes szenátorok odáig ragadtatták el magukat, hogy Carter egyenesen Brezsnyev kottájából játszik (ekkortájt járt Moszkvában).
Elsőként egy Pentagon tanulmány azt fejtegette, hogy a B-52H/ALCM rendszer előreláthatólag 1985-re, a várható szovjet SA-10 elterjedésével végleg elveszti relevanciáját. Ki kell tehát vonni.
Egy másik pedig azt taglalta, hogy a tervezett FB-111H semmilyen mértékben(!) sem lesz olcsóbb alternatívája a B-1-esnek.
Hogy mennyire dolgozott a háttérben az ipar, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1977-ben leállított B-1-es prototípusok egészen 1981-ig folytatták tesztprogramjukat!
Aztán jött Carter elnök takarékos és óvatos, az iráni túszdráma és az afganisztáni szovjet bevonulás után arcvesztett politikájának kiküszöbölésére a military-industrial complex embereként a Make America Great Again szlogennel Ronald Reagan és mindent aláírt, ami fegyver, nagyobb és erősebb.
Az M/X Peacekeeper rakéta, a B-1B program, az SDI, a Pershing II, F-14B Super Tomcat, AH-64, M-1A Abrams, tengeralattjárók és sok más projekt ekkor kapott zöld utat.
A B-1B-t eladó végső érv az volt, hogy az FB-111H repülési paramétereire áthangolt új B-1-es dizájn a saját nagytömegű és mennyiségű B61 és B83 szabadesésű nukleáris bombájával majd átjut az SA-10 és MiG-31 Foxhound légvédelmi rendszereken, köszönhetően az alacsony RCS értéknek és a szuperfejlett EW rendszerének.
Így majd a 80-as évek közepére felálló újgenerációs szovjet honi légvédelem, ami az ALCM salvo elhárítására lett kigondolva, majd tehetetlen lesz a mindenen is áthatoló szuperbombázókkal szemben, akik majd ezután annyi bombát és oda fognak ledobni, amennyit és ahová akarnak.
De természetesen az igazi ok az volt, hogy a teljesen újragondolt B-1B drága lesz.
Lesz benne üzlet.
A B-1B a Rockwell terméke volt, neki ezen kívül jószerivel csak a Space Shuttle rendszer Orbiter-einek összeszerelése jutott, amiből nem volt sok.
Vele szemben a General Dynamics FB-111H gépe bár - mint utólag kiderült - valószínű jobb választás lehetett volna, nem lett volna akkora üzlet és a GD már amúgy is rogyásig el volt látva megrendeléssel az F-16-os által.
(Érdekesség, hogy a GD az Agile Falcon-t is az ATF tender ellenében indította, de az nagyon komoly elhatározáson alapult, mert az USAF tényleg valami nagyon újat akart. És utólag a GD így is jól járt, mert a Lockheed alvállalkozójaként az YF-22-es csapat tagja volt. Csak azt még nem tudták, hogy a győzelem után nemsokkal a Lockheed, miután felvásárolta a Martin Marrietta-t, őket is be fogja kebelezni. Ahogy a szintén csapattag Boeing a konkurens YF-23-as csapat két alvállalkozóját, a Rockwell-t és a McDonnell-Douglas-t. Ott csak az "örök vesztes" Northrop, mint fővállalkozó menekült meg a felvásárlástól, de olyannyira, hogy most az F-35-ös programban a Lockheed Martin legnagyobb beszállítója és a B-21-es gyártója a szintén menekülőpályán túlélt Grummann-al társulva).
A B-21 gazdaságpolitikai háttere persze eltér a Carter idejében megszorításokkal küszködő és mindenhol költséghatékonyságot kereső légkörben megálmodott FB-111H-tól, hiszen ha valamikor, most van pénz rendesen.
De a szempont, hogy inkább rendszersítsenek egy technológiai szempontból már "tömörebben" (értsd: kisebb méretben) is gyártható modernizált alternatívát az amúgy bevált koncepciójú, csak túl drága és túl kevés B-2-esnek, valahol megidézi a B-1A vs FB-111H kapcsolatot.
Másképp fogalmazva, a B-1-est bár senki se akarta igazán megrendelni, de annál többen akarták megrendeltetni, így a megfelelő politikai légkörben ez a projekt szépen megrendelődött.
És jól látszik, hogy az idestova négy évtizedes rendszerben állása óta szinte végig a gombhoz varrták a kabátot, ami rendszerint a too big to fail esetek velejárója.
A típus, mint rendszer a rendre zsugorodó darabszám ellenére is már vagy négy évtizede ad folyamatos integrációs feladatokat az iparnak az állandó újrafegyverzésekkel, mert fontos platform.
Nem hatékony, nagy és drága, bonyolult és sokszor hibásodik meg, a rá lőcsölt feladatok nagy része olcsóbban és egyszerűbben is kihozható, de mert stratégiai platform, sok embert foglalkoztat és a besorolása révén a hadászati erőegyensúly része, nem olyan könnyű megszabadulni tőle.
A B-21-es a valódi igények alapján kifejlesztett B-2-es XXI. századi, racionalizált újragondolása, ahol a kisebb méret és csökkentett tűzerő mellett a nagyobb databszám és az ebből következő bevetési flexibilitás eredményez majd a tervek szerint nagyobb harcértéket.
És jól látszik, hogy az idestova négy évtizedes rendszerben állása óta szinte végig a gombhoz varrták a kabátot, ami rendszerint a too big to fail esetek velejárója.
A típus, mint rendszer a rendre zsugorodó darabszám ellenére is már vagy négy évtizede ad folyamatos integrációs feladatokat az iparnak az állandó újrafegyverzésekkel, mert fontos platform.
Nem hatékony, nagy és drága, bonyolult és sokszor hibásodik meg, a rá lőcsölt feladatok nagy része olcsóbban és egyszerűbben is kihozható, de mert stratégiai platform, sok embert foglalkoztat és a besorolása révén a hadászati erőegyensúly része, nem olyan könnyű megszabadulni tőle.
A B-21-es a valódi igények alapján kifejlesztett B-2-es XXI. századi, racionalizált újragondolása, ahol a kisebb méret és csökkentett tűzerő mellett a nagyobb databszám és az ebből következő bevetési flexibilitás eredményez majd a tervek szerint nagyobb harcértéket.
És ebből a magasabb bevetési profilból, amit a cikk írt, mennyi lehet igaz?
Nem lehet hova növelni nagyon a magasságot. A B-2-es is 16000 méteren operál.
Miért vergődött akkor Tyler Rogoway ennyit a cikkében a bevetési profilról (ha olvastad)? Mondani kellett valamit, vagy mi?
Új képek;
B-21 Raider Seen From Above In New Image
As the B-21 creeps towards its first flight, still slated for later this year, we are getting new looks at it and new insights.
www.thedrive.com
