Óóó, hol van az már. Közben vagy szűk két hónapot dolgoztam más területen; amég a polgár jenő ki nem találta, hogy a városnak pont az én bérminimumos fél állásom pénze kell, mert azon váltják meg a világot. Illetve szólt másról is, nem kimondottan rólam; hatalmi harc; de ami nekem a lényege, hogy az enyémmel verték a csalánt, olyanokba kevertek bele retorikailag amire csak pislogtam stb. stb. és inkább felmondtam.
Én meg úgy gondolom, hogy ne egy 18 éves, kvázi végzettség nélküli akarjon már első évben meggazdagodni. Nem azt mondom, hogy pont jók a bérezési arányok; vagy hogy lenézném azt, aki bemegy az égő házba, vagy egy családi verekedés közé. De ott a motiváció, hogy képzem magam, pluszokat vállalok; igen a három gyerek után járó plusz sem alanyi, hanem ösztönző mechanizmus.
Én a kezdő fizetésekhez nagyon nem nyúlnék; sőt az alapbérekhez se. De aki a munkaidejében, szakmájával kapcsolatosan (is) képzi magát, pluszokat vállal, extra tapasztalatot szerez, az épüljön be a rendszeres fizetésébe is.
Az meg más kérdés, hogy amennyire látom, van az a réteg, generáció, aki marhára motiválatlan és nagyon nem is tudod mivel.
Ismerős is pampogott, hogy közfoglalkoztatottként 10-en ezerrel nőtt a havi. Hogy ez milyen kevés... mondom egy évben 150 ezer. De ha nem kell, átküldheted nekem -mondtam neki. Én nem értem , hogy valakinek 17 ezer nem pénz. Számomra felfoghatatlan. És akkor jön a fegyverpénz, az adóvisszatérítés, 25 éven alulinak az adómentesség...
Amúgy meg "Te mit csinálnál ha lenne egymilliód?"