De ennyi faszság idehányása után asszem eltöprengek azon, hogy téged is igonrállak a faszba.
Látom még Te sem érted el azt a bizonyos "szintet", amelyet emlegettél; azaz, hogy érvek és vélemények ütköztetését kulturált mederben tud lefolytatni. Pedig sokszor már-már úgy tűnik, hogy igen. Aztán meg sikerül egy ilyen szép kerek értelmiségi mondatot kiadni magadból. Amit rettentő mód sajnálok, mert szerintem nagyon fontos lenne, hogy ha lenne egy értelmiségi közeg.
Én sem vagyok az, nem mondom, vagy gondolom, hogy az vagyok; sőt, elég nyers tudok lenni és az alapvetően járón túl a kiemelt tiszteletet sem osztom mindenkinek, akár milyen titulusa, vagy beosztása van. Azonban azt, hogy a "tégedet" kisbetű -megszólításként; meg egy mondaton belül két faszozás azt azért nem gondolom, hogy sokat láttál volna tőlem, de offline se igen szoktam a legközelebbi barátokkal szemben sem; nem, hogy kvázi idegennel szemben megengedni magamnak. Pedig hidd el, nem a képesség hiánya tart vissza.
És ezek után, hogy ne a stílusnál ragadjunk le, mert valóban sokszor jogos, hogy nem szereted, hogy valakit az alapján ítéljenek meg; a hozzászólásod tartalmi részéhez meg azt a gondolatot fűzném, hogy nem feltétlenül konstruktív hozzáállást tükröző dolog, ha valakit, csak véleménykülönbsége végett ignorál valakit és így ha mást nem is nézünk, de önnönmagát zárja szép lassan véleménybuborékba.
Mindazonáltal egyáltalán nem vélem sértőnek, hogy ha Te így cselekszel, hisz mindenkinek joga és lehetősége van rá és alapvetően az én életemet nem igen fogja látható mértékben befolyásolni se pozitív, se negatív irányba.
Tovább szorítkozván az adott véleményütközésre: én továbbra is úgy gondolom, hogy a családi kapcsolatok és felmenők személye igenis befolyással volt Vitézy felemelkedésében -hogy adott témánál maradjunk- és abban, hogy egyáltalán, fiatal kora ellenére megkapja a nem elhanyagolható méretű médiafelületet, amit más legalább ugyan ilyen képességű ember igen valószínű módon nem kapott volna meg. És itt, és eddig sem a tehetségéről volt szó, hanem arról, hogy vélt vagy valós tehetségét jobban tudta érvényesíteni és menedzselni, mint más, ilyen háttérrel nem rendelkező fiatalember. Azonban ezt a lehetőséget és annak kihasználását soha nem tartottam sem negatív, sem pedig pozitív dolognak, hisz tanítói célzattal kéretlen tanácsként mindig elmondtam tanári pályám során is, hogy a hasznos tudásokat a szülőktől, ismerősi körtől el kell sajátítani, hisz az "ingyen van"; és ez lehet valakinek a csőhajlítás, másvalakinek meg a lehetőségekkel való élés és az önmenedzselés. képessége.
