Beszélgető

Erdély ősi magyar föld, észak-irország meg nem angol, hanem ír
Ez igaz, de a mostani konfliktusban ez finoman szólva sem érdekel senkit. A Krím nem ősi orosz föld, a XVIII. században került orosz fennhatóság alá (kis túlzással az olaszok hosszabb ideig tartottak ott fenn kereskedővárosokat, mint amióta orosz terület), a nemzetiségi viszonyok sem természetes úton változtak meg benne ("némi" szovjet segédlettel), most mégis a jelen etnikai állapot alapján tartják sokan jogosnak az orosz annektálást.
Akkor most el kell dönteni, hogy mi lehet az alapja a területi igényeknek, a jelen etnikai állapotok, vagy az "ősi föld" elve.
Ha a mai orosz direktívát helyeseljük, akkor Erdély és a Felvidék nagy részéről le kell mondanunk örökre, mert az etnikai arányok köszönő viszonyban sincsenek a trianoni állapotokkal, még ha erőszakosan is változtatták meg őket. De a Krímben is ez történt.
Ha a föld "ősisége" a döntő, akkor mi keresni valója van ott az oroszoknak?
Én óvatos lennék ezeknek a "etnikai jogoknak" és "ősi jussoknak" a sűrű egymásnak futtatásával, mert saját nemzeti tragédiánk helyrehozásának erkölcsi/jogi alapjai alatt vágjuk vele a fát.
 
Aztán Magyarországon annyira nagy a termékenységi ráta a keresztény, fehér emberek között????

Vannak keresztény családok, amelyek 3-4 vagy több gyereket nevelnek, igaz ez egy kisebbség a templomba járók között is. Bár azért 2 gyerek általában megvan/meglesz ebben a körben.
Csak hát a nem "maga módján vallásos" vagy évente 1x templomba menő hívők az a lakosság 10%-a maximum, inkább kevesebb.
 
  • Tetszik
Reactions: fip7 and BJani
Vannak keresztény családok, amelyek 3-4 vagy több gyereket nevelnek, igaz ez egy kisebbség a templomba járók között is. Bár azért 2 gyerek általában megvan/meglesz ebben a körben.
Csak hát a nem "maga módján vallásos" vagy évente 1x templomba menő hívők az a lakosság 10%-a maximum, inkább kevesebb.
A kerdes nem az, hogy vannak-e a populacioban tobb gyereket vallalok, hanem az, hogy az egesz populacio hogyan teljesit.... Az emlekeim szerint eleg rosszul, mert eroteljesen fogyunk.....
 
A tanár téma egy nehéz kérdés, mert mindenkinek van valami tapasztalata, vágya - sőt adott esetben sértettségi érzése is.

Ami nekem feltűnt, az emberek a legtöbb esetben nem értik - vagy nem akarják megérteni, miért kellene valamit megtanulniuk.

Hiába raksz össze egy nagyon jó tananyagot, adsz jól elő, adsz pofon egyszerű analógiákat, ha a másik oldal erre nem vevő. Tegnap tartottam az utolsó előadást a hegesztőmérnökin. Maradt még 4 óra üresen.

Feltettem a kérdést, mi legyen:
  • aki akar, elmehet, vagy
  • mivel az egész napom ki van fizetve, van 4 óra, kérdezhettek bármit a hegesztésről/tervezésről/alapanyagokról, rátok van bízva.

A csoport fele kiment, a többiek maradtak. Annyira jókat és sokat kérdeztek, hogy kaját rendeltünk az előadóba. Tök jól sikerült.

Reggel kaptam egy e-mailt, hogy megsértettem valami covid-előírást a maszkviselés miatt (a hétvégén 5000 fős melegfelvonulás volt, tömött sorban, maszkok nélkül...), ezért eljárás indul ellenem.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy te, mint tanár, vannak a diákjaid, van a mikro és a makrokörnyezet. Ez a 4 elem ÉS kapcsolatban van, bármelyik értéke lesz 0, onnantól a kimenet is egy 0.

Ha csak rólam, a diákokról és a mikrokörnyezetről van szó, arra tudok hatni, de a makrokörnyezetre nem. Szarrágó fasz vagyok a vizsgáztatásnál, de ezt az elején elmondom. Az életben előforduló problémák megoldását akarom megtanítani, nem pedig az n+1 probléma visszamondását. Ha egy 15 fős csoportból 5 ember ezt elsajátítja, boldog vagyok. Ez az 5 ember el tudja feledtetni, ha krétaport kell szívnom, szarozni az írásvetítővel (2022, Németország), van pár balfasz, akiket a munkaügyi hivatal rakott oda és szemmel láthatóan szarnak az egészre, mert akkor megérte. Kikerült a kezeim alól 5 ember, akik elkezdenek kérdezni, gondolkodni, problémákon töprengeni.

A pénz mellékes - amúgy sem egy nagy eresztés, viszont ha visszagondolok, ha annak idején nekünk is így adták volna le az anyagot, akkor vajon hol tarthatnék!? Hova juthattam volna, ha nem egy agyonterhelt doktorandusz jön be satu másnaposan? Ha a ránk fordítandó 3-4 óra a tanárnak fontosabb lett volna, mint a mérnöki cége - aki persze a privát melójához az egyetemi erőforrásokat használta!? Mi lett volna, ha nem 34 évesen, hanem 21 évesen kezdek el komolyabban a végeselemel foglalkozni!? Mi lett volna, ha valaki 20 évesen elvitt volna minket termelő cégekhez, ha olyan házikat kapunk, ahol gondolkodni kell!?

Vagy ha ezek adottak lettek volna, kevesebb CS-t nyomtunk volna? Többet tanultunk volna, vagy akkor is lett volna egy kifogás és egy nem bevallott hárítás!?

Itt abbahogyom a gondolatmenetet, mert ez x irányba folytatható és erősen szubjektív.
 
Ez igaz, de a mostani konfliktusban ez finoman szólva sem érdekel senkit. A Krím nem ősi orosz föld, a XVIII. században került orosz fennhatóság alá (kis túlzással az olaszok hosszabb ideig tartottak ott fenn kereskedővárosokat, mint amióta orosz terület), a nemzetiségi viszonyok sem természetes úton változtak meg benne ("némi" szovjet segédlettel), most mégis a jelen etnikai állapot alapján tartják sokan jogosnak az orosz annektálást.
Akkor most el kell dönteni, hogy mi lehet az alapja a területi igényeknek, a jelen etnikai állapotok, vagy az "ősi föld" elve.
Ha a mai orosz direktívát helyeseljük, akkor Erdély és a Felvidék nagy részéről le kell mondanunk örökre, mert az etnikai arányok köszönő viszonyban sincsenek a trianoni állapotokkal, még ha erőszakosan is változtatták meg őket. De a Krímben is ez történt.
Ha a föld "ősisége" a döntő, akkor mi keresni valója van ott az oroszoknak?
Én óvatos lennék ezeknek a "etnikai jogoknak" és "ősi jussoknak" a sűrű egymásnak futtatásával, mert saját nemzeti tragédiánk helyrehozásának erkölcsi/jogi alapjai alatt vágjuk vele a fát.

A "szabályokon alapuló világrend" alapján már sosem kaphatunk vissza semmit, sem ősi juss sem etnikai érv alapján, ez a lényeg. Nekünk nem feltétlenül jó az a világrend, amiben a Krím mindörökre a 31 éves Ukrajnát illeti a homályos nemzetközi jog (amelyben a valódi ítészek természetesen az amerikaiak minden egyes esetben) a nevében. Az USA-nak pedig az égvilágon semmit sem tudunk kínálni, ami miatt bármikor is támogatnának bármilyen magyar igényt. Az oroszoknak tudnánk, csak az oroszok elmérték a f.szukat.
A kínaiaknak nem tudni, hogy tudnánk-e, de ők jelenleg távol vannak a térségünktől katonailag, a törököknek... nem tudom a törökökkel lehetne-e bármi közös érdek, elképzelhető. A Nyugattól viszont semmit sem várhatunk, az tiszta sor. Még az oroszbarát Szerbiával szemben sem jöhetett szóba, hogy felvessünk bármilyen igényt a Nyugatnál 1999-ben, vagy bármikor.
 
  • Tetszik
Reactions: cirqle
Nem feltétlenül területi igényre gondolok, annyit sem tettek volna meg, hogy rászóljanak a szerbekre, hogy ne telepítsék a Vajdaságba a krajinai és koszovói szerb menekülteket, ami az etnikai arányok további erőszakos megváltoztatása volt.
Orbán akkor abba is belement, hogy Taszárról bombázzák a jenkik a szerbeket, kb. a semmiért. Azért, hogy hálából az akkori amcsi nagykövetasszony 2002-ben az izraeli kolléganőjével közösen demonstrálja a szimpátiáját az MSZP-SZDSZ (közte az előbbit 1999-ben ellenző Kovács László) mellett... Szóval a Nyugat (kivéve a németeket talán időnként) szemében mi a legutolsó csicskák sem vagyunk, annál is lejjebb vagyunk. És ezen semmi sem fog változtatni, az sem, ha ismét "éltanuló" kormányunk lenne.
 
  • Szomorú
  • Tetszik
Reactions: cirqle and BJani
A mai Nyugat a Trianont számunkra meghozó geopolitikai mérnökökből eredezteti magát, ezt nem kellene elfelejteni. Teljesen érthető az is, hogy a revíziót a német-olasz párostól vártuk anno. Az, hogy a vesztes oldalra álltunk (bár ez 1938-ban de még 1941-ben sem volt egyértelmű senkinek, a szomszédok is oda álltak, ahova mi, ugyebár... kivéve Szerbia, ahol angolbarát puccsot hoztak össze a britek)? Ha nem tesszük, jutalmul kaptuk volna azt, amit így büntetésből.
 
A "szabályokon alapuló világrend" alapján már sosem kaphatunk vissza semmit, sem ősi juss sem etnikai érv alapján, ez a lényeg. Nekünk nem feltétlenül jó az a világrend, amiben a Krím mindörökre a 31 éves Ukrajnát illeti a homályos nemzetközi jog (amelyben a valódi ítészek természetesen az amerikaiak minden egyes esetben) a nevében. Az USA-nak pedig az égvilágon semmit sem tudunk kínálni, ami miatt bármikor is támogatnának bármilyen magyar igényt. Az oroszoknak tudnánk, csak az oroszok elmérték a f.szukat.
A kínaiaknak nem tudni, hogy tudnánk-e, de ők jelenleg távol vannak a térségünktől katonailag, a törököknek... nem tudom a törökökkel lehetne-e bármi közös érdek, elképzelhető. A Nyugattól viszont semmit sem várhatunk, az tiszta sor. Még az oroszbarát Szerbiával szemben sem jöhetett szóba, hogy felvessünk bármilyen igényt a Nyugatnál 1999-ben, vagy bármikor.
Az oroszoktól én nem várnék semmi jót, tekintve a III. világháború alatti gyors román irányba való fordulásukat. Az elején még támogatták volna az igényeinket, ha nem lépünk be a háborúba, de ezt gyorsan elfelejtették, amikor a románok területeire szemet vetettek.
A kínaiakat szerintem nem érdekli egy városuknyi nemzet problémája, csak gazdasági-politikai érvek mentén a saját hasznukra hoznak döntéseket. Ők a közeljövő döntéshozói, kérdés, mennyire akarnak számukra kicsinyes etnikai konfliktusokat kezelni majd. Esetleg mindkét versengő etnikumot átnevelésre ítélik...
A Krím nem lett volna "mindörökre" ukrán, csak nem ott kellett volna kezdeni az oroszoknak az etnikai alapon való elszakadás eröltetését, hanem pont a volt orosz Luhanszkban és Donyeckben, amit csak az ukrán parasztság megregulázása érdekében csatoltak az Ukrán SZSZK-hoz.
Tudod, csak a változás állandó a világban ;)
 
Ez igaz, de a mostani konfliktusban ez finoman szólva sem érdekel senkit. A Krím nem ősi orosz föld, a XVIII. században került orosz fennhatóság alá (kis túlzással az olaszok hosszabb ideig tartottak ott fenn kereskedővárosokat, mint amióta orosz terület), a nemzetiségi viszonyok sem természetes úton változtak meg benne ("némi" szovjet segédlettel), most mégis a jelen etnikai állapot alapján tartják sokan jogosnak az orosz annektálást.
Akkor most el kell dönteni, hogy mi lehet az alapja a területi igényeknek, a jelen etnikai állapotok, vagy az "ősi föld" elve.
Ha a mai orosz direktívát helyeseljük, akkor Erdély és a Felvidék nagy részéről le kell mondanunk örökre, mert az etnikai arányok köszönő viszonyban sincsenek a trianoni állapotokkal, még ha erőszakosan is változtatták meg őket. De a Krímben is ez történt.
Ha a föld "ősisége" a döntő, akkor mi keresni valója van ott az oroszoknak?
Én óvatos lennék ezeknek a "etnikai jogoknak" és "ősi jussoknak" a sűrű egymásnak futtatásával, mert saját nemzeti tragédiánk helyrehozásának erkölcsi/jogi alapjai alatt vágjuk vele a fát.
Végül úgyis szablyáink száma és ereje biztosítják a jogi alapot
 
Ugr2XqP.jpg
 
És ha igazi.
Mindenki keverhet össze dolgokat, téveszthet összehasonlításban.
A tanár -ahogy írja- el is ismeri, hogy hibásat állított.
A problémája a hülyegyerek hozzáállásával volt.
Gondolom, ha normálisan megjegyezte volna csak, akkor nem lett volna 'beírás'.
De mennyire kell idiótának lenni ahhoz, hogy írásba is add, hogy mennyire hülye voltál?
 
De mennyire kell idiótának lenni ahhoz, hogy írásba is add, hogy mennyire hülye voltál?
Nem gondolnám, hogy beismerni a tévesztésed, félreszólásod hiba lenne.
Felteszem tudta a tanár, csak nyelvbotlás.

Ettől még nem kell a gyereknek parasztnak lenni az osztály előtt vele.
Sőt. Anno még le is csavartak egyet ha büdös bunkó voltál a tanárral.
 
  • Tetszik
Reactions: phaidros