A tanár téma egy nehéz kérdés, mert mindenkinek van valami tapasztalata, vágya - sőt adott esetben sértettségi érzése is.
Ami nekem feltűnt, az emberek a legtöbb esetben nem értik - vagy nem akarják megérteni, miért kellene valamit megtanulniuk.
Hiába raksz össze egy nagyon jó tananyagot, adsz jól elő, adsz pofon egyszerű analógiákat, ha a másik oldal erre nem vevő. Tegnap tartottam az utolsó előadást a hegesztőmérnökin. Maradt még 4 óra üresen.
Feltettem a kérdést, mi legyen:
- aki akar, elmehet, vagy
- mivel az egész napom ki van fizetve, van 4 óra, kérdezhettek bármit a hegesztésről/tervezésről/alapanyagokról, rátok van bízva.
A csoport fele kiment, a többiek maradtak. Annyira jókat és sokat kérdeztek, hogy kaját rendeltünk az előadóba. Tök jól sikerült.
Reggel kaptam egy e-mailt, hogy megsértettem valami covid-előírást a maszkviselés miatt (a hétvégén 5000 fős melegfelvonulás volt, tömött sorban, maszkok nélkül...), ezért eljárás indul ellenem.
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy te, mint tanár, vannak a diákjaid, van a mikro és a makrokörnyezet. Ez a 4 elem ÉS kapcsolatban van, bármelyik értéke lesz 0, onnantól a kimenet is egy 0.
Ha csak rólam, a diákokról és a mikrokörnyezetről van szó, arra tudok hatni, de a makrokörnyezetre nem. Szarrágó fasz vagyok a vizsgáztatásnál, de ezt az elején elmondom. Az életben előforduló problémák megoldását akarom megtanítani, nem pedig az n+1 probléma visszamondását. Ha egy 15 fős csoportból 5 ember ezt elsajátítja, boldog vagyok. Ez az 5 ember el tudja feledtetni, ha krétaport kell szívnom, szarozni az írásvetítővel (2022, Németország), van pár balfasz, akiket a munkaügyi hivatal rakott oda és szemmel láthatóan szarnak az egészre, mert akkor megérte. Kikerült a kezeim alól 5 ember, akik elkezdenek kérdezni, gondolkodni, problémákon töprengeni.
A pénz mellékes - amúgy sem egy nagy eresztés, viszont ha visszagondolok, ha annak idején nekünk is így adták volna le az anyagot, akkor vajon hol tarthatnék!? Hova juthattam volna, ha nem egy agyonterhelt doktorandusz jön be satu másnaposan? Ha a ránk fordítandó 3-4 óra a tanárnak fontosabb lett volna, mint a mérnöki cége - aki persze a privát melójához az egyetemi erőforrásokat használta!? Mi lett volna, ha nem 34 évesen, hanem 21 évesen kezdek el komolyabban a végeselemel foglalkozni!? Mi lett volna, ha valaki 20 évesen elvitt volna minket termelő cégekhez, ha olyan házikat kapunk, ahol gondolkodni kell!?
Vagy ha ezek adottak lettek volna, kevesebb CS-t nyomtunk volna? Többet tanultunk volna, vagy akkor is lett volna egy kifogás és egy nem bevallott hárítás!?
Itt abbahogyom a gondolatmenetet, mert ez x irányba folytatható és erősen szubjektív.