Már többször is leírtam, hogy gyakorlatilag az egész világon szar az oktatás. Miért? Hát egyrészt, mert az oktatást megfizetni sehol sem tudják igazán. Pontosítanék. A tömegek oktatását. Természetesen magániskolai rendszerben van pénz, de ott meg az a baj, hogy azok a gyerekek akiknek a szülei meg tudják fizetni azokat az iskolákat, nem biztos, hogy ugyan azon halmaz részei, mint akik tehetségesek. De, ez az egész csak a középiskolai szintig igaz. Mert, a felett, a gyerekek bekerülnek a tök egyen (igen, vannak különbségek, jobb oktatók is, de...) diplomagyárakba. És ezen a szinten nincs különbség egy huszad rangú botswanai egyetem és az Oxford közt. Ma sajnos oda züllőtt az oktatás, hogy nem a tartalom, hanem a mennyiség a fontos.
Egy példa: A huszadik század elején, még a tanári pályára, ha mondjuk az ELTE-n akartál diplomát szerezni, hát nagyon összetett tananyagon kellett átrágni magad. Kevesebb végzős volt, de akik elvégezték, azok nagyon komoly vizsgákon voltak túl, majd fokozatosan váltak gimnáziumi, majd egyetemi tanárrá. Kevés példa volt rá, hogy valaki, mondjuk az egyetemen maradt annak elvégzése után, és nem került ki egy időre legalább a középfokú oktatásba. Abban az időben, ha megírtál évi egy, két cikket, az már jó volt (most a rövid fél oldalas kis szösszenetekkel nem számolok, csak a tartalmas cikkekkel) és életedben írtál mondjuk egy monográfiát, vagy kettőt. Akkor már sikeres voltál.
Ma elvárás, hogy szard a cikkeket ahogy csak tudod, mert mindenki csak egy dologra kíváncsi, az pedig az impact factor. Hogy mikor van bárkinek ideje elmélyült kutatásra, tényleg értelmes gondolatokra, az már nem számít, legyen évi 10 impactod minimum az elvárás (vagy 20 stb.) . A nyugat ettől haldoklik (már az oktatás), a kelet, ahol jön fel mint a talajvíz a diplomások száma, meg attól, amit te is írtál, hogy gyártósoron rakják össze a PhD-sokat. Olyan cikkekkel öntik tele a szakmát, amilyet ötven évvel ezelőtt úgy vágtak volna ki egy harmadvonalas folyóiratból is, mint macskát szarni. Értelmetlen és logikai hibáktól hemzsegő, rosszul megírt (az angoljukat most hagyjuk, de a szóalkotási képességük fergeteges, olyanokat tudnak leírni, hogy egy hétig gondolkozol, hogy mi a faszt akartak...), hibáktól hemzsegő cikkek. Első szerzőként feltüntetik mindig azt, akinek épp szüksége van a PhD-hoz a cikkre, aztán másod, harmad szerzőként meg ott virít a proff neve. Nekem anno a pofámról leégett volna a bőr, ha nem tudtam volna egyedül megírni egy tisztességes cikket. Vegyészek jönnek a harminc (!) szerzős öt oldalas cikkekkel. Mi fasz? A komplett kar plusz a Józsi a sarokról is benne van bazdmeg. Mindenki írt egy mondatot? A szakokat lebutították, hogy minél több diplomás legyen. Bevezették az olyan szakokat, amik semmiféle használható tudást nem adnak, ellenben hatalmas arcokkal tolják tele a piacot. Elemi dolgokkal nincsenek tisztában, de kinyilatkoztatásokat tesznek. (Környezettudomány szak, pl. Mivan?) Olyan nincs, hogy mindenből tanulsz egy kicsit, és akkor majd értesz mindenhez IS. Akkor sem, ha egyes volt tanáraim szerint igen. Nem csak keleten, nem, ez mindenhol a világon így megy ma mrá. De vehetjük az informatikát is. Ma már nem keresnek rendszergazdát, programozót, stb. Nem, ma mindenest keresnek. Aha, biztosan majd mindenhez is érteni fog, és tökéletes lesz az eredmény. Ja, hogy nem, hát de így olcsóbb.
Az HR a másik halálos méreg. Az HR-os nem ért semmihez sem. De ő dönti el, hogy kit kellene felvenni (ok első körben)? Agyrém. Tudom, nincs idő kétszáz jelentkezőt szétnyálazni, de az alapján felvenni egy geológust, hogy jó csapatjátékos e? Szarok bele, ha csukott szemmel, ellenszélben, tíz kilométerről kiszagolja az olajat. Tőlem annyit morgolódik a titkárnőjével amennyit akar. Nem segíti eléggé a kollégáit? Nem kisegítőiskolai tanárt keresek, hanem egy komoly szakembert.
