Rendes helyen van a társadalomba viszailleszkedést segítő "kiképzés" --a komoly szóviccel élve: vissza-kiképzés--, de ez ugye pénz és idő, egy végletekig --a rövidtávú-- eredményorientált társadalom(USA) ilyet nem engedhet magának.
Az az évi 2-300 iskolai sorozatgyilkosság nem jelenik meg rövid távon a negyedéves osztalékokban és prémiumokban.
...vagyis: "...elmegy/belefér"!
Én egyébként a hazai vonatkozásra rátérve: az élsportolóknál hiányolom ezt a "normális-életbe" visszailleszkedést megoldó fázist, hisz egy hasonlóan kiemelkedően teljesítményorientált életszakasz után hasonló --"Bombák földje"-- effektus lép fel, amit több hazi sportoló esetében látok a sajtóba leközölt botrányok valódi háttereként!
Figyelemre méltó számomra, hogy a francúzok milyen --számunkra követendő, eltanulni való-- módon oldják meg az elmúlt kb. 50 évben a sztárjaik --szó-szerinti: média-/bulvár-/és néha valódi-- elkurvulását. Az ameriakai(és magyar)hoz képest olyan jelentős a különbség, hogy szerintem ez egy jó értelembe vett Deep State szolgáltatás "Franciában", ami --szerintem-- a botrányok révén jelentős mértékben befolyásolja --főleg hosszú távon-- egy nemzet megítélését.
"Ehhez képest" Magyarországon a legolvasottabb index.hu-n hetente nyilatkoznak a sikereikről pornó-filmesek!
Több cikkben sikeres életpályával kecsegtetnek, megemlítve saját tizenéves-kori előzményeiket!
...igazán "demokratikus" jövőkép! Sz@rrá veretném szívem szerint a cikkírót és a főszerkesztőt
Erre példa Sophie Marceau, Isabelle Adjani és még sok, a színészi pályáról --a szokásossal szemben-- méltósággal távozó francia színész és színésznő...
A "balesetek"/rosszul végződő történetek megsenek, de mint mondtam a szakmai átlaghozképest figyelemre méltó a --komoly különbségből jól sejthető, szerintem háttérben komolyan meglévő-- diszkrét "gondoskodás!
.