1. Kora középkorba állításod nem igaz. Az allódiumon élet-halál ura volt a birtokos.
Az elméleti/elvi lehetőség is csak később alakult ki jellemzően XIII. századra de SOHA nem intézményesült a korszakban.
2. Nemesi egyházi személy felelősségre vonását említését nem is értem jobbágyokkal összefüggésben.
Marhára nem volt "élet halál ura". Tele van a padlás azokkal az árpádházi királyok hozta törvényekkel, amik mind arról szólnak, hogy a különféle nemesi rétegek nem erőszakoskodhatnak kedvükre az egyszerű szegény szabadokkal. Hogy a napi valóság mi volt, az egy dolog, de alapvetően nem tűrték el, ezért születtek a törvények. De az is látható, hogy a korai törvények enyhébbek voltak, valószínűleg mert kevesebb volt a visszaélés is - a királyi hatalom is erősebb volt, a "vérdíj" mint általános jelenlévő kiegyenlítő eszköz még elégséges volt.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve, 14. Fejezet azokról szól, a kik feleségöket ölik meg
Ha valaki az
ispánok közül megkeménykedvén az ő szivében, lelke idvességével nem gondolván, a mi távol járjon a hivők elméjétől, felesége vérében fertőznék, engesztelje meg az asszony rokonságát ötven tinóval, mint a királyi tanács végezte, és bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.
1. § Ha pedig valamely jóravaló
vitéz esik azon vétekbe, adjon a rokonoknak tiz tinót ugyanazon tanácsi végzésből, és bőjtöljön a mint mondtuk.
2. § És ha k
özrendü ember cselekeszi azon gonoszságot, békéljen meg öt tinón az atyafiakkal és alázza magát bőjtölésben, mint elől mondatott.
Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
16. Fejezet a szándékos emberölésről
Ha valaki haragra gerjedvén és felfuvalkodván kevélységgel, szándékos emberölést követ el, tudja meg, hogy száztiz arany pénzt fizet érte, a mint a mi tanácsunk végezte. Ebből ötvenet a király kincstárába vigyenek, a más ötvenet adják a rokonoknak, tize pedig az itélőbiráké és közbenjáróké legyen. És maga a gyilkos bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.
1221. évi XIII. törvénycikk hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a szegénységet
A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.
1291. évi XXVIII. törvénycikk a hatalmaskodók megbüntetéséről
Úgyszintén: ha valamely hatalmaskodó, aki valamely bíró előtt elmarasztaló ítéletet kapott, megszökik, semmiképpen sem fogjuk őt befogadni, sem meg nem védjük, és hasonlóképpen nem akarjuk és nem fogjuk tűrni, hogy az ilyent báróink megvédelmezzék.
1298. évi XI. törvénycikk minden hatalmaskodásért három hónapon belül elégtételt kell adni
Úgyszintén elrendeltük, hogy a jelen országgyűléstől számított három hónapon belül minden megsértett, kifosztott vagy elrabolt személynek azok, akik őket megsértették vagy a kifosztást elkövették, teljes elégtételt adjanak, és az elvett dolgokat adják vissza.
1298. évi XII. törvénycikk azoknak a hatalmaskodóknak a büntetéséről, akik az elégtételadást meg akarják kerülni
Ha pedig erőszakkal csikarják ki (ti. a sértett féltől annak elismerését, mintha elégtételt kapott volna), az ilyet ne számítsák elengedésnek, hanem ha az ilyenek a mondott határidőn belül elégtételről nem gondoskodnak, vagy maguknak erőszakkal igyekeznek bocsánatot kieszközölni, mint nyilvánvaló vétek folytán, a kiközösítés most hozott ítélete alá essenek, és mint hűtlenséggel megbélyegezettek, a király ítélete alá tartozzanak, javaik és birtokaik (.....) az ilyenek a királyi kincstárra szállván.
1298. évi LI. törvénycikk a gyilkosokról. A szándékos emberölés büntetése *
Továbbá, ha valaki nem véletlenül, hanem hatalmaskodva, megfontolt gonoszságból öl meg valakit, akkor a király úr ne adjon kegyelmet neki, csak a meggyilkolt ember testvéreinek és rokonainak akaratával, hanem az ilyen vétkesnek feje vesztésével kell lakolnia, ha elfoghatják. Ha pedig nem, akkor birtokrészeit le kell foglalni.
A világi (Királyi Kúria mikor már volt) és egyházi bíróságok egész más súlyú ügyekben intézkedtek/ítélkeztek élet elleni ügyekben csak a szabad jogállású személy számított az említett fórumokon.
Nyilván a (rab)szolga nem. De ez hol meglepő? A szolga "dolog" volt, nem is volt nagyon elterjedt.
3. Pénzbírság mint szankció létezett persze(érett középkor)
Ha jobbágy ölt jobbágyot felkötöttek … ugye azért érzed melyik ügyet kezelte a társadalmi rend gyilkosságként…(?)
Pont hogy létezett és a korai társadalmak (akkor előremutató) szokása a pénzbírság. Vikingeknél Izlandon a vérdíj (wergild) váltotta ki a végtelenített bosszúhadjáratokat, szemet szemért bíróságkodást. Szent István, az Árpádok alatt nagyjából ugyanez, a pénzbírság volt a visszatartó erő, mert az élet olcsó volt, ellenben nagyjából mindenki rettenetesen csoró.
4. Nem hoztam magyar példát így nem tudom hogyan került ide. Pláne a röghöz kötés.
A Feudalizmus nem létezett Magyarországon…abban a formában ahogy pl.: Max Weber leírja (mondhattam volna magyart is) semmiképpen.
Azt mondani, h nem volt röghözkötés a középkori Magyarországon általános érvénnyel egyszerűen nem igaz(48-as áprilisi tv-k-nek különben miért kellett volna intézkednie).
A hazai jobbágyság munkaerő hiány okán valóban kedvezőbb helyzetben volt mint a “nyugati” társai, könnyebben váltott urat, de nem volt intézményesült.
Te azt nem akarod megérteni, hogy a jobbágy szó teljesen más társadalmi réteget jelentett a kora középkorban, ahol egy szabad réteg volt, mint mondjuk az új korban (Dózsa után, ha jól rémlik, akkor jött be röghözkötés, magyarán a másik parasztjait nem lehetett "elszeretni"), amikor már egy bérlői sorban élő
5. Pallosjog sokszor justizmord… nem volt felettes feljebbviteli szerve( mondjuk nem is volt elvárható abban a korszakban mikor még használtak).
Justizmord? Te most komolyan egy olyan korra akarod alkalmazni, amikor semmilyen kodifikált jog nem létezett (Magyarországon a
1930-as évekig nem volt még nem hivatalos polgári törvénykönyv!) csak az élet jelenségeire ad hoc reagáló eseti bíróságkodás és ilyen olyan királyi dekrétumok? Nem volt fellebbviteli lehetőség? Oh my, Angliában VIII. Henrik alatt az
akasztás elkövetési értékhatára a
csirkelopás volt.
