Ne haragudj, de olyan vagy, mint az egyszerű autós, amikor az autópályán áll a dugóban és szentségel a vonatra, mert az meg megy...
Nem szándékozom hazamenni, másrészt nem vagyunk egymás konkurenciája sem. Nem értem az egész ténykedésedet, de tényleg. Feljöttél a CV-del, elmondtam az enyémet, műszaki vonalon nem mondtál semmi, eldurrogtattál néhány közhelyet és néhány - általam nem ismert - emléket. Nem érzem azt, hogy Neked bármit is kellene bizonyítanom - de szerintem Te sem tartozol felém ezzel...
Úgy beszélsz az elmúlt órák történésekről, mintha valami légiharcot beszélnél meg a bevetés után a krimóban. Nem erről van szó. Szarvletörés. Ez a másik kedvencem. Időben és térben nem találkozunk. Ennek ellenére úgy teszel, mintha valami rossz szellemként kísértenélek, és miattam írod el negyedszerre is a cső minőségét X85 helyett X58-ra, de csak akkor veszed észre, amikor mindent kinyomtattál háromszor. Nekem semmi bajom veled.
Nem csak a tudás képződik a fizetésben, hanem a habitus is.
Nagy tudás + kevés pénz = lúzer
Kevés tudás + kevés pénz = igazság
Kevés tudás + nagy pénz = nagydumás
Nagy tudás + nagy pénz = igazság
Amikor állásinterjúkat tartottam, nálam egy szempont volt, hogyan alkudott a fizetésnél:
- nem alkudozik, kapásból igen: beleszarik mindenbe, az üzemben meg fogják enni - vagy folyamatosan a szart fogom utána takarítani, vagy nem bízhatok benne
- alkudozik, de rosszul: nem hagyja magát, de látom, hogy van potenciál
- alkudozik, nagyon jól: rafkós emberke, figyelni kell rá
- nagymellény: teszteljük le, ha van mire, akkor ok, ha nem, akkor ennyi volt.
Rohadtul nem voltam szívbajos elkérni az árát, ahogy most sem, úgy a jövőben sem.
Én nem tartok állásinterjúkat, mert 20 éve magam oldom meg a tervezési feladataimat egy rajzoló és egy gépírónő segítségével...Akkor talán látnod kellene, hogy értek a munkámhoz, ha a szakmai részeket saját agyammal és két kezemmel építem fel...Azt hiszem nem vagyok besorolható a kategóriáidba, bár ki tudja, lehet van ötleted...