Én sem kívánok tiszteletlen lenni, de ez nem egy -ugyan alapvetően szimpatikus, de mégiscsak ismeretlen emberre tartozik.
A szimpátia mindenki egyéni dolga, csak ez már ideológiával házalás, megkövetelése, és erőből politizálás, ami meg nem tetszik. Főleg ez a sértődött hangvétel, amiből állnak rendre a hozzászólásaid.
Másokon is rendre számon kéred, hogy ki miért szimpatizál a neked épp nem tetszőkkel, vagy nem jól látom ?
És milyen az amerikai kül / nemzetközi politika mérlege ? Lehet Angliával szimpatizálni, csak az rég aktualitását vesztett dolog, nem ők alakítják a politikát, hanem futnak az események után, kevés eredménnyel ...
Ezt az egyszavas választ nem tudom értelmezni a hosszan körülírt, de végülis érthető kérdésemre. Szaúd-Arábia és a stabilitás hogy tudnak egy mondatban szerepelni ?
A stabilitást nem egy szekuláris és nyugati életstílust hirdető erős kezű elnök / tárgyalóképes diktátor jelentené ? A szaúdi rezsim pedig nem olyan.
Elég casus belli volt, hogy megszálltak egy szuverén országot.
Bár tudom, ez manapság már itt kb mindenkinek belefér és kit érdekel.
A világon kismillió konfliktus van, napi szinten sérül az országok szuverenitása, mégsincsen "nemzetközi" fellépés. A szuverenitás sérülhet gazdasági és politikai erőfölénnyel visszaélés miatt, durván, és természetesen fegyveres erők alkalmazásával is.
A nemzetközi fellépés és a kényszerítő rendszabályok alkalmazása csak a "Too Big to Fail" esetében áll fenn, különben sokakat nem érdekelnek a harmadik világbeli háborúk és az adott ország megléte, vagy nem ...
És a nemzetközi fellépés is relatív. Összetoborozták a Koalíciót, de a gyakorlatban a harcok 90 %-át az USA, 10 %-át Anglia végezte el, és a többi az meg csak felírta magát a jelenléti ívre, hogy ott volt, különben nem kellett semmit csinálniuk.
Ezt hagyva, vannak olyan háborúk is amiket nem értek. Pl. nyilván Kadhafi, vagy az iráni vezetés egyik sem szívmelengető, ugyanakkor az egyik milyen alapon lett kívülről megdöntve, a másik ellen meg csak rendre fenyegetőznek háborús műveletekkel ? Öncélú háborúknak tűnnek, pont a Nyugattól.
Az Öbölben is nem Kuwait volt a védett alany, hanem Szaúd-Arábia, mert elég rossz esélyét látták a szaúdi olajmezők megszerzésének, úgy a világ olajkészletének mintegy harmada - negyede, és Szaddám nem a befolyásolható, irányítható, a Nyugat kegyeitől függő elnök-diktátor volt, mint a szaúdi uralkodó család.
Alapvetően kétféle szaúdi van: a fanatikus és a rettegő. Az előbbi az, aki eléggé elvakult és ostoba ahhoz, hogy kiszolgálja a rendszert, az utóbbi pedig konstans félelemben él és attól retteg, hogy bármikor elvihetik egy rossz megszólalásáért és a fejét vehetik. Gondolhatod, hogy mennyire "szeretik" a helyiek a regnáló uralkodócsaládot.
Csak azért léteznek, mert az USA-val megegyeztek, hogy eladják nekik az olajat, cserébe az USA garantálja, hogy a Szaúd család hatalmon marad. Különben egy nap, valamikor a belátható jövőben elfogy a kitermelhető olajtartalékuk, kiesnek az USA érdekeltségei közül, összeszedelőzködnek, hazamennek az amik, azonnal polgárháború lesz náluk és karóba húzzák az összes imámot, a királyi család jó része is úgy jár ...
És? Ettől jobb az elgázosított iráni civileknek?
Iraki háború alatt én a 2003-asat értem, az Öbölháborút meg Öbölháborúnak nevezem.
Szomorú, ami történt, ugyanakkor
- az Öbölben nem hivatkoztak vissza az Iráni háborús sérelmekre, mivel akkoriban Irán páriaország lett, főleg az USA szemében, csak Kuwait és Szaúd volt a téma,
- 1980 - 88 között az akkori nemzetközi közösség sem foglalkozott a kettő ország elhúzódó háborújával, vagy erőtlen nyilatkozattal ítélték el,
- a Nyugat egymás ellen kihasználta mindkét felet, mint az amerikaiak leszállították Iránnak a Tomcat-ek alkatrészeit, hogy repülőképesekké tegyék őket, amiket le is tesztelhettek, hogy teljesítenek valódi háborúban, Irakot meg a franciák finanszírozták teljes erőbedobással, és még a britek is felajánlkoztak Irak / Szaddám támogatásához, azonban az irakiak visszautasították őket, mert rossznak találták a brit fegyvereket.
The outdated and poor armour protection as well as the Chieftain's poor off-road capability influenced the Iraqis to reject British arms sale propositions, who were at the time courting Iraq for arms sales that included Chieftain MBT's. According to Makki, when the British telephoned the Iraqi director of Armor, Salah Askar, he responded with "We don't want your stupid tanks!"
A 133. oldalon írják ezt a kevéssé ismert, mégis fontos dolgot ...
- az akkori iráni rezsim is előszeretettel élt a kényszersorozással, és használta a civileket élő pajzsként
Lehet a szomorú történésekkel előhozakodni, ugyanakkor a politika az ennél komplexebb, és az érdemi tárgyalásokon ott simán kezet fognak a diktátorokkal is, és dől el, hogy ki a jó diktátor, és ki a rossz diktátor, és ki ellen kell szónokolni, érzékenyíteni a széles néptömegek előtt, moralizálni.
Volt idő, hogy Szaddám volt a nekik megfelelő diktátor, őt nevezték a térség mértéktartó erejének pont a Nyugati politikusok, és Homeini ajatollah volt a közellenség. Az ő szerencséje az volt, hogy Irán egy olyan ország, amibe bármilyen inváziós erőnek beletörne a bicskája a földrajzi adottságai miatt.
Szaddám bűneivel nem foglalkoztak volna, ha az eladósodottságától és a hitelezőjétől nem illegálisan próbál szabadulni, aki ráadásként szent ökör ...
Ez a különbség a nagyhatalmak és a többi között.
Az USA szuperhatalmi elsősége kikezdhetetlen és vitathatatlan. Azonban vannak mellé felzárkózó, és többé - kevésbé egyenrangú, és nyilván ellentétes érdekű nagyhatalom jelöltek is, akikkel számolnia kell.
Anglia viszont nem illik a képbe, régóta, a 20. század közepe óta erősen hanyatló, sem politikailag, sem katonailag, sem gazdaságilag nincs meg az erőkivetítő képességük, az USA mögé bújva próbálnak erősnek és hatalmasnak látszani, akiknek a véleményére mintha adni kellene, különben már nem.