Aki érdekel a bicskei pedofilos - kényszerítéses ügy, a Kúria döntését (Kúria Bfv.III.1.191/2022/13) itt elolvashatja, a 31. oldalon kezdődik.
Ebből igyekeztem kimazsolázni a közérthető lényeget, azaz hogy mire jutottak, mi történt az ügyben.
"[48]Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
– Az I. r. terhelt intézményvezetőként megszerzett hatalmi pozícióját felhasználta akkor, amikor világossá tette a kiskorú M. K. I. sértett számára, hogy a gyermekotthonba csak akkor térhet vissza, megszokott környezetében csak akkor élhet tovább, illetve unokatestvérével mint egyetlen hozzá közel álló rokonával, a kiskorú M. V. V.-vel akkor tartózkodhat együtt az intézményben, ha a gyermekvédelmi gyám előtt megtett és az I. r. terheltre nézve terhelő vallomását visszavonja.
– A II. r. terhelt tudomással bírt a kiskorú M. K. I. sértett gyermekvédelmi gyám által történő kiemeléséről, és arról is, hogy a kiskorú M. V. V. az unokatestvérét vissza kívánja juttatni az intézménybe.
– Ismert volt a II. r. terhelt előtt a P. M. J. által tett feljelentés alapján az I. r. terhelt ellen indult büntetőeljárás ténye, továbbá az is, hogy a kiskorú M. K. I. sértett az I. r. terheltre nézve milyen tartalommal tett terhelő nyilatkozatot. A II. r. terhelt fizette a kiskorú M. V. V. utazását.
– A II. r. terhelt mindezek ismeretében eleget tett az I. r. terhelt felhívásának, miután az I. r. terhelt elmagyarázta neki, hogy mit kell leírni a papírra, konkrétan, hogy a kiskorú M. K. I. sértett visszavonja a vallomását, és a papírt azért kell megírni, hogy visszakerüljön B.-re és jobb helyzetben legyen.
– A II. r. terhelt saját irodájában a kiskorú M. V. V. jelenlétében a kiskorú M. K. I. sértett által az I. r. terheltre nézve terhelő tartalmú nyilatkozatot visszavonó iratot elkészíttette, így nyújtva segítséget az I. r. terheltnek a cselekménye elkövetéséhez.
[49] Következésképpen az irányadó tényállás egyértelműen megjelöli az akadályozott, akadályozni kívánt hatósági eljárást, és részletesen leírja az I. r. terhelt magatartását, amelynek célja az volt: a kiskorú sértettet arra kényszerítse, hogy a hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, melyhez a II. r. terhelt a történtek ismeretében segítséget nyújtott.
[50] Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette tekintetében a terheltek közül tettesi magatartást a II. r. terhelt nem valósított meg; ugyanakkor tény az is, hogy a magatartásával nemhogy ellenkezését nem fejezte ki, hanem valamennyi lényeges körülmény ismeretében, kezdettől közreműködött abban: a fenyegetés hatása alatt álló kiskorú sértett – értelemszerűen érdekeivel ellentétes – vallomást visszavonó nyilatkozata elkészüljön.
[51] Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt [Btk. 14. § (2) bek.]. A bűnsegéd részes, és a részes a magatartásával törvényi tényállási elemet nem valósít meg, ugyanakkor bűnösség nélkül – azaz az alanyi okozatosság nélkül – nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, és ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is.
[52] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes. A részesi szándék ekként nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti vagy azzal egyidejű.
[53] Ehhez képest a kényszerítés hatósági eljárásban alapcselekmény segítése az, ami a II. r. terhelt esetében a vizsgálat tárgya. Másrészt e körben nem a törvényi tényálláson belüli magatartás, hanem az ilyenhez kötődő magatartás kifejtése és annak tudata a kérdés. A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösségvizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös, a részesi tudat tartalma pedig a törvényi tényálláson belüli magatartás Büntető Kollégium 35 bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés.
[54] A II. r. terhelt a magatartásával kifejezetten az I. r. terhelt által megvalósítottakkal egyező szándékát fejezte ki. Az irányadó tényállás tartalmazza a II. r. terhelt részesi magatartásának a tettesi alapcselekményhez kötődő szándékegységére vont jogi következtetés ténybeli alapjait, amikor rögzíti az I. r. terhelt kérését a II. r. felé, hogy írassa meg a visszavonó nyilatkozatot a kiskorú sértettel. Azt is rögzíti, hogy az ügy összes körülményéről, így az I. r. terhelt ellen indult büntetőeljárásról, a kiskorú sértett és a kiskorú M. V. V. együttes megjelenéséről a gyermekotthonban (a II. r. terhelt adott pénzt a kiskorú M. V. V.-nek az utazáshoz) tudomással bírt. Tisztában volt azzal, hogy az általa a kiskorú sértettel megíratott visszavonó nyilatkozatban foglaltak valótlanok, annak tartalma a kiskorú sértett érdekeivel ellentétes. Miként egyértelműen rögzíti azt is, hogy tisztában volt azzal, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő kiskorú sértett fenyegetés hatása alatt tett valótlan tartalmú visszavonó nyilatkozatot előtte, azt a látszatot keltve, mintha azt saját elhatározásából tette volna.
[55] Következésképpen a II. r. terhelt intézményvezetőhelyettesként hatalmi befolyását felhasználva a kiszolgáltatott kiskorúval szemben az I. r. terhelt által elkövetett szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülését akarta segíteni, éspedig oly módon, hogy egyúttal leplezze a visszavonás I. r. terhelt által kényszerített voltát.
[56] Az I. r. terhelt a gyermekotthon igazgatójaként az intézményben nevelkedő kiskorú gyermekek gyámja is volt, és az ő helyettese volt a II. r. terhelt. Nem vitásan a II. r. terhelt a cselekményével éppen az ellenkezőjét tette annak, mint ami a gyám feladata, vagyis a szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú gondviselése és törvényes képviselete, a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, nevelésének elősegítése.
[57] Nem kétséges, hogy a II. r. terhelt a maga részéről a részesi cselekménye során minden segítséget megadott az I. r. terheltnek, az általa megvalósított bűncselekmény eredményessége, leplezése érdekében.
[58] A Kúria megjegyzi továbbá, hogy a II. r. terheltnek – az irányadó tényállás I. tényállási pontja mellett – a felülvizsgálattal nem támadott II. tényállási pontjában rögzített cselekménye azt támasztja alá, hogy ez a fajta magatartás nem egyszeri volt a II. r. terhelttől, hiszen az I. r. terhelttel szemben szexuális visszaélések miatt indult büntetőeljárásban tanúként kihallgatott kiskorú Cs. T. sértettet is arra akarta rávenni, hogy pár ezer forint fejében vonja vissza az I. r. terheltre tett terhelő vallomását.
[59] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt I. tényállási pontban írt cselekményét bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is
......
.....
Mindezt szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott, ha a gyermekek védelme érdekében működő intézmény, egy gyermekotthon első (az I. r. terhelt) és második számú vezetője (a II. r. terhelt) az, aki éppen az ellenkezőjét teszi, mint ami a törvényi és erkölcsi kötelezettsége, és követi el a gondozásukra bízott gyermekek sérelmére az adott bűncselekményeket, olyan (több évtizedes) hatalommal, tekintéllyel, befolyással bírva és azzal visszaélve a kiszolgáltatott gyermekekkel szemben, ami nem csupán a büntetőjog által, hanem erkölcsileg is mélyen elítélendő cselekmény. [76] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, és a járásbíróság, illetőleg a törvényszék ítéletét a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Bv. tv. 30. § (1) bekezdése értelmében a kegyelmi rendelkezésként elengedett büntetés vagy intézkedés, illetve mérséklés esetén a büntetés vagy intézkedés az elengedett rész tekintetében nem hajtható végre. "
(Kúria Bfv.III.1.191/2022/13.)