Tavalyi agyhalál, de ezek hülyítették be a két szülőt is akiktől elvették múlt héten a gyereküket...
Gondolom ment a schwarz aztán megbukott a jóember. Ő nem tűnik túl idősnek gondolom valami más áll a háttérben.
Viszont kicsit hasonlít arra amit anno az öregek, köztük nagypapám is csinált. Kádár rendszeren szocializálódás, háztáji. Kilencvenes évek eleje cukorbetegség leszázalékolás, a cégénél viszont voltak olyan jó fejek, hogy elrakták éjszakai portásnak a teherkapuhoz. Így kibekkelte a pár évet még a nyugdíjig. Kapun belüli munkanélküliség gyakorlatilag. Éjszaka jót aludt a munkában, nappal meg otthon unatkozott. Újra lettek nyulai, csirkéi, galambjai, gyümölcsfák, zöldség. Szépen kikocsizott hétvégén a piacra és eladta. Élőállat, gyümölcs, zöldség, tojás. Őstermelői nem volt, számlatömb, mérleg, muhhhhhah pont minden úgy mint régen. És ő ezzel a mentalitással megérkezett a kétezres évek elejébe. Mondtam neki, hogy Tata jön az EU, rá fognak szállni az ilyen dolgokra, fejezd be mert előbb utóbb nyakadba varrnak egy olyan büntit, hogy annak sírás lesz a vége. Nagyából az volt a válasza, hogy az anyuk picsáját, nem hagyják élni a kisembert. Aztán egy-két év elteltével már egyre jobban megromlott az egészségi állapota (vese/szem), vezetésben is egyre bizonytalanabbá vált, meg szerintem feszélyezte az egyre nagyobb forgalom is. Így aztán szépen lassan elmaradtak ezek a piacozások. A mai napig úgy gondolom, hogy csak azért nem futott bele egy büntibe, mert az egészségi állapota hamarabb megromlott, minthogy komolyan rászálltak volna erre a szürke zónára.
Plusz adalék, egyszer kiszámolgattam neki, hogy mindennel együtt gyakorlatilag pénzt veszít az egészen. Egy időben rágtam is miatta a fülét, hogy Tata van pénzetek, mindenetek ami kell, számold fel ezt a szart, utazzatok, menjetek el a tengerhez, fürdőbe, nyuggerklubb, de hajthatatlan volt. Soha sehova, mert reggel etetni kell, este etetni kell, a jószágnak nincs ünnepnap fiam.