Teljesen sajnos 18-ra nem volt igaz, addigra "homogén" nemzetállamok is simán a széthullás szélére sodródtak (Oroszo, de Ausztria és Németország is a forradalom határán táncolt). Ugyanakkor 16-ban az oláh betörésnél elsősorban a helyi felkelők álltak ellen, mégpedig sikeresen és ott a 2/3-a román volt. Maderspach Viktor könyve nagyon jó ebből a korból. Vagyis tök igazad van, viszont egy gyenge, széthulló állam ökör vezetéssel nem jelent vonzerőt. Mások erőt mutattak, csábító ígéretekkel halmozták el az érintetteket és a győztesek jussát a veszteseké helyett.Anno még a román, a ruszin meg a tót is ünnepelve fogadta a magyar hadsereg bevonulását 1939-1941-ben. Szóval nem akartak azok elszakadni. Gyulafehérvári gyűlésen pár 100 román szavazta meg Erdély romániához csatolását. Még a nép román részét se kérdezték meg.
Az erős Mo-ot szerették, nem a Károlyi félét. Elég megnézni hányan álltak ellen... Senki, csak a magyarok, azok is elenyésző számban. Meg persze miért harcoljanak egy olyan kormányért, aki még a Székely Hadosztályt is elárulta.
Sajnos itt a belső ellenség veszélyesebb volt, mint a külső. Azt tudod, hogy a komcsik helyett inkább Kratochvilék is a fegyverletétel és a hazatérés mellett döntöttek (persze oláh ígéret az oláh ígéret, semmi több). Ezek a lelkeket ölték meg. Egy olyan nemzet nem állt ellen, aki 1848-ban még egymaga dacolt az akkori legerősebb szárazföldi erőkkel.