Van, de azt jellemzően a szomszédban főzik.
Nem vagyok egy nagy világos sör rajongó. Az én világom a barna, abból is a testes, édeskés ízvilágú. Szívesebben benyomok egy Guinness Original Extra Stoutot vagy egy Leffe Brunét. Itthoni sörökből a Dreher BAK volt a kedvencem, de sokat romlott a fénykorában is csak átlagosnak mondható minősége. Meg vagy 8 éve volt a Soproni Fekete démonból szilvás és meggyes, azokat is kedveltem, magát a Démont nem tartom valami jó sörnek, különösen igaz ez, mióta rákerült az Óvatos Duhaj bullshit is, szerintem ott volt valami technológiai változtatás, vagy csak az én ízlésem változott meg.
Belgák nagyon erősek ezekben az általam kedvelt ízvilágú sörökben, de itthon nehezen beszerezhetőek vagy extrém túlárazottak. Egyébként a lengyelek is jól fekszenek nálam a balti portereikkel. Próbáltam nemrég a Soproni Portert, de nekem nagyon nem jött be.
Szoktam próbálgatni a kézműves söröket is, csak ott is gond, hogy gyakorlatilag beszerezhetetlenek és nagyon hullámzó a minőségük is. Az egyik főzés nagyon bejön a következő meg nem éri el egy Dreher BAK szintjét sem, ráadásnak gyakran ezek is rettenetesen túlárazottak. Ebből a mezőnyből most az éppen aktuális kedvencem a Rizmajer Cingulus Porter.
Barna sört csak üvegben szeretek venni és 15-20 fok közé hűtve iszom.
Télen szoktam csinálni barna sörből forralt sört. Sörbe teszek egy kis barna cukrot, fahéjat, szerecsendiót, összemelegítem, de nem forralom fel. Gőz felett olvasztok jó minőségű keserű csokit, teszek bele narancslevet. A két cuccot összekutyulom és kész is. Van, hogy a csokis-narancsos mókát megbolondítom egy kis tejszínnel is. Lengyel testvéreim még tojást is szeretnek keverni a tejszínbe, de nekem nélküle jobban bejön. Érdemes játszani mézzel, szegfűszeggel, gyömbérrel, mazsolával, csillagánizzsal, rummal is. Próbálgassátok, ha már unjátok a forralt bort.
Nyáron, melegben meg szívesen iszom a lenézett gyümölcsös söröket.
Abból az itthoni kedvencem most a Soproni Meggy Ale.
Szerintem az emberek nagy többségének azért jön be a Heineken, mert alapvetően semleges ízvilágú inkább a malátás édesség felé picit eltolva. A soproni Heineken egyébként nem az eredeti Heineken. A miénk komlósabb és ezzel picit kesernyésebb, de az igazi gond, hogy valamitől savanykásabb is. Pont ezt a semmiben nem kiugró, jól harmonizáló, picit édeskés jellegét sikerült elrontani.
