A lányom (19) egy időben - úgy 15 éves kora körül - valami névtelen chat oldalon harcolt a többi velekorabelivel. merthogy beleolvasva, hogy miket írtak, meg milyen stílusban, egyértelmű volt, hogy egy korosztály. Szerencsére egyre gyakrabban húzta fel magát a kérdéseken, reakciókon, s kinőtte.
Facebook dettó. Most már minimálisan használja, amennyit tényleg muszáj a tanulmányai okán.
Szóval lenne remény, ha mindenkiben lenne annyi bölcsesség illetve érési folyamat, mint pl. a lányomban az eddigiek alapján.
De amikor 30-40-esek ebbe merülnek bele (krumplistésztát csináltam lájk!), akkor úgy érzem, hogy ez a világ megérett a pusztulásra.
Kedvenc történetem: Ismerős pár házát, (azóta kocsiját is) elvitte a cica...ööö...bank.
Ismerősük házát azért nem, mert kiköltöztek gyerekkel dolgozni Németországba, így felajánlották ismerősöméknek, hogy rezsiért költözzenek be, legalább nem megy tönkre lakatlanságában.
Mit lehetett ezután látni az FB-n?
Apuci sörözik a mediterrán stílusú ház kerti medencéjében, anyuci - igencsak dekoratív - bikiniben mossa a díszburkolaton az (azóta már bank által elvitt) autót.
Akik meg - velem ellentétben - nem ismerték az anyagi hátterüket, azok meg bőszen lájkolták...
Na ezért sincs FB profilom, s egy évben egyszer ha megnézek FB-n mutatott magánéleti képeket.
Amúgy illúzióm nincs. A társadalmakat - belátható időn belül mindenképpen visszafordíthatatlanul - torzítják el a közösségi oldalak.
Szerintem.
Na jó, a HTKA kivétel
Facebook dettó. Most már minimálisan használja, amennyit tényleg muszáj a tanulmányai okán.
Szóval lenne remény, ha mindenkiben lenne annyi bölcsesség illetve érési folyamat, mint pl. a lányomban az eddigiek alapján.
De amikor 30-40-esek ebbe merülnek bele (krumplistésztát csináltam lájk!), akkor úgy érzem, hogy ez a világ megérett a pusztulásra.
Kedvenc történetem: Ismerős pár házát, (azóta kocsiját is) elvitte a cica...ööö...bank.
Ismerősük házát azért nem, mert kiköltöztek gyerekkel dolgozni Németországba, így felajánlották ismerősöméknek, hogy rezsiért költözzenek be, legalább nem megy tönkre lakatlanságában.
Mit lehetett ezután látni az FB-n?
Apuci sörözik a mediterrán stílusú ház kerti medencéjében, anyuci - igencsak dekoratív - bikiniben mossa a díszburkolaton az (azóta már bank által elvitt) autót.
Akik meg - velem ellentétben - nem ismerték az anyagi hátterüket, azok meg bőszen lájkolták...
Na ezért sincs FB profilom, s egy évben egyszer ha megnézek FB-n mutatott magánéleti képeket.
Amúgy illúzióm nincs. A társadalmakat - belátható időn belül mindenképpen visszafordíthatatlanul - torzítják el a közösségi oldalak.
Szerintem.
Na jó, a HTKA kivétel