Nagyon jó tükörképe az újságírásnak meg a társadalomnak is. A magyar újságírás a szememben egy nagy nulla bizonyos szakmai oldalak kivételével, az olvasóközönség a másik fele a hasonlóan igényes. Hiába írják le, hogy pontatlan az egész cikk, akkor is védik, azután is, hogy a képébe lett tolva a "valóság". Igaza volt a hölgynek, a Facebook pöcegödrét messzire el kell kerülni.
Egyszerűen a széles rétegek nem igénylik a minőségi újságírást, ami így szépen fokozatosan kihal. Egyszerűbbek az odabüfögések, clickbaitek és társai (buzzfeed jelenség), amihez egy kis nárcisztikus újságíró egot hozzácsapva mindent jobban fognak tudni. Facebook/Google algoritmus úgyis odadobja (persze ha jól megfizeti az adott oldal előtte), aztán az átlag nem fog külön utána keresni, a hosszú munkákat meg eleve nem díjazzák. 5-6 ezer karakter az átlag, amit még talán elolvasnak, utána elhalnak. Az meg nem munka, hogy adott angol nyelvű cikket kicsit átfogalmazva-fordítózva pár map múlva leadunk, azt egy robot is meg tudja csinálni (és bizony fogja az AI a jövőben). Azt mondom az ilyen kisebb blogok/oldalak vagy éppen fórumok, mint a HTKA adott témában minőségibb módon tájékoztatnak és nagyobb értéket adnak hozzá, mint az úgymond mainstream. Csak nem jut el akkora közönséghez, ám nem feltétlenül a mennyiség mindig a döntő.
Érdemes lenne leszállni a lóról és elismerni az építő kritikát. Emberből vagyunk, hibázhatunk, megesik, tanulunk belőle. Mikor a Moszkvater-nek írtam az A-235 cikket és kiderült, hogy elnéztem egy helyen az amerikai elfogó rakéták számáról szóló infót elismertem a hibát. Az AK-521 cikknél megfogadtam és a kalasnyikov.hu-s kollega kiegészítő megjegyzését, be is építettem utólag. Na meg természetesen a főszerkesztővel is egyeztetek mit hogyan kéne. Ha a kritika normálisan van megfogalmazva és építő jellegű mindenképp érdemes meghallgatni, nem vagyunk mindenhatóak. Persze ott a másik véglet a foteltábornok expert képében, aki a fáradságot nem veszi, hogy beleolvasson az anyagba és durr cím alapján odabüfögi az ultima ratio állítását. Lásd állandó tévképzet, mi szerint a Kalasnyikov a Sturmgewehr másolata, pedig inkább az M1-el rokonítható. Hiába mondják kaliberesek, Ian McCollum (Forgotten Weapons), Larry Wickers, tanulmányok sora, fegyverszakértők, sőt maga Kalasnyikov, hogy teljesen más a működése, a legendát nem lehet kiirtani és kommenthuszárok áradata érkezik ilyenkor.
+1: Hazai sajtóban (Telex, Portfolio esetében kiemelten) többször láttam, hogy nem képesek az orosz nevek helyes magyar átiratát használni, hanem juszt is angolosan. Kh (h), -tsky (tszkij), -ch (cs), -ts (c), -y (j) stb. Egyszerűen az ilyennel engem Irkutszkig lehet kergetni, nem igaz, hogy ennyire igénytelennek kell lenni, ez nem kínai pinyin, ez egy indoeurópai nyelv aminek a jövevényszavai a saját nyelvünkben megtalálhatóak. Az átírás meg szimplán fonetikus lenne....
www.policemag.com
.
