Ezek szerint mi Magyarok is a legfurcsább nyelvnek az anyanyelvünket tartjuk? Nehezen hihető! Főleg egy lengyelt hallgatva..
Beszélgető
- Téma indítója Tcat
- Indítva
Ha már célszerszám akkor legyen klasszikus Dr. Martenstől ! LOLTessék, ez pl. jó, bakancs, és rendelni is lehet.
/bakancs-meindl-island-mfs-active-gore-tex-2816-680139-2-braun-10.jpg)
Bakancs Meindl Island Mfs Active GORE-TEX 2816 680139-2 Braun 10 | ecipo.hu
Bakancs Meindl Island Mfs Active GORE-TEX 2816 680139-2 Braun 10 | Stílusos a legjobb márkáktól #ecipő | Ingyenes visszaküldés 100 napon belül | Ecipő webáruházwww.ecipo.hu
Jájj, hát csak nem Miskolc környéki tetszik lenni?Ha már célszerszám akkor legyen klasszikus Dr. Martenstől ! LOL
Budget kategóriában szerintem a BW gyalogsági harci bakancs is kiváló választás lehet rasszista vélemények kinyilvánítására, jó nehéz, kényelemes és amúgy használtan is kiváló minőségű áru, fillérekért.
A lengyelekkel sok közös, vagy hasonló szavunk van, pl.: káposzta- kapuszta, bika-byk, kasza-kosa, kukorica-kukurydza, széna-siano, szalma-szloma. Most ezeket tudtam, illetve véletlenszerűen rákeresve ezeket adta ki. Van, ami fordítva van, motyka-motika (kapa). Nyilván sok szó van pl.: a németből is, de hát ugye a területi átfedések miatt az nem nem is meglepő pl.: schwein- swinia.
DE és Avasi sőrház lakó 1989-1998-ig ! Egy sötét bordó 20 lyukú még most is van a kollegciómban és a hajamat se kell már nyírni ! LOLJájj, hát csak nem Miskolc környéki tetszik lenni?
Budget kategóriában szerintem a BW gyalogsági harci bakancs is kiváló választás lehet rasszista vélemények kinyilvánítására, jó nehéz, kényelemes és amúgy használtan is kiváló minőségű áru, fillérekért.
Tudjuk, a leggyakrabban használtat pont kihagytad, "Kurva" De ez önmagában nem jelent semmit, mert a Magyar nyelv sok más nyelvből is átvett szavakat, ahogy írtad is, geopolitikai elhelyezkedésünk végett.
Szvsz, a lengyel sokkal furcsább mint bármi más a környékünkön.
T
Törölt tag
Guest
A legfontosabb kimaradt! Kurwa!
Szerk: Na most már tudom kivel jár együtt az agyam....vagy Zapp is WOTozik
Valahogy sejtettem az ajánlásból a tájegységi kötődést
Több Lengyellel is volt szerencsém évekik együtt dolgozni, innen az ismertség, bírom őket, de a nyelvük egy rémálom. Egy kollégám lengyel felesége 2 év alatt viszont úgy megtanúlt Magyarúl, hogy alig lehetett észrevenni, lenyűgoző volt, azóta se hallottam annyira akcentus nélkül jól beszélő külföldit.A legfontosabb kimaradt! Kurwa!
Szerk: Na most már tudom kivel jár együtt az agyam....vagy Zapp is WOTozik
Régen én is WOToztam, de évek óta hozzá sem nyúltam már.
T
Törölt tag
Guest
Ja lengyel kollégáim nálam is bepróbálkoztak, hogy megtanítanak lengyelül.
Első lecke: hello az úgy mondják co jest kurwa.
Lelomboztam őket, hogy ez ősi közös szavunk, szóval ne nálam próbálkozzanak
Ellenben WOTba jól jött ez a tudás
Persze, tudjuk... a magyarok nyereg alatt puhították a húst és nem ismerték a földművelést, bezzeg a szlávok fejlett agrokultúrával rendelkeztek ( a pripjaty mocsarában)...
Amúgy ezt írja "A magyar nyelvtudomány már régen megállapította, hogy a magyar földművelés szókincsének egy jelentős rétege a (bolgár)török néptől származik." Akkor most szláv vagy (bolgár)török? https://www.arcanum.hu/hu/online-ki...-magyar-foldmuveles-torteneti-elozmenyei-5A4/
Persze részletezi, meg leírja szépen, hogy vannak szlávoktól átvett szavaink... csak akkor hol a magyar? Jó, tegyük fel tényleg vettünk át szavakat. Adjuk meg a lehetőségét, hogy minden földműveléssel kapcsolatos szavunk szláv, vagy török; de akkor tőlünk nem vettek át soha semmit? Pedig mi adóztattuk őket, nem ők minket. Nekünk is kellett enni. Vagy ha mi átvettük a vélt domináns földművelésükből a szavakat, akkor ők miért nem vettek át a mi domináns állattartásunkból? Vagy csak egyfelé érvényes a dolog?
Ja, persze enni sem ettünk, vagy legalábbis a disznót sem ismertük: kolbász – kiełbasa, hurka – hurka, sonka – szynka (Persze a kolbász más szláv nyelvekben is megtalálható; érdekes, hogy volt egy Kolbász-szék nevű kun kerület is.)
Na mindegy. Nem vagyok nyelvész, csak mindig érdekes a nyelvészeti logika, főleg a magyar nyelv vonatkozásában. Valahogy nem érzékelem a nyelvi törvényszerűségeket.
Ezt mindenki ismeri.
Kurva dopici !A legfontosabb kimaradt! Kurwa!
Szerk: Na most már tudom kivel jár együtt az agyam....vagy Zapp is WOTozik
Persze, tudjuk... a magyarok nyereg alatt puhították a húst és nem ismerték a földművelést, bezzeg a szlávok fejlett agrokultúrával rendelkeztek ( a pripjaty mocsarában)...
Párszáz évvel előbb telepedtek meg itt, mint mi, ennyi. A terményeknek; mezőgazdasági eszközök neveit jelentős részben tőlük vettük át, ahogy településneveket is - Visegrád, Buda stb.
Ezek nem véletlenül egyeznek, ha meg tényleg azt akarod mondani, hogy egy alapvetően félnomád, elsődlegesen (de nem kizárólag) állattartó néptől ők vettek át letelepedett életformához tartozó szavakat, khmm, hát, oké.
Ahogy a németektől (pl. páncél / panzer,), török népektől is vannak szavaink (baszni - “tolni”
)Nem tudom mit kell ezen annyira kiakadni, oda vissza ment, pl. lengyeleknél nagy becsben tartott szárnyas huszárok felszerelése meg egy az egyben magyar (szabla, karwas stb), Báthori idején. A legtöbb amugyis közvetítés - hozzánk törökből jött a sisak szó, aztán németbe is átment, a nyelvnek megfelelő átírással.
Pont azt írtam, hogy oké, adjuk meg, hogy amit ők csináltak, azt mi vettük át, de akkor hol a nyelvi törvényszerűség, hogy amit meg mi csináltunk meghatározóan, azt meg ők nem vették át? Vagy mindenhol vannak törvényszerűségek, csak a nyelvészetben nincs?Párszáz évvel előbb telepedtek meg itt, mint mi, ennyi. A terményeknek; mezőgazdasági eszközök neveit jelentős részben tőlük vettük át, ahogy településneveket is - Visegrád, Buda stb.
Ezek nem véletlenül egyeznek, ha meg tényleg azt akarod mondani, hogy egy alapvetően félnomád, elsődlegesen (de nem kizárólag) állattartó néptől ők vettek át letelepedett életformához tartozó szavakat, khmm, hát, oké.
Ahogy a németektől (pl. páncél / panzer,), török népektől is vannak szavaink (baszni - “tolni”
Nem tudom mit kell ezen annyira kiakadni, oda vissza ment, pl. lengyeleknél nagy becsben tartott szárnyas huszárok felszerelése meg egy az egyben magyar (szabla, karwas stb), Báthori idején. A legtöbb amugyis közvetítés - hozzánk törökből jött a sisak szó, aztán németbe is átment, a nyelvnek megfelelő átírással.
Oké, hogy mondjuk ők voltak itt hamarabb -ha így volt. Csak ez annak fényében nem jelent semmit, hogy azt mondja a tudomány, hogy már a 8. században a sztyeppén átvettük a földművelést és a szókészletet.
Vagy oké, fogadjuk el, hogy a kárpát-medencei vélt területi elsőbbség mérvadó érv. Sorolj fel avar szavakat! A 6. század közepétől bizonyíthatóan megtelepedtek az avarok a Kárpát-medencében, ami ott a 9. századig fenn állt mint állam és valószínűleg mint nép még tovább is. (De esetleg longobárd, gepida szavak miért nincsenek, ha már mindent oly' előszeretettel vettünk át másoktól, meg ugye nyelvi kontinuitás?) Ezzel szemben meg olyan népektől kellett volna átvenni nagy mennyiségű szókészletet, akik az avarokat lényegében -vélhetően- alig előzték meg betelepedésileg és létszámilag: "A legfrissebb régészeti ásatások nem támasztják alá egyértelműen az V. századi szláv jelenlétet, inkább arra utalnak, hogy valamikor a VI. század első felében vándoroltak be." de akkor is csak a medence északi, északnyugati peremterületén mutathatóak ki. "Azt a hipotézist, amely szerint a szlávok új hazájukban nem kerültek komolyabb kapcsolatba az előző lakossággal, alátámasztja, hogy a szlávok anyagi kultúrájában az előző Közép-Duna-vidéki népességre jellemző elemek gyakorlatilag hiányoznak." Azonban ez még világosabbá teszi az állításod tarthatatlanságát: "A szláv bevándorlás un. második hulláma a VI. század végén érte a Duna-medencét, amelynek során a szláv lakosság az avarokkal együtt telepedett be. Ez volt az a hullám, amely a Balkán felé irányult [...] . A vándorlás a Kárpátok ívétől keletre haladt, Moldván keresztül a Duna felé." Tehát minden irányból a peremterületeken telepedtek meg -talán az avarok segédcsapataikén?- és nem ott, ahol mind az avarok, mind a magyarok döntő többségében letelepedtek. Eddigi idézetek innen: https://www2.rgzm.de/foreigners/cfm/themen/303/303_H.cfm?Language=H
Persze vannak kutatások, hogy az avar nyelvet felfedezzék a magyar, főleg helynevekben, de véleményem szerint ezen eredmények elég marginális nyelvi megmaradásra (vagy különbségre?) utalhatnak és nem minden esetben bizonyítható teljes mértékben, hogy avar-e a szó. Lásd.: http://szgnye.vmmi.org/kormendi2006.htm
M
molnibalage
Guest
Megtörtént esetek - ne támadj rendőrre lőtér előtt Las Vegasban! (Videóval) - KaliberInfo
Pár napja történt Las Vegasban, hogy egy lőtérre (The Range 702) besurrant egy tolvaj, aki fegyvert akart lopni az
www.kaliberinfo.hu
T
Törölt tag
Guest
Na, most kedvcsinálónak, azok felé, akiket érdekel az ilyesmi, a készülő tanulmányunkból pár részlet.
Remélem tetszeni fog, kritizálni mint mindig ér
Az élő és az élettelen közti határok
Előszó
Az élet egészen pontos és konkrét meghatározása még a biológusoknak is komoly fejtörést okoz. Elég csak a nanobaktériumokra és a vírusokra gondolnunk, máris parttalan vitákat szül az élő vagy az élettelen kategóriába sorolásuk [1] [2]. A jelenlegi tudásunk és a korlátozott fogalmunk szerint az élet helyileg (egyelőre) kizárólagosan ezen a bolygón, struktúrálisan pedig szerves alapon felépülő organizmust jelent. Ez hét alapvető biológiai életfunkció együttesének a produkálását jelenti: anyagcsere, (táplálkozás, kiválasztás, légzés) mozgás, (hely-, illetve helyzetváltoztatás) szintézis, növekedés/differenciálódás, ingerlékenység, önreprodukció/szaporodás és a halál [3]. Ugyanakkor ez a hét kritérium ékes példaként szolgál arra vonatkozóan, amikor valamit nem definiálunk megfelelően (vagy túl egzakt, merev keretek közé akarjuk bepréselni), és innentől kezdve jelentős problémák akadnak a gépezetben. Mert az a helyzet, hogy nincs megfelelően definiálva egyelőre, pontosan mi is az élet.
Természetesen az se jó, ha a mérce határait bárhol meghúzhatjuk. Amint túl alacsonyra húzzuk meg, akkor bármi hirtelen élőnek tekinthető lesz, kezdve a kőtől a tűzőn át a számítógépig: bármi. Onnantól az a furcsa helyzet állna fenn, hogy minden létező fizikai és kémiai dolog ugyanúgy “él”, csak más szinten és más minőségben, alacsonyabb életszínvonalon, mint a biológiai [4]. Ha pedig túl magasra helyezzük a gyepűket, például az öntudat kritériumának a képletbe helyezésével, akkor már csak az ember lesz élő [5]. A valóság az, hogy az élet sokkal sokrétűbb és árnyaltabb. Mi mindig binárisan beszélünk róla, hogy vagy él valami, vagy nem él, ám inkább változóként releváns erről beszélnünk. Vagyis az egyik “jobb minőségben” él, mint a másik. Persze ez így laikusan hangzik, de fogalmazhatunk úgyis, hogy az egyik magasabb rendű életet jelent, mint a másik. Az intelligenciáját nézve az ember a legkomplexebb életforma a gerinces eukarióták között, az eukarióták komplexebbek a prokariótáknál, azok pedig a vírusoknál és a nanobaktériumoknál. Ha így akarunk kategorizálni, az ember az evolúciós skála vége felé helyezkedik el, az egysejtű/többsejtű valahol a közepén, a kő pedig az élettelen vége felé. Jelenleg a probléma a határt jelenti, ha úgy tetszik a küszöb, hogy honnantól lesz valami élő. Azonban ilyen egzakt, szigorúan vonatkoztatható küszöb valószínűleg nem létezik.
Ez azért is egy nagyon fontos téma, mert már jó ideje kutakodunk a Naprendszerünkben földönkívüli mikrobakteriális élet után, és egyre inkább olyan technológiával rendelkezünk, amivel lehetségessé válna egy ilyen detektálás. Már csupán egyetlen ilyen aprónak tűnő felfedezés is grandiózus és forradalmi volna, mert azt sugallná, hogy az idegen élet más csillagok körüli létezése nem csupán, hogy lehetséges, hanem egyenesen valószínű és logikus feltételezés lenne. A tét így ilyen szempontból óriási, ám nem szabad, hogy a felfedezés után sóvárgó vágyálmunk befolyásolja a kutatásaink semleges elfogulatlanságát és objektív pártatlanságát. Az, hogy mit szeretnénk körülöttünk találni, nem jelenti azt, hogy találni is fogunk rajta ilyen eleven leleteket, ezért nem is szabad minden áron és minden elérhető eszközzel ilyen hamis-pozitív eredményeket kicsikarni. Ugyanakkor bele kell kalkulálnunk azt is, hogy az idegen mikrobakteriális élet kicsit, jelentősen vagy akár radikálisan is eltér a földi víz- és szénalapú élethez képest. Nem árt tehát kicsit kitágítani az elméleti lehetőségek tárházát ebben a témában, hiszen ha ezt nem tesszük meg, el fog siklani a szemünk és az orrunk előtt a forradalmi felfedezés, mert egyszerűen nem leszünk rá elméletben sem felkészülve, miket kellene mérnünk és detektálnunk. Tanácsos lenne ehhez például kettéválasztani az élő fogalmát a szerves és a szervetlen élet között [6]. Az sem árt, ha összehasonlításokat teszünk a szerves és a szervetlen alapú organizmusok között, végül is az állandó egyensúlybeli ingadozás, a katalitikus anyagcsere a nukleáris magfúzió által, az időszakos élettani ciklusok, az önszabályozó (homeosztatikus) visszacsatolt kontroll, a folyamatos keringő mozgás két síkon (a saját tengelye és a galaxis központi magja körül), és az összeomlást jelentő halál alapján jogosultak lehetünk a csillagokat is egyfajta élő szervezeteknek definiálni [7]. Sőt alaposan lezsugorított méretekben vizsgálódva a reakcióképes atomokra is lehetne valamilyen apró, organikus építőkockákként tekintenünk. Mindez elvezet bennünket az egyik legérdekesebb kérdéshez: a Világmindenség lehet, hogy egy mindent magába foglaló, nem biológiai módon élő szuperorganizmus, egyfajta ”kozmikus élőlény” szintézise [8]?
Szigorúan előrebocsátom, amennyire izgalmas és grandiózus ez a kérdés, olyannyira veszélyes is, hiszen nagyon könnyen a tudomány határain kívül, az áltudományos ingovány kellős közepén találhatjuk magunkat, ha túlságosan a témába merülünk a tudományos módszereink szigorának elhagyásával. Ezek miatt ez a tanulmányunk pusztán egy gondolatébresztő érdekességként, egy progresszív javaslatként van a nagyközönség elé tárva, mint sem hiteles tudományos dolgozatként, így megkérem az olvasóimat is, hogy ekként tekintsenek reá, ne többként! Jogos és hasznos a vita az élő fogalmáról és annak gyepűiről. Az is kétségtelen, jelenleg a tudomány definíciója az életről szigorúan egy irányból értelmezhető, és aki más irányból próbálja megközelíteni, az inkorrekt, “eretnek” útnak számít, és máris ezotériával, áltudományossággal bélyegzik. Érdemes lenne más perspektívákat, más viszonyulásokat is megvizsgálnunk ebben az igen fontos témában a tudomány határain belül, hiszen az ismereteink folyamatos tágítása nem csak a tudomány, hanem az egész emberiség javára válhat. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy akik az Élő Világegyetem (Gaia-hipotézis) [2] teóriáját vallják, azok túlságosan gyakran szolgáltatnak arra okot, hogy ne vegye őket komolyan a tudomány, hiszen empirikusan nem bizonyítható, nem igazolható állításokat képviselnek, ahol az ok-okozati szálak alapvetően hiányosak vagy hibásak. Ezért is hívom fel újfent a figyelmet az ebben a témában ajánlatos óvatos, szkeptikus hozzáállásra!
Élő versus élettelen
Az alapos figyelmeztetésem után érdemes belevágnunk az izgalmas felvázolás kezdetébe. Az általunk ismert életen felül a kémiai reakciók mindig is előfordultak a természetben. Éppen így történik meg az is, hogy nagyon bonyolult reakciók alakulnak ki dinamikus objektumokon belül, és így olyan, mint ha “életre kelnének”. Az élet megszervezheti saját magát alapvető reakciók sorozatából az atomok által, azonban ez egy olyan keveredés, mely nem változik és mégis dinamikus, miként a sejt is. Egy szikla bizonyos inputokkal reagál a környezetre, ám nem olyan komplex módon teszi, mint egy élő organizmus, mert nincs ingerületátvitele, nincs idegrendszere, pláne nem tudata [3]. Reflex-szerűen, sőt idegrendszer hiányában törvényszerűen átrendeződik, mert a természet törvénye ezt diktálja, az entrópia ellen nem képes cselekedni, mint bármelyik biológiai élőlény anyagcserével, mozgással vagy szaporodással.
Továbbá nagy különbség van a szerveződés szintjei között egy összetett molekulában és egy élő dologban. A szikla nem fog megváltozni. Nem fog élelmet keresni, nem fog magától mozogni, nem fog vegetálni, stb. Azonban kémiai értelemben újraszervezi önmagát, hogy a legstabilabb legyen. A vírus ezért is számít enapiglan is éles viták célpontjának, hogy élő-e, avagy nem. A vírusok kizárólag gazdaszervezetben képesek szaporodni, ezért abszolút parazitának tekinthetők. Önálló anyagcserével nem rendelkező, információs kódok, melyek az önálló anyagcserével rendelkező sejteket a saját mintájuk másolására és sokszorosítására kényszerítenek. Ezzel tudják elérni azt, hogy a vírus, mint egy örökítőanyaggal ellátott fehérjekapszula tovább szaporodjon. Az élő definíció egyik alapvető feltétele az önálló élet, valamint a sejtes felépítés, ilyenformán a vírusokat biológiai értelemben nem tekinthetjük élő szervezeteknek, mégsem írhatjuk rájuk azt, hogy egyértelműen nem lehet őket élő organizmusoknak nevezni. Tovább emelve a szinteken, akkor mennyire lehet releváns az élő atomok, csillagok, sőt Univerzum mibenléte? A vitatott kérdés ugyan izgalmas és elgondolkodtató, ám az életről alkotott jelenlegi definíciónk ellenáll az időnek, mert az állandó változás és komplexitás sejtekként jelenik meg a molekulákban. Remélhetőleg a cikkünk mélyebb belátást, és a tárgykörben egy alaposabb kitágítást nyújtó kezdeményezést tesz lehetővé.
Remélem tetszeni fog, kritizálni mint mindig ér
Az élő és az élettelen közti határok
Előszó
Az élet egészen pontos és konkrét meghatározása még a biológusoknak is komoly fejtörést okoz. Elég csak a nanobaktériumokra és a vírusokra gondolnunk, máris parttalan vitákat szül az élő vagy az élettelen kategóriába sorolásuk [1] [2]. A jelenlegi tudásunk és a korlátozott fogalmunk szerint az élet helyileg (egyelőre) kizárólagosan ezen a bolygón, struktúrálisan pedig szerves alapon felépülő organizmust jelent. Ez hét alapvető biológiai életfunkció együttesének a produkálását jelenti: anyagcsere, (táplálkozás, kiválasztás, légzés) mozgás, (hely-, illetve helyzetváltoztatás) szintézis, növekedés/differenciálódás, ingerlékenység, önreprodukció/szaporodás és a halál [3]. Ugyanakkor ez a hét kritérium ékes példaként szolgál arra vonatkozóan, amikor valamit nem definiálunk megfelelően (vagy túl egzakt, merev keretek közé akarjuk bepréselni), és innentől kezdve jelentős problémák akadnak a gépezetben. Mert az a helyzet, hogy nincs megfelelően definiálva egyelőre, pontosan mi is az élet.
Természetesen az se jó, ha a mérce határait bárhol meghúzhatjuk. Amint túl alacsonyra húzzuk meg, akkor bármi hirtelen élőnek tekinthető lesz, kezdve a kőtől a tűzőn át a számítógépig: bármi. Onnantól az a furcsa helyzet állna fenn, hogy minden létező fizikai és kémiai dolog ugyanúgy “él”, csak más szinten és más minőségben, alacsonyabb életszínvonalon, mint a biológiai [4]. Ha pedig túl magasra helyezzük a gyepűket, például az öntudat kritériumának a képletbe helyezésével, akkor már csak az ember lesz élő [5]. A valóság az, hogy az élet sokkal sokrétűbb és árnyaltabb. Mi mindig binárisan beszélünk róla, hogy vagy él valami, vagy nem él, ám inkább változóként releváns erről beszélnünk. Vagyis az egyik “jobb minőségben” él, mint a másik. Persze ez így laikusan hangzik, de fogalmazhatunk úgyis, hogy az egyik magasabb rendű életet jelent, mint a másik. Az intelligenciáját nézve az ember a legkomplexebb életforma a gerinces eukarióták között, az eukarióták komplexebbek a prokariótáknál, azok pedig a vírusoknál és a nanobaktériumoknál. Ha így akarunk kategorizálni, az ember az evolúciós skála vége felé helyezkedik el, az egysejtű/többsejtű valahol a közepén, a kő pedig az élettelen vége felé. Jelenleg a probléma a határt jelenti, ha úgy tetszik a küszöb, hogy honnantól lesz valami élő. Azonban ilyen egzakt, szigorúan vonatkoztatható küszöb valószínűleg nem létezik.
Ez azért is egy nagyon fontos téma, mert már jó ideje kutakodunk a Naprendszerünkben földönkívüli mikrobakteriális élet után, és egyre inkább olyan technológiával rendelkezünk, amivel lehetségessé válna egy ilyen detektálás. Már csupán egyetlen ilyen aprónak tűnő felfedezés is grandiózus és forradalmi volna, mert azt sugallná, hogy az idegen élet más csillagok körüli létezése nem csupán, hogy lehetséges, hanem egyenesen valószínű és logikus feltételezés lenne. A tét így ilyen szempontból óriási, ám nem szabad, hogy a felfedezés után sóvárgó vágyálmunk befolyásolja a kutatásaink semleges elfogulatlanságát és objektív pártatlanságát. Az, hogy mit szeretnénk körülöttünk találni, nem jelenti azt, hogy találni is fogunk rajta ilyen eleven leleteket, ezért nem is szabad minden áron és minden elérhető eszközzel ilyen hamis-pozitív eredményeket kicsikarni. Ugyanakkor bele kell kalkulálnunk azt is, hogy az idegen mikrobakteriális élet kicsit, jelentősen vagy akár radikálisan is eltér a földi víz- és szénalapú élethez képest. Nem árt tehát kicsit kitágítani az elméleti lehetőségek tárházát ebben a témában, hiszen ha ezt nem tesszük meg, el fog siklani a szemünk és az orrunk előtt a forradalmi felfedezés, mert egyszerűen nem leszünk rá elméletben sem felkészülve, miket kellene mérnünk és detektálnunk. Tanácsos lenne ehhez például kettéválasztani az élő fogalmát a szerves és a szervetlen élet között [6]. Az sem árt, ha összehasonlításokat teszünk a szerves és a szervetlen alapú organizmusok között, végül is az állandó egyensúlybeli ingadozás, a katalitikus anyagcsere a nukleáris magfúzió által, az időszakos élettani ciklusok, az önszabályozó (homeosztatikus) visszacsatolt kontroll, a folyamatos keringő mozgás két síkon (a saját tengelye és a galaxis központi magja körül), és az összeomlást jelentő halál alapján jogosultak lehetünk a csillagokat is egyfajta élő szervezeteknek definiálni [7]. Sőt alaposan lezsugorított méretekben vizsgálódva a reakcióképes atomokra is lehetne valamilyen apró, organikus építőkockákként tekintenünk. Mindez elvezet bennünket az egyik legérdekesebb kérdéshez: a Világmindenség lehet, hogy egy mindent magába foglaló, nem biológiai módon élő szuperorganizmus, egyfajta ”kozmikus élőlény” szintézise [8]?
Szigorúan előrebocsátom, amennyire izgalmas és grandiózus ez a kérdés, olyannyira veszélyes is, hiszen nagyon könnyen a tudomány határain kívül, az áltudományos ingovány kellős közepén találhatjuk magunkat, ha túlságosan a témába merülünk a tudományos módszereink szigorának elhagyásával. Ezek miatt ez a tanulmányunk pusztán egy gondolatébresztő érdekességként, egy progresszív javaslatként van a nagyközönség elé tárva, mint sem hiteles tudományos dolgozatként, így megkérem az olvasóimat is, hogy ekként tekintsenek reá, ne többként! Jogos és hasznos a vita az élő fogalmáról és annak gyepűiről. Az is kétségtelen, jelenleg a tudomány definíciója az életről szigorúan egy irányból értelmezhető, és aki más irányból próbálja megközelíteni, az inkorrekt, “eretnek” útnak számít, és máris ezotériával, áltudományossággal bélyegzik. Érdemes lenne más perspektívákat, más viszonyulásokat is megvizsgálnunk ebben az igen fontos témában a tudomány határain belül, hiszen az ismereteink folyamatos tágítása nem csak a tudomány, hanem az egész emberiség javára válhat. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy akik az Élő Világegyetem (Gaia-hipotézis) [2] teóriáját vallják, azok túlságosan gyakran szolgáltatnak arra okot, hogy ne vegye őket komolyan a tudomány, hiszen empirikusan nem bizonyítható, nem igazolható állításokat képviselnek, ahol az ok-okozati szálak alapvetően hiányosak vagy hibásak. Ezért is hívom fel újfent a figyelmet az ebben a témában ajánlatos óvatos, szkeptikus hozzáállásra!
Élő versus élettelen
Az alapos figyelmeztetésem után érdemes belevágnunk az izgalmas felvázolás kezdetébe. Az általunk ismert életen felül a kémiai reakciók mindig is előfordultak a természetben. Éppen így történik meg az is, hogy nagyon bonyolult reakciók alakulnak ki dinamikus objektumokon belül, és így olyan, mint ha “életre kelnének”. Az élet megszervezheti saját magát alapvető reakciók sorozatából az atomok által, azonban ez egy olyan keveredés, mely nem változik és mégis dinamikus, miként a sejt is. Egy szikla bizonyos inputokkal reagál a környezetre, ám nem olyan komplex módon teszi, mint egy élő organizmus, mert nincs ingerületátvitele, nincs idegrendszere, pláne nem tudata [3]. Reflex-szerűen, sőt idegrendszer hiányában törvényszerűen átrendeződik, mert a természet törvénye ezt diktálja, az entrópia ellen nem képes cselekedni, mint bármelyik biológiai élőlény anyagcserével, mozgással vagy szaporodással.
Továbbá nagy különbség van a szerveződés szintjei között egy összetett molekulában és egy élő dologban. A szikla nem fog megváltozni. Nem fog élelmet keresni, nem fog magától mozogni, nem fog vegetálni, stb. Azonban kémiai értelemben újraszervezi önmagát, hogy a legstabilabb legyen. A vírus ezért is számít enapiglan is éles viták célpontjának, hogy élő-e, avagy nem. A vírusok kizárólag gazdaszervezetben képesek szaporodni, ezért abszolút parazitának tekinthetők. Önálló anyagcserével nem rendelkező, információs kódok, melyek az önálló anyagcserével rendelkező sejteket a saját mintájuk másolására és sokszorosítására kényszerítenek. Ezzel tudják elérni azt, hogy a vírus, mint egy örökítőanyaggal ellátott fehérjekapszula tovább szaporodjon. Az élő definíció egyik alapvető feltétele az önálló élet, valamint a sejtes felépítés, ilyenformán a vírusokat biológiai értelemben nem tekinthetjük élő szervezeteknek, mégsem írhatjuk rájuk azt, hogy egyértelműen nem lehet őket élő organizmusoknak nevezni. Tovább emelve a szinteken, akkor mennyire lehet releváns az élő atomok, csillagok, sőt Univerzum mibenléte? A vitatott kérdés ugyan izgalmas és elgondolkodtató, ám az életről alkotott jelenlegi definíciónk ellenáll az időnek, mert az állandó változás és komplexitás sejtekként jelenik meg a molekulákban. Remélhetőleg a cikkünk mélyebb belátást, és a tárgykörben egy alaposabb kitágítást nyújtó kezdeményezést tesz lehetővé.
K
kamm
Guest
Kérdés, hogy ha kiderül, hogy egyértelműen mindennek megfelel a terv, akkor nem lehet-e a szomszédot visszaperelni rosszhiszeműségért, és egy szép kártérítést a nyakába akasztani az egészért? De ez már ügyvédeskedés.
