Most máshogy hülye, mint régen, de talán még annyira sem. Nézd meg mennyi faszságban HISZNEK ma az emberek. Olyanokban, ami műszaki és termtudományosan cáfolható...
Ez elgondolkodtatott...
Próbáltam fejben szembeállítani a középkori és a mai átlagembert. Arra jutottam, hogy a középkori ember a szó életrevalósági értelmében sokkal kevésbé volt hülye. A mai ember sokkal hülyébb, mint a középkori, mivel sokkal több lehetőség és nagyságrendekkel jobb körülmények ellenére/mellett sem képes magasabbra emelkedni.
Jócskán elnagyolva, két aspektust nézve csupán:
1. Mindennapi élet a társadalmi interakciók mentén.
Ezt gondolom, hogy ez nem volt sem egyszerűbb, sem bonyolultabb a vizsgált korokban, inkább csak a hangsúlyok változtak, de a mozgatórugók ugyanazok maradtak, az egyéni és a csoportos minták is jól megfeleltethetőek egymásnak akár a középkori, akár a mostani viszonyokat nézzük. Jó példa erre a középkori lincselések és a mostani cancel culture közötti párhuzam, de ugyanilyen jó példa lehet a vakhit és az azzal mozgatott tömegek, az akkori vallási szervezetek és a mai média közötti párhuzam és sorolhatnám. Ahogy akkor, most is ugyanabban a szellemi útvesztőben kell a hétköznapi embernek eligazodnia, csupán a díszletek és a módszerek változtak Az egyén rossz döntéseinek következényeit illetően látható az egyetlen komoly változás. Korábban a büntetések az egyén fizikai létét, testét fenyegették zömében, úgy ma ez az egzisztenciális lét fenyegetése felé tolódott el. Tehát nagy változás ezen a téren nincsen.
2. Mindennapi élet a természeti szükségszerűségek mentén.
A lényegi különbség, úgy hiszem itt, ebben a szempontban érhető tetten. Amíg a középkorban a fizikai környezet leírása nem racionális, hanem empirikus alapú volt, a magyarázatok pedig vallási gyökerűek voltak minden esetben, addig ma mindent kizárólag a racionalitás mentén értelmezünk. Jó esetben....
A középkori embernek (akár a közvetlen) környezettel való együttélése során a közvetlen léte forgott kockán, ha az ismeretei nem voltak kielégítőek annak működéséről. Ezt a fajta tudást a generációk egymástól szerezték meg közvetlenül, írásbelisége nem volt, ha nem mutatta, magyarázta meg neked senki, hogy hogyan kell szántani, csizmát készíteni, hordót gyártani, nem tudhattad meg sehonnan, mivel nem létezett szakirodalom, de ha létezett is volna, szinte minden hétköznapi ember analfabéta volt. Ennek ellenére mindenkinek megvolt a magához való esze és az emberek képesek voltak boldogulni.
Ezzel szemben ma már mindenkinek jár az oktatás, az analfabéták aránya egy számjegyű a társadalomban. Az emberiség minden tudása rendelkezésre áll szinte bárkinek, ennek a tudásnak az alapjait, a világ működésének törvényszerűségeit - elvileg - mindenkinek
kötelező megtanulni.
Viszont... ma ha ezeket nem ismered, vagy ignorálod, akkor sem fogsz éhen halni, akkor sem fogsz szükségszerűen nyomorogni. A szociális és társadalmi védőburok mára olyan vastag lett, hogy alapvető tudás nélkül is képes bárki elkaristolni, sőt, ha elég zsivány az illető a maga esze után még karriert is csinálhat, úgy, hogy közben még az átlaghoz képest is tanulatlan bunkó marad, elég csak az 1. pontban említett szellemi útvesztőben ösztönösen jól eligazodnia.
Mindezek után én azt gondolom, hogy egy középkori embernek sokkal többet kellett tennie azért, hogy önmagát adott színvonalon fenntarthassa, mint egy mai embernek (szociális háló -> tb, segélyek stb...) Ma elég ha valaki (nyilván egy egészséges, munkaképes ember) tartja a markát, nulla tudással, nulla teljesítmény mellett sem kell éhen halnia, víz, villany, internet és kész.
Innen már csak egy lépés, hogy belássuk, ha a minimumhoz szükséges emberi színvonalat ennyire lecsökkentjük, az az átlagot is lefelé fogja húzni magával.
A demokratikus társadalmi berendezkedés pedig lehetővé teszi, hogy ezeknek a nulla tudású, nulla teljesítményű embereknek is ugyanúgy egy egységnyi véleménye, szavazata, súlya legyen a laposföldesekkel, gyíkemberesekkel, távgyógyítókkal, zöldbuzikkal egyetemben, mint annak aki érettségi után még lenyomott 16 félévet...
Hogy is mondják... na ez a kemény, nem a kád széle.