Laktak páran már a fejem felett, nem kívánom senkinek a basszust FOLYAMATOSAN maxra rakó, zenebuzi nyomingert és a folyton kefélő fiatalokat sem. Főleg, ha mindezt hajnali egytől-fél ötig csinálják. Annyi anális szexet sosem hallgattam végig a szomszédból, mint amikor bérházban laktam. Eleinte vicces volt, de hét-nyolc hónapon át, már nem. A szomszédaink és mi névről ismertük az akkori összes kerületi járőrt.
A mai új építésű lakóparkok papírvékony falát is jól ismerem, az már napközben is rémálom tud lenni. Főleg, ha megszólal a Dáridó Dzsenniferrel 101. része reggel 8 körül vasárnap. Vagy a hitgyüli/katolikus rádió istentiszteletei minden hétvégén ugyanazon időpontban. A gyerekeket erkölcstanra írattam be, pedig vallásos lennék, de olyan előképzettséggel rendelkeztek mire suliba mentek, hogy nem kértek belőle.
Szóval, csak jót tudok mondani a családi házról. Abban élek. Kutya, macskák és sok-sok fű társaságában, ami pár klassz kerti partit már eredményezett. Ugyan valóban több vele a gond, viszont megfizethetetlen, hogy az egyedüli zajforrás te vagy, még hajnali ötkor is. Pláne, ha gyerekeid vannak, és hangos gyerekeid vannak.
Szomszédok itt is vannak, de azért lényegesen egyszerűbb távol tartani őket, mint zajforrás, mintha panelban/bérházban/új építésű lakásban laknék.
