Miközben a nyugati világ vezetői, tábornokai minden nappal közelebb lökik a világot az atomháború kirobbanásához, az éppen választásra készülő, tehát elvben kiélezett politikai küzdelmek időszakát élő Magyarországon erről egyetlen politikai párt vezetője sem beszél.
Holott már rég üvölteniük kellene. Ezzel szemben immár legalább két éve arról vitatkoznak a televíziós és rádiós, közéletinek nevezett reggeli és esti adásokban – sztárszerű műsorvezetők asszisztálásával –, hogy ki kivel szövetkezzék, s kivel ne. Mintha nem lenne csaknem teljesen mindegy. Hiszen az ókori és későközépkori, alapvetően sorsolásos eljárásokra épülő rendszerek helyett először a 18. századi Amerikában léptették életbe – majd 1830 óta Európában, lényegében az egész világon elterjesztették – azt a választási gyakorlatot, amelynek egyetlen valódi célja, hogy a kiváltságos kevesek szűk köréből kerüljenek ki a fontos tisztségek betöltői.
És ez még nem a legrosszabb. Hónapok óta Oroszország és a NATO európai háborúra készül fel. Oroszország már teljesen felkészült. Ellenben a NATO nem, viszont tudják a számszerű adatokat, és bíznak az erejükben. Az igazság az, hogy ezeknek a NATO mini katonáknak fogalmuk sincs, mire számíthatnak. Amikor Oroszország hadba lép, ezek a NATO országocskák azt se fogják tudni, mi történik velük. Szinte pillanatok alatt a „csatatéren” csak USA és Oroszország marad. Vagyis a konfliktus nagyon hamar nukleárissá növi ki magát. És első alkalommal a történelemben az Egyesült Államokat hatalmas csapás fogja érni, de nem csak Európában, hanem a Közel Keleten, Ázsiában és az Észak Amerikai kontinensen is”.Magyar fordításban a teljes szöveg
Antalffy Tibor blogjáról.
Ha kellemetlen, mi több megrázó hírbe botlik, a legtöbb ember a számítógép felé fordítva kezdi remegtetni két tenyerét, s talán még fel is kiált hozzá: lapozzunk innen tovább. A lelki béke, mindennél fontosabb! A világbéke pedig, legszentebb meggyőződése szerint nem rá tartozik. Én meg amondó vagyok: igaz, ami igaz, innen szép túlélni!
Háborúról egy szót sem!
Miközben a nyugati világ azzal volt elfoglalva, hogy a hét elején majdnem minden uniós tagállam, valamint az Egyesült Államok
több tucat orosz diplomatát utasított ki az egykori kettős ügynök, Szergej Szkripal megmérgezése miatt, szépen, halkan jókorát lépett előre az orosz gázt közvetlenül Németországba szállítani hivatott Északi Áramlat 2. vezeték megvalósítása. Az illetékes berlini hatóság keddi közlése szerint jóváhagyták ugyanis a szükséges infrastruktúra kiépítését német földön. A tervezett vezeték évente 55 milliárd köbméter orosz gázt szállít Európába, ez 5,5-szer akkora, mint Magyarország éves kapacitása. Jól látszik: míg Európa kisebb-nagyobb mértékben – sokan inkább csak szimbolikusan – beállt az Egyesült Királyság mögé, valójában „az üzletmenet zavartalan”.
Egy nap alatt lett ismét Európa barátja Moszkva
