Kína „behúzódik” az orosz atomernyő alá, cserébe pedig gazdasági támogatást nyújt Moszkvának. Washington így egy olyan tengellyel kerül szembe, amelyik potenciálisan képes legyőzni őt mind a gazdaság, mind a hadsereg terén. A politikai feszültséget Észak-Európában tovább növelte az új brit nemzetbiztonsági stratégia nyilvánosságra hozatala.
A múlt század két nagy angolszász geopolitikai stratégája, a skót Halford Mackinder és az amerikai Zbigniew Brzezinski is amellett kardoskodtak, hogy az angolszász országoknak ki kell állniuk minden olyan hatalommal szemben, amely hegemóniára törekszik Eurázsiában. Mackinder már 1904-ben úgy érvelt, hogy a transzkontinentális vasutak átalakítják a szárazföldi hatalom feltételeit, felszabadítva Eurázsia elzárt belső területeinek erőforrásait. Mackinder javaslatára az 1904-ben kötött angol–francia megállapodással, az
entente cordiale (Antant) kezdeményezésével Anglia megteremtette Nyugat-Európát, mint egységes geopolitikai térséget.
Az első világháború végén Mackinder aztán részt vett az 1919-es Párizs környéki békeszerződések kidolgozásában és közvetlenül felügyelte a német-, az osztrák-magyar és az ottomán birodalmak felosztását azzal a céllal, hogy megakadályozza Eurázsia összefogását a kontinentális Nyugat-Európával.
Az orosz-kínai tengely
Nos, száz év elteltével a játszma újraindul, egyelőre beláthatatlan biztonságpolitikai következményekkel. Az új kínai védelmi miniszter látogatása a hét elején Moszkvában rávilágított arra, hogy az ellentét az eurázsiai tengely és az atlanti politikai térség között ma is óriási és az ellenfelek már megrakták tétjeiket. A miniszter kijelentette, hogy Peking adott esetben „
támogatást nyújt” Moszkvának az Egyesült Államokkal szemben.
Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy
az orosz–kínai védelmi tengelyt mind Peking, mind Moszkva halálosan komolyan veszi. Kína „behúzódik” az orosz globális atomernyő alá, cserébe pedig
gazdasági támogatást nyújt Moszkvának. Washington így egy olyan tengellyel kerül szembe, amelyik potenciálisan képes legyőzni őt mind a gazdaság, mind a hadsereg terén. Ez az, ami igazán aggasztó lehet Washington számára, hiszen az USA történelme során még soha nem háborúzott vele azonos vagy erősebb ellenféllel. Halkan jegyezzük meg, hogy most sem fog, de nem adja fel egykönnyen a globális hegemón pozícióit.
Amerika olyan ellenféllel került szembe, amely képes legyőzni