Az a nap, 2018. május 8., amelyen Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke felmondta az Irán és hat nagyhatalom között három éve létrejött atomalkut, a világtörténelem egyik szörnyű fordulópontjaként fog bekerülni a tankönyvekbe.
Jegyezzük meg 2018. május 8-át, amelyre úgy fognak emlékezni a történészek, hogy ez volt az a nap, amelyen az USA feladta a szövetségeseibe vetett bizalmát - kezdi elemzését Edward Luce, a Financial Times Amerikával foglalkozó publicistája. Azzal, hogy Donald Trump elnök az Egyesült Államok nevében felmondta az Irán és hat nagyhatalom 2015-ben kötött atomalkuját, gyakorlatilag lábbal tiport egy nemzetközi megállapodást. Éppen azt tette, amivel Teheránt vádolja.
Az USA majdnem hadat üzent Iránnak, megágyazva a sokkal rosszabbnak
Trump jókora vereséget mért Amerikára - Az iráni atommegállapodás felmondásán Irán nagyobbat nyert, mint az Egyesült Államok, mely fontos szövetségeseknek intett be, és belegabalyodott egy olyan konfliktusba, amit bottal sem kéne piszkálnia.
Donald Trump egy évnyi huzavonát követően magyar idő szerint kedd este bejelentette: az Egyesült Államok kilép abból az Iránnal kötött megállapodásból, amit még Obama hozott tető alá 2015-ben. A lépés jelentőségére sajnos tényleg nincs jobb kifejezés a zsurnaliszta közhelynél: Beláthatatlan következményekkel járhat.
A nukleáris megállapodás felmondásával Trump azt a paradox helyzetet idézte elő, hogy miközben az Egyesült Államok eldobta magától egyik fontos eszközét Irán sakkban tartására (a megállapodás automatikus szankciókat ír elő, ha Irán nem teljesíti a feltételeket), cserébe semmit nem nyert. B-terv ugyanis nem létezik. Persze, jönnek majd "kemény szankciók", ezekről azonban Trump nem nyilatkozott, és Steve Mnuchin pénzügyminiszter is csak szerdán kezdte meg az egyeztetéseket az amerikai vállalatokkal - azaz egyelőre maga a kormányzat sem tudja, hogy is fognak kinézni ezek a büntetőintézkedések. És sokan azt sem tartják kizártnak, hogy Trump majd ugyanúgy húz egy trumpot, mint Észak-Korea esetében, és a fenyegetést követően egyik napról a másikra tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot a teheráni vezetésnek. Mert Donald Trumpban ez is benne van.
Ami a globális stabilitás szempontjából a legaggasztóbb, hogy Amerika figyelmen kívül hagyta nagyjából az egész világ véleményét. Hiába álltak ki a megállapodás mellett atlanti szövetségesei (Merkel és Macron személyesen is lobbizott Washingtonban, Theresa May pedig telefonon jelentkezett be), Trump inkább Benjamin Netanjáhut és Mohamed bin Szalmant választotta helyettük. Ez nem csak arról árulkodik, hogy Európát mennyire taksálja Trump, hanem azt is, hogy mennyire nincs tisztában a prioritásokkal. A szaúdiaknak sikerült belerángatni az elnököt abba a
szunnita-síita vallási-hatalmi konfliktusba, amihez a Nyugatnak nincs sok köze.
És bár Izraelnek valóban elemi érdeke Irán megfékezése, de ahogy arról az előbb már volt szó, az Irán-kérdés nem ugyanaz, mint az iráni nukleáris megállapodás kérdése. A hatalmát veszélyeztető
korrupciós ügyekbe keveredett Netanjáhu ráadásul ugyanúgy kapaszkodik az iráni fenyegetésbe, ahogy Orbán a migrációba, és minden belpolitikai ügyet és botrányt igyekszik túltrombitálni az iráni fenyegetés hírével - Avigdor Liebermann külügyminiszter nem véletlenül mondta, hogy "Három problémánk van: Irán, Irán és Irán". De akárhogy is ítéljük meg Izrael esetében a valódi fenyegetés és a porhintés (a miniszterelnökről
már korábban is kiderült, hogy hazudott az iráni nukleáris kapacitásról) a miniszterelnök arányát, kétségtelen, hogy Trump zöld jelzést adott Netanjáhunak az Irán elleni háborúhoz. És bár ez valószínűleg csak egy Szíriára, esetleg Libanonra korlátozott hadviselést jelent majd, azért így is elég sok kockázatot rejt magában.
Trump jókora vereséget mért Amerikára