Retorikai szinten napról-napra durvul az amerikai-kínai vámháború, miután múlt hét pénteken mindkét fél évi 34 milliárd dollárnyi áruforgalomra vetett ki 25 százalékos vámot. További 16 milliárd dollár értékű kereskedelemre heteken belül terjedhet ki hasonló intézkedés, és a nyár végére akár újabb 200 milliárd dollárnyi kínai árucikkre jöhet plusz 10 százalék amerikai vám.
A kínaiak fogadkoznak, hogy minden lépésre hasonló intézkedéssel válaszolnak, de mivel jóval kevesebb árut importálnak az Egyesült Államokból, a 200 milliárd dollárt csak akkor érhetik el, ha 10 százaléknál jóval magasabb tarifát alkalmaznak. De szóba jöhetnek olyan megtorló intézkedések is, mint megrendelések lemondása, fogyasztói bojkott szervezése vagy a Kínában üzletelő amerikai cégek életének megkeserítése.
A hongkongi Asia-Analytica nevű elemző cég vezérigazgatója, Pauline Loong a Bloombergnek azt mondta: a felek túllépték azt a pontot, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. Szerinte arra, ami ezután következik a kínai-amerikai kapcsolatokban, nem annyira a kereskedelmi vagy a hidegháború a jó kifejezés, hanem a jégkorszak.
Ráadásul a Hszi Csin-ping kínai elnök által országa számára felvázolt fejlődési pálya – amelynek célja egy tehetős, csúcstechnológiát birtokló gazdasági nagyhatalom megteremtése – óhatatlanul összeütközéshez vezet a világ jelenlegi első számú hatalmával, az Egyesült Államokkal, világít rá a Bloomberg egy elemzése. Ezért jóval többről van szó a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború kapcsán, mint a konkrét okok között emlegetett amerikai kereskedelmi deficit, valamint a kínaiak piacvédelmi és szellemi tulajdonjogokat sértő intézkedései.
Sokkal inkább stratégiai szembenállásról érdemes beszélni, amely egyre erőteljesebb lehet, függetlenül a mostani kereskedelmi háború kimenetelétől.
Az egyik oldalon a világ jelenlegi első számú nagyhatalma áll, egy piacvezérelt demokrácia, amely régóta igyekszik elősegíteni a liberális elvek terjedését a világban, persze nem függetlenül nemzeti érdekeitől. Az államkapitalista egypártrendszer által vezérelt Kína feltörekvő hatalom, háta mögött a történelem egyik leglátványosabb növekedési csodájával. Növekvő erejével tökéletesen tisztában van, és már világszerte alternatívát kínál az amerikaiak ajánlatával szemben: fejlesztési hitelek politikai feltételek nélkül. Persze úgy, hogy a kínai vállalatok garantáltan jól járjanak.
Az eltérő politikai berendezkedésnek a kereskedelmi háborús taktika szempontjából is van jelentősége. A kínaiak arra számíthatnak, hogy Donald Trump amerikai elnököt meghátrálásra kényszeríti a szavazóbázisát alkotó államok termékeire kivetett vámok, és az, ha a kínai termékek széles körének megsarcolása miatt többe kerül majd a megélhetés szerte az országban. A lényegében haláláig elnöknek választott Hszi Csin-pingnek viszont nem kell aggódnia választások miatt.
Noha Donald Trump módszereivel sokan nem értenek egyet, az amerikai politikában egyre inkább kétpárti konszenzus van arról, hogy ideje határozottan fellépni a kínai törekvésekkel szemben. A Szenátus demokrata frakciójának vezetője nemrég azért bírálta az elnököt, mert szerinte nem elég kemény Pekinggel szemben.
Jó oka van annak, hogy az ehhez hasonló hangok most erősödtek fel. A kínai GDP már megközelítette az amerikai kétharmadát, és egyre kisebb a lemaradása az olyan területeken, mint a legfejlettebb gyártástechnológia, a digitális világ vagy éppen a katonai rakétarendszerek.
A kereskedelmi háború csak tünete a nagy amerikai-kínai versenyfutásnak
A kínaiak fogadkoznak, hogy minden lépésre hasonló intézkedéssel válaszolnak, de mivel jóval kevesebb árut importálnak az Egyesült Államokból, a 200 milliárd dollárt csak akkor érhetik el, ha 10 százaléknál jóval magasabb tarifát alkalmaznak. De szóba jöhetnek olyan megtorló intézkedések is, mint megrendelések lemondása, fogyasztói bojkott szervezése vagy a Kínában üzletelő amerikai cégek életének megkeserítése.
A hongkongi Asia-Analytica nevű elemző cég vezérigazgatója, Pauline Loong a Bloombergnek azt mondta: a felek túllépték azt a pontot, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. Szerinte arra, ami ezután következik a kínai-amerikai kapcsolatokban, nem annyira a kereskedelmi vagy a hidegháború a jó kifejezés, hanem a jégkorszak.
Ráadásul a Hszi Csin-ping kínai elnök által országa számára felvázolt fejlődési pálya – amelynek célja egy tehetős, csúcstechnológiát birtokló gazdasági nagyhatalom megteremtése – óhatatlanul összeütközéshez vezet a világ jelenlegi első számú hatalmával, az Egyesült Államokkal, világít rá a Bloomberg egy elemzése. Ezért jóval többről van szó a kibontakozóban lévő kereskedelmi háború kapcsán, mint a konkrét okok között emlegetett amerikai kereskedelmi deficit, valamint a kínaiak piacvédelmi és szellemi tulajdonjogokat sértő intézkedései.
Sokkal inkább stratégiai szembenállásról érdemes beszélni, amely egyre erőteljesebb lehet, függetlenül a mostani kereskedelmi háború kimenetelétől.
Az egyik oldalon a világ jelenlegi első számú nagyhatalma áll, egy piacvezérelt demokrácia, amely régóta igyekszik elősegíteni a liberális elvek terjedését a világban, persze nem függetlenül nemzeti érdekeitől. Az államkapitalista egypártrendszer által vezérelt Kína feltörekvő hatalom, háta mögött a történelem egyik leglátványosabb növekedési csodájával. Növekvő erejével tökéletesen tisztában van, és már világszerte alternatívát kínál az amerikaiak ajánlatával szemben: fejlesztési hitelek politikai feltételek nélkül. Persze úgy, hogy a kínai vállalatok garantáltan jól járjanak.
Az eltérő politikai berendezkedésnek a kereskedelmi háborús taktika szempontjából is van jelentősége. A kínaiak arra számíthatnak, hogy Donald Trump amerikai elnököt meghátrálásra kényszeríti a szavazóbázisát alkotó államok termékeire kivetett vámok, és az, ha a kínai termékek széles körének megsarcolása miatt többe kerül majd a megélhetés szerte az országban. A lényegében haláláig elnöknek választott Hszi Csin-pingnek viszont nem kell aggódnia választások miatt.
Noha Donald Trump módszereivel sokan nem értenek egyet, az amerikai politikában egyre inkább kétpárti konszenzus van arról, hogy ideje határozottan fellépni a kínai törekvésekkel szemben. A Szenátus demokrata frakciójának vezetője nemrég azért bírálta az elnököt, mert szerinte nem elég kemény Pekinggel szemben.
Jó oka van annak, hogy az ehhez hasonló hangok most erősödtek fel. A kínai GDP már megközelítette az amerikai kétharmadát, és egyre kisebb a lemaradása az olyan területeken, mint a legfejlettebb gyártástechnológia, a digitális világ vagy éppen a katonai rakétarendszerek.
A kereskedelmi háború csak tünete a nagy amerikai-kínai versenyfutásnak
