Egyébként visszatérve gyerekvállalásra.
Semmi köze a gyermekvállalásnak vagy nem vállalásnak a kapitalizmushoz vagy az IMF-be való belépéshez. Ugyan már, 1982-ben jött bárki is az IMF-től és megtiltotta a családoknak a gyerekvállalást?
Egyszerűen ezzel jár a modern világunk. Kevesebb gyereket vagyunk hajlandóak vállalni, még akkor is, ha amúgy jobb életszínvonalon élünk, mint a szüleink, nagyszüleink.
Népességrobbanáson Európa is átesett, csak mi korábban és hosszabb, de lassabb folyamat volt, ezért tudtunk alkalmazkodni hozzá.
Afrika is egy népességrobbanáson esik át, csak az övék sokkal másabb.
Mivel Európa volt az a kontinens, ahol elindult az ipari és tudományos forradalom, így nálunk több száz év volt az az időszak, amíg eljutottunk a sötét középkorból a fejlett modern korba. Több száz év alatt nőtt meg a termelékenység, szorítottuk vissza a betegségeket, a gyerekhalandóságot, stb. Közben az emberek gondolkodása is jobban tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Volt időnk rájönni, hogy már nem annyi gyereket kell szülni, amennyiszer lefekszünk az asszonnyal, vagy nem kell 10 gyereket csinálni ahhoz, hogy 3 megélje a felnőtt kort, vagy hogy ne annyi gyereket csináljon a földműves amennyinek még kenyeret képes adni.
Viszont Afrikában mindez a fejlődés 2-3 generáció alatt következett be, sőt sok helyeken 1-2 alatt. A nagytata még íjjal hajkurászta a gazellát, az unokája meg már megkapja segélyben a számítógépet.
Persze gondolkodásban meg nem ment ilyen gyorsan a fejlődés. Az unoka nem fogja azt fel, hogy neki 2 gyerek is elég, mert úgysem halnak meg gyerekbénulásban, ő azt látta, hogy 10-en voltak testvérek, akiből 5 meghalt, az apja tesói közül meg 7-en haltak meg a 10-ből.
Afrika problémája az, hogy 1000-2000 évnyi fejlődés (sőt, sok helyen egyből a kőkorszakból a modern korba lépnek) hirtelen a nyakukba szakadt és pár évtized alatt lezajlik, persze nem saját kútfőből fejlődnek, hanem megkapják mindazt a tudást, amit mi Európában több száz vagy ezer év alatt gyűjtöttünk össze.