Olvasom a hozzászólásokat és próbálom értelmezni azokat. Nem könnyű összeraknia képet, mert egyre zavarosabb a helyzet. Egy igazán hasznos hozzászólás összerakásához idő kell mindenkinek, de mire felépíti a hozzászólást, már módosíthatja is.
Laudarage (Ld) szépen felépített több várható scenáriót, de minden attól függ, hogy azok, akik a nagy politikát alakítják, meddig hajlandóak elmenni. Ha nagy háború lesz, akkor az utána következő időkről fölösleges jósolgatni, mert maximum elszórtan a világban a kőbalta szintje következik. Ha kis háborút akarnak, akkor azt nem orosz vagy európai, illetve amerikai földön vívják meg. Itt azért kelet-európát nem zárnám ki teljesen, sajnos. Általában mi (magyarok) az utóbbi cirka 500 évben mindig rossz helyen (szövetségben) voltunk rossz időben és ez valószínűleg most sem fog változni, amilyen a mi formánk. OV még 2010-ben meghirdette a "szabadságharcot", pedig akkor még nemigen lehetett látni előre a mostani fejleményeket és helyzetet. Szerintem ő is sodródik a világpolitikával és próbálja az eredeti elképzeléseit megvalósítania. De a körülmények nagyon megváltoztak és senki sem tudja megmondani a tutit.
Nógrádi bárhogy is szeretné, ő is tisztában van vele, hogy a németek globálisan nem rúgnak labdába, mert 1. Nem atomhatalom, 2. Nincs elég energiája, 3. Nincs elég nyersanyaga a fejlett iparának működtetéséhez, magyarán rá van kényszerülve valaki másra, pl. az oroszokra. De ez alapvetően (a 2, és 3. pont) egész nyugat európára és Kínára is igaz. Az USA megoldhatná saját maga, de a dolgok mai állása szerint saját maga a legfőbb ellensége, amivel nem tud mit kezdeni. Túl vállalta magát és azt képzelte, hogy mindent büntetlenül csinálhat. A média még takargathatja egy ideig a sok sz@rt, amit összehozott és erővel még nagyon sok ország cselekedeteit befolyásolhatja, de ez sem mehet a végtelenségig.
Ahogy Ld is leírta, egymásnak homlok egyenest mást akaró csoportok jönnek létre, akiknél a cél közös, de a módszerek és eszközök eltérhetnek. Ld az Eurázsiai uniót tartja más-más formában az egyik lehetséges vezető szövetségnek, amelyik alapvetően az orosz belső erőviszonyoktól függhet. De itt van még a BRICS, amelyik szép lassan fejlődik és jelentős stratégiai szerepre tehet szert, mert jelenleg három földrészt foglal magában, még ha csak Dél-Amerikában és Afrikában egy-egy ország van benne. A fő erőforrásai Ázsiában vannak, amelyik földrész lehet a jövőben a legmeghatározóbb és itt Európának csak morzsák fognak jutni. Ebből következőleg Európa szerepe háttérbe szorul és az USA is abszolút beáldozhatónak tekinti majd. Ha Afrikában és Dél-Amerikában lévő országok rájönnek arra (esetleg egy kis külső segítséggel), hogy együtt szövetségre lépve sokkal nagyobb befolyásuk lehet a sorsukra és a világra, a geopolitika gyökeresen megváltozhat.
Laudarage (Ld) szépen felépített több várható scenáriót, de minden attól függ, hogy azok, akik a nagy politikát alakítják, meddig hajlandóak elmenni. Ha nagy háború lesz, akkor az utána következő időkről fölösleges jósolgatni, mert maximum elszórtan a világban a kőbalta szintje következik. Ha kis háborút akarnak, akkor azt nem orosz vagy európai, illetve amerikai földön vívják meg. Itt azért kelet-európát nem zárnám ki teljesen, sajnos. Általában mi (magyarok) az utóbbi cirka 500 évben mindig rossz helyen (szövetségben) voltunk rossz időben és ez valószínűleg most sem fog változni, amilyen a mi formánk. OV még 2010-ben meghirdette a "szabadságharcot", pedig akkor még nemigen lehetett látni előre a mostani fejleményeket és helyzetet. Szerintem ő is sodródik a világpolitikával és próbálja az eredeti elképzeléseit megvalósítania. De a körülmények nagyon megváltoztak és senki sem tudja megmondani a tutit.
Nógrádi bárhogy is szeretné, ő is tisztában van vele, hogy a németek globálisan nem rúgnak labdába, mert 1. Nem atomhatalom, 2. Nincs elég energiája, 3. Nincs elég nyersanyaga a fejlett iparának működtetéséhez, magyarán rá van kényszerülve valaki másra, pl. az oroszokra. De ez alapvetően (a 2, és 3. pont) egész nyugat európára és Kínára is igaz. Az USA megoldhatná saját maga, de a dolgok mai állása szerint saját maga a legfőbb ellensége, amivel nem tud mit kezdeni. Túl vállalta magát és azt képzelte, hogy mindent büntetlenül csinálhat. A média még takargathatja egy ideig a sok sz@rt, amit összehozott és erővel még nagyon sok ország cselekedeteit befolyásolhatja, de ez sem mehet a végtelenségig.
Ahogy Ld is leírta, egymásnak homlok egyenest mást akaró csoportok jönnek létre, akiknél a cél közös, de a módszerek és eszközök eltérhetnek. Ld az Eurázsiai uniót tartja más-más formában az egyik lehetséges vezető szövetségnek, amelyik alapvetően az orosz belső erőviszonyoktól függhet. De itt van még a BRICS, amelyik szép lassan fejlődik és jelentős stratégiai szerepre tehet szert, mert jelenleg három földrészt foglal magában, még ha csak Dél-Amerikában és Afrikában egy-egy ország van benne. A fő erőforrásai Ázsiában vannak, amelyik földrész lehet a jövőben a legmeghatározóbb és itt Európának csak morzsák fognak jutni. Ebből következőleg Európa szerepe háttérbe szorul és az USA is abszolút beáldozhatónak tekinti majd. Ha Afrikában és Dél-Amerikában lévő országok rájönnek arra (esetleg egy kis külső segítséggel), hogy együtt szövetségre lépve sokkal nagyobb befolyásuk lehet a sorsukra és a világra, a geopolitika gyökeresen megváltozhat.