[BIZTPOL] A nagy sakktábla

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Status
Not open for further replies.
K

kamm

Guest
Fontos iras, 94 az oreg, de meg mindig elesen latja a dolgokat:

"Will Europe realise its potential as a civilising force, reversing the reaction to the grave crisis of almost a century ago, when Europe succumbed to fascism and Roosevelt’s New Deal led the way to social democracy?"
 

Veér Ispán

Well-Known Member
2011. február 14.
6 994
19 289
113
Fontos iras, 94 az oreg, de meg mindig elesen latja a dolgokat:

"Will Europe realise its potential as a civilising force, reversing the reaction to the grave crisis of almost a century ago, when Europe succumbed to fascism and Roosevelt’s New Deal led the way to social democracy?"

azoknak akik nincsenek előfizetve, és nem is akarnak előfizetni. (google cache am ásik ahol általában ingyen olvashatók még a paywalled cuccok)
 
W

Wilson

Guest

E_y_bMLVkA0M1Et


FATAiwEVgAQY0SX


FAD0VwUVQAY9plE


E_x6S0kVQAUUPZm


E_u5xRAVgAMGp9Y


4828.jpg


E_tdTwCX0AIbAwb


Yas-France2.jpg


E_q19T0WEAMI_Iz




FAVc-5e-UUAEP8k-V.jpg
 

Loken

Well-Known Member
2016. november 24.
2 450
4 258
113
https://www.portfolio.hu/global/202...orura-a-vilag-egyik-legnagyobb-orszaga-502896
Egy jó kis összefoglaló arról mi vezetett az AUKUS-hoz. Ha ez tényleg így történt, akkor Kína valóban mohó volt és tényleg túltolta a csendes-óceáni térségbeli hatalmi törekvéseit. Ausztráliát - amely még most is az egyik legnagyobb kereskedelmi partnere - pedig az árgus szemekkel figyelő USA ölelő karjaiba lökte. Nem mindegy szerintem ugyanis, hogy egy esetleges konfliktus esetén az USA-nak csak a térségbeli szigeteken vannak e támaszpontjai vagy egy bazi nagy kontinensen is. Szinte megismétlődni látszik a 2. vh. esemény sorozata amikor is a gazdaságilag megerősödő, karmait próbálgató Japán császárság akarta felborítani a térség status quo-ját. Aki ellen a térségben megkésve bár akkor is az USA, UK és Ausztrália+Újzéland vette fel a harcot. Ehelyett itt most a szocialista elvek mellett lándzsát törő szintén gazdasági és katonai ereje teljében lévő Kína készül a térség törékeny békéjét felrúgni mely ellen éppen most alakult meg a régi-új egység front.
S bár a franciák és az EU kissé megorrolt az USA-ra a hirtelen huszárvágása miatt...úgy néz ki máris visszatáncol Macron is. Max. annyi hozadéka lesz, hogy az EU végre talán belátja USA-nak nincsenek barátai csak érdekszövetségesei. A Brexit után az EU-nak most már jobb lenne kihúznia a fejét az angolszászok - élükön az USA-val - seggéből, felnőni és a saját útját járnia.
https://www.portfolio.hu/global/202...tuk-magyarorszag-es-lengyelorszag-ugye-502684
Ráadásul nem éppn a legjobbkor jött ez az EU most politikailag megint gyengülni látszik. A szövetség erős embere, Merkel balra el...Az új kancellár személye még talány ráadásul még az új kormány koalíció sem holnapra lesz meg. Macron játsza ugyan az erős fiút és bár 2022 első félévében övé lesz az EU elnökség is, de már tavasszal elnök választás lesz nyáron meg parlamenti. Azaz francia honban sem biztos semmi...Azaz az EU két erős állama most 1-2 évig megint inkább a belpolitika történéseire fog koncentrálni nem a külpolitikára.
 

Morishima

Well-Known Member
2017. július 29.
1 465
10 458
113
https://www.portfolio.hu/global/202...orura-a-vilag-egyik-legnagyobb-orszaga-502896
Egy jó kis összefoglaló arról mi vezetett az AUKUS-hoz. Ha ez tényleg így történt, akkor Kína valóban mohó volt és tényleg túltolta a csendes-óceáni térségbeli hatalmi törekvéseit. Ausztráliát - amely még most is az egyik legnagyobb kereskedelmi partnere - pedig az árgus szemekkel figyelő USA ölelő karjaiba lökte. Nem mindegy szerintem ugyanis, hogy egy esetleges konfliktus esetén az USA-nak csak a térségbeli szigeteken vannak e támaszpontjai vagy egy bazi nagy kontinensen is. Szinte megismétlődni látszik a 2. vh. esemény sorozata amikor is a gazdaságilag megerősödő, karmait próbálgató Japán császárság akarta felborítani a térség status quo-ját. Aki ellen a térségben megkésve bár akkor is az USA, UK és Ausztrália+Újzéland vette fel a harcot. Ehelyett itt most a szocialista elvek mellett lándzsát törő szintén gazdasági és katonai ereje teljében lévő Kína készül a térség törékeny békéjét felrúgni mely ellen éppen most alakult meg a régi-új egység front.
S bár a franciák és az EU kissé megorrolt az USA-ra a hirtelen huszárvágása miatt...úgy néz ki máris visszatáncol Macron is. Max. annyi hozadéka lesz, hogy az EU végre talán belátja USA-nak nincsenek barátai csak érdekszövetségesei. A Brexit után az EU-nak most már jobb lenne kihúznia a fejét az angolszászok - élükön az USA-val - seggéből, felnőni és a saját útját járnia.
100% ban meg is érdemelte a kínai vezetés ezt a pofont, na nem azért mondom ezt mert az angolszászok oldalán állnék...., de ugyan az az ostobaság mint amit a nyugat elkövetett az oroszokkal, ha szorosabbra fogják az ölelést és kényelemben tartják az oroszokat, veszik az olajat gázt és nagyon szorosra kötik a gazdasági kötelékeket akkor ha akarják valóban bedönthették volna egy hirtelen és durva szankciósorozattal az oroszokat ha akarják, ehelyett folyamatosan mérgesítettek a viszonyon teret hagyva az oroszoknak a felkészülésre akik most erősebbek és függetlenebbek mint a viszony megromlása előtt... ez szerintem kudarc ha angolszász oldalról nézzük.
Kína ugyan ezt a hibát követte el, gyakorlatilag továbbra is a békés óriás képében kellet volna tetszelegni még legalább mostanáig ( ugye trump miatt ez nehéz lett volna de ő kezelhető lett volna, gesztusokkal is szinte, meg lett volna miből engedni)

Ausztrália kereskedelmének valami 30% át folytatja Kínával és kereskedelmi többlete van vele szemben. Én ezt a fegyvert használtam volna fel de csak végső esetben, folyamatosan könnyítettem volna az ausztrál cégeknek a kínai piacra jutást, pár % os részesedésékért Kínai fejlesztési hiteleket adtam volna, (nem nem a szokásost, hanem valóban jó konstrukciókat) ha beengednek pár% kínai tulajdonrészt és ezzel együtt a könnyebb piacra jutást megkapják. Fokoztam volna ezáltal a termelést azokban a szektorokban amire Kínának szüksége van, közben részesedést szerzek, és olyan szinten függővé teszem az ausztrál gazdaságot ami már nem egészséges, de a pénz nagy úr. Ha ennek ellenére is elmérgesedett volna a helyzet és az ausztrálok Kína ellen lépnek fel mint ahogy most történt, akkor továbbra se dönteném be őket, hanem még inkább fokoznám a kereskedelmet, és előzőleg még több megrendelést adnék 1-2 évre előre ami a termelés fokozását idézné elő, és ugyan így járnék el a többi nagy termelő esetében is, usa stb.... ezzel egy túltermelési válságot előidézve abban az esetben ha hirtelen nincs hova eladni, és akkor dur bele teljes kereskedelem szankcióáradat az ausztráloknak, ami így Kína számára nem lenen baj mert a világban túltermelés van, az ár nem nő, de kutyának nem kell az ausztrál áru. Egy év alatt kivéreznének az ausztrál cégek, és akkor be lehetne dobni a mentőövet aki további részt ad a cégeiből el Kínaiaknak az mentesül a szankciók alól, ugye előzőleg a jó években hiteleket vettek fel a termelés fokozására....
Mondjuk ez esetben a békés óriás kép eltűnt volna, de ez így is megtörtént csak nem nyertek vele semmit.

Viszont ha nem ezt a hangnemet ütik meg, és továbbra is kedveskednek akkor nem is került volna sor kenyértőrésre és lecsatolják Ausztráliát a nyugatról és lassan főzték volna meg a békát.... szóval aki hibázik az fizesse meg az árát
 

dkes

Well-Known Member
2019. december 5.
2 388
8 957
113
https://www.portfolio.hu/global/202...orura-a-vilag-egyik-legnagyobb-orszaga-502896
Egy jó kis összefoglaló arról mi vezetett az AUKUS-hoz. Ha ez tényleg így történt, akkor Kína valóban mohó volt és tényleg túltolta a csendes-óceáni térségbeli hatalmi törekvéseit. Ausztráliát - amely még most is az egyik legnagyobb kereskedelmi partnere - pedig az árgus szemekkel figyelő USA ölelő karjaiba lökte. Nem mindegy szerintem ugyanis, hogy egy esetleges konfliktus esetén az USA-nak csak a térségbeli szigeteken vannak e támaszpontjai vagy egy bazi nagy kontinensen is. Szinte megismétlődni látszik a 2. vh. esemény sorozata amikor is a gazdaságilag megerősödő, karmait próbálgató Japán császárság akarta felborítani a térség status quo-ját. Aki ellen a térségben megkésve bár akkor is az USA, UK és Ausztrália+Újzéland vette fel a harcot. Ehelyett itt most a szocialista elvek mellett lándzsát törő szintén gazdasági és katonai ereje teljében lévő Kína készül a térség törékeny békéjét felrúgni mely ellen éppen most alakult meg a régi-új egység front.
S bár a franciák és az EU kissé megorrolt az USA-ra a hirtelen huszárvágása miatt...úgy néz ki máris visszatáncol Macron is. Max. annyi hozadéka lesz, hogy az EU végre talán belátja USA-nak nincsenek barátai csak érdekszövetségesei. A Brexit után az EU-nak most már jobb lenne kihúznia a fejét az angolszászok - élükön az USA-val - seggéből, felnőni és a saját útját járnia.
https://www.portfolio.hu/global/202...tuk-magyarorszag-es-lengyelorszag-ugye-502684
Ráadásul nem éppn a legjobbkor jött ez az EU most politikailag megint gyengülni látszik. A szövetség erős embere, Merkel balra el...Az új kancellár személye még talány ráadásul még az új kormány koalíció sem holnapra lesz meg. Macron játsza ugyan az erős fiút és bár 2022 első félévében övé lesz az EU elnökség is, de már tavasszal elnök választás lesz nyáron meg parlamenti. Azaz francia honban sem biztos semmi...Azaz az EU két erős állama most 1-2 évig megint inkább a belpolitika történéseire fog koncentrálni nem a külpolitikára.

"Ha ez tényleg így történt, akkor Kína valóban mohó volt és tényleg túltolta a csendes-óceáni térségbeli hatalmi törekvéseit."

Ez mit jelent, hogy "mohó"? Részt kértek/kérnek a tortából?

"Szinte megismétlődni látszik a 2. vh. esemény sorozata amikor is a gazdaságilag megerősödő, karmait próbálgató Japán császárság akarta felborítani a térség status quo-ját."

Aham, és jött a "jóságos" USA meg aki egyenesen felrúgta a térség status quo-ját Japánostúl meg mindenestül ...

Igen, tulajdonképpen ez a hagyományos angolszász doktrína, hogy a világot felosztja az "eredendő jókra" (akik mi vagyunk) meg az "ősgonoszra" (nagyjából a mindenki más). Ilyenformán, ha mi (aka angolszászok) tevékenykedünk, akkor az "isteni küldetés", ha bárki más, akkor azok "mohók" meg "felrúgják a térség status quo-ját" ...

Ugye különben is azt, hogy egy háborúban vagy hidegháborúban ki a jó vagy ki a rossz azt az dönti el, hogy ki nyerte meg. Semmi más ...

Amennyiben kivonjuk az egyenletből ezt a "jó-gonosz" gondolkodási sémát, akkor marad egy világ top1 szuperhatalom (és potentátjai) meg a még "karmait próbálgató" státuszban leledző trónkövetelő.

Az EU -t a két világháború folyamán legyalulták. Azóta nem illetve egyre kevésbé tényező a világpolitika színpadán. UK -nak meg pont az a személyes tragédiája, hogy szembe jött egy potensebb "angolszász" birodalom ...
 

boki

Well-Known Member
2012. május 18.
48 117
82 873
113
The Wall Street Journal (USA): Sokk az emelkedő üzemanyagárak miatt
A Biden -politika hozzájárul a globális üzemanyaghiányhoz. Európa éghajlati pszichózisa üzemanyaghiányhoz és áremelkedéshez vezetett, ami hurrikánként repült át az energiapiacokon. A cseppfolyósított földgáz iránti kereslet Európában az egekbe szökött az üresjárati szélerőmű -kapacitás, a szén- és atomerőművek bezárása, valamint az Oroszországból származó gázellátás csökkenése miatt. De az LNG egyszerűen nem elegendő Európa és a világ többi részének ellátásához.
 

Loken

Well-Known Member
2016. november 24.
2 450
4 258
113
"Ha ez tényleg így történt, akkor Kína valóban mohó volt és tényleg túltolta a csendes-óceáni térségbeli hatalmi törekvéseit."

Ez mit jelent, hogy "mohó"? Részt kértek/kérnek a tortából?

"Szinte megismétlődni látszik a 2. vh. esemény sorozata amikor is a gazdaságilag megerősödő, karmait próbálgató Japán császárság akarta felborítani a térség status quo-ját."

Aham, és jött a "jóságos" USA meg aki egyenesen felrúgta a térség status quo-ját Japánostúl meg mindenestül ...

Igen, tulajdonképpen ez a hagyományos angolszász doktrína, hogy a világot felosztja az "eredendő jókra" (akik mi vagyunk) meg az "ősgonoszra" (nagyjából a mindenki más). Ilyenformán, ha mi (aka angolszászok) tevékenykedünk, akkor az "isteni küldetés", ha bárki más, akkor azok "mohók" meg "felrúgják a térség status quo-ját" ...

Ugye különben is azt, hogy egy háborúban vagy hidegháborúban ki a jó vagy ki a rossz azt az dönti el, hogy ki nyerte meg. Semmi más ...

Amennyiben kivonjuk az egyenletből ezt a "jó-gonosz" gondolkodási sémát, akkor marad egy világ top1 szuperhatalom (és potentátjai) meg a még "karmait próbálgató" státuszban leledző trónkövetelő.

Az EU -t a két világháború folyamán legyalulták. Azóta nem illetve egyre kevésbé tényező a világpolitika színpadán. UK -nak meg pont az a személyes tragédiája, hogy szembe jött egy potensebb "angolszász" birodalom ...
Nem beszéltem sem jóról sem rosszról egyszerű ténymegállapításokat tettem a múlt és a jelen közti fellelhető párhuzamosságra vonatkozóan. A 2. vh. elején is nyugati dominancia (gyarmatok) és azok közötti status quo uralkodott a térségben mégha gyengülő formában is. Japán - mint az egyetlen nem gyarmatosított és frissen iparosodott ország - ebből próbált kitörni és átvenni a domináns szerepét. Ezzel bár a nyugati gyarmatok többségét megszerezte, magára haragította az USA-t aki végül az oroszok segítségével lenyomta Japánt. Japán megszállásával, a csendes-óceáni támaszpontok létrehozásával, később Dél-Koreába bevonulásával és indokínai támaszpontok létrehozásával leuralta a térséget. A háború után pedig bár a gyarmati világból kiszabadulni próbáló országok közül idővel egyre több elnyerte függetlenségét, a 2. vh. két győztes de ideológiailag különböző fele közti status quo váltotta fel a korábbit ahol az ázsiai országoknak megint csak szenvedés és statiszta szerep jutott lásd. 50-70-ig a távolkeleti konfliktusokat. A Szovjetunió 90-es évekbeli bukásával a Távol-Keleten addig a szárnyai alatt megerősödött és gazdasági növekedésnek indult Kína vette át a kommunista ideológia zászlaját és USA-val szembeni szerepét. Amihez erőgyűjtésként a 2000-es évektől már a nyílt színen próbált minél több nyersanyagot és technológiát megszerezni ügyesen lavírozva a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok útvesztőjében. Látszólag türelmes és békés játékosnak tűnt. A globalizáció révén gazdaságilag és pénzügyileg rendkívül megerősödött és mint minden hatalom ennek megőrzésére a hadserege megerősítésébe, modernizálásába kezdett. Az USA mostanra viszont sok tekintetben a gyengülés jeleit mutatja gazdaságilag és politikailag is. Nimbusza megtépázottá vált a közel-keleti és afganisztáni proxy háborúja után. A távolkeleti térségben szintén pozíció és befolyás vesztést szenvedett el az idő múlásával. Azaz az USA által a térségben kikényszerített status quo gyengülni látszik. Az AUKUS jelenti az első komolyabb jelét annak, hogy az USA már - a 2. vh óta legnagyobb - fegyveres konfliktusra készül a térségben egy újabb kihívóval szemben.
A mohóság talán nem volt túl találó kifejezés inkább türelmetlenséget mondanék így utólag. Ugyanis Ausztrália és Új-Zéland már szinte Kína tenyeréből evett a szoros kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok révén amit aztán más területekre kiterjedő kapcsolatok és szövetségekben teljesedhetett volna ki. Azonban a kínai vezetés - számomra érthetetlen okból - gondolt egyet és mégis úgy döntött, hogy a mellérendelt félből inkább a domináns felé mozdul el ebben a viszonyban és kimutatta a foga fehérjét. Nem csoda ha ezek után Ausztrália átgondolta a dolgokat és az USA katonai segítségnyújtása mellett tört lándzsát s bár most még berzenkedik szerintem Új-Zéland is hamarosan követni fogja a példáját. A Brittek pedig most hogy már az EU kötelékéből is kiszabadultak még szorosabbra fonták az USA-val a kapcsolatokat (szükségből persze) és hűséges pincsiként követik mindenhova.
Egyáltalán nem vagyok USA és főlag angolszász párti. Sőt szerintem - az amerikai Monroe-elvet ide beillesztve - Ázsia az ázsiaiaké és az USA-nak semmi keresni valója nincs ott. Valószínűleg Kína is ezen a véleményen lehet ezért is fejleszti gőzerővel a hadseregét és valószínűleg keres majd szövetségeseket a kenyértöréshez. Azaz minden készen áll, hogy megismétlődjön a 2.vh. távol-keleti/csendes-óceáni konfliktusa Japán helyett Kína ellen ugyanúgy angolszász szövetségi rendszer kereténben mint anno. A probléma az, hogy míg akkor legalább Japáné volt kezdeményező szerep az USA és szövetségesei durva hátrányból indultak. Kína esetében ez egyáltalán nem áll fennt az USA és szövetségesei már most (véget ért az afganisztáni konfliktus is, az Ukránból meg úgysem lesz semmi) ugrásra készen állnak a térségben. Ráadásul európában sem dúl kontinens méretű háború (jelenleg) ami megosztaná az angolszász haderőt.
Véleményem szerint Kínának akkor lenne esélye bármiféle katonai sikerre a térségben ha közben Oroszország is konfliktusba keveredne az EU-val/NATO-val. Erre pedig jelenleg csekély az esély de az idő majd megmondja...
 

Giskard

Well-Known Member
2021. szeptember 25.
4 154
13 566
113
Nem beszéltem sem jóról sem rosszról egyszerű ténymegállapításokat tettem a múlt és a jelen közti fellelhető párhuzamosságra vonatkozóan. A 2. vh. elején is nyugati dominancia (gyarmatok) és azok közötti status quo uralkodott a térségben mégha gyengülő formában is. Japán - mint az egyetlen nem gyarmatosított és frissen iparosodott ország - ebből próbált kitörni és átvenni a domináns szerepét. Ezzel bár a nyugati gyarmatok többségét megszerezte, magára haragította az USA-t aki végül az oroszok segítségével lenyomta Japánt. Japán megszállásával, a csendes-óceáni támaszpontok létrehozásával, később Dél-Koreába bevonulásával és indokínai támaszpontok létrehozásával leuralta a térséget. A háború után pedig bár a gyarmati világból kiszabadulni próbáló országok közül idővel egyre több elnyerte függetlenségét, a 2. vh. két győztes de ideológiailag különböző fele közti status quo váltotta fel a korábbit ahol az ázsiai országoknak megint csak szenvedés és statiszta szerep jutott lásd. 50-70-ig a távolkeleti konfliktusokat. A Szovjetunió 90-es évekbeli bukásával a Távol-Keleten addig a szárnyai alatt megerősödött és gazdasági növekedésnek indult Kína vette át a kommunista ideológia zászlaját és USA-val szembeni szerepét. Amihez erőgyűjtésként a 2000-es évektől már a nyílt színen próbált minél több nyersanyagot és technológiát megszerezni ügyesen lavírozva a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok útvesztőjében. Látszólag türelmes és békés játékosnak tűnt. A globalizáció révén gazdaságilag és pénzügyileg rendkívül megerősödött és mint minden hatalom ennek megőrzésére a hadserege megerősítésébe, modernizálásába kezdett. Az USA mostanra viszont sok tekintetben a gyengülés jeleit mutatja gazdaságilag és politikailag is. Nimbusza megtépázottá vált a közel-keleti és afganisztáni proxy háborúja után. A távolkeleti térségben szintén pozíció és befolyás vesztést szenvedett el az idő múlásával. Azaz az USA által a térségben kikényszerített status quo gyengülni látszik. Az AUKUS jelenti az első komolyabb jelét annak, hogy az USA már - a 2. vh óta legnagyobb - fegyveres konfliktusra készül a térségben egy újabb kihívóval szemben.
A mohóság talán nem volt túl találó kifejezés inkább türelmetlenséget mondanék így utólag. Ugyanis Ausztrália és Új-Zéland már szinte Kína tenyeréből evett a szoros kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok révén amit aztán más területekre kiterjedő kapcsolatok és szövetségekben teljesedhetett volna ki. Azonban a kínai vezetés - számomra érthetetlen okból - gondolt egyet és mégis úgy döntött, hogy a mellérendelt félből inkább a domináns felé mozdul el ebben a viszonyban és kimutatta a foga fehérjét. Nem csoda ha ezek után Ausztrália átgondolta a dolgokat és az USA katonai segítségnyújtása mellett tört lándzsát s bár most még berzenkedik szerintem Új-Zéland is hamarosan követni fogja a példáját. A Brittek pedig most hogy már az EU kötelékéből is kiszabadultak még szorosabbra fonták az USA-val a kapcsolatokat (szükségből persze) és hűséges pincsiként követik mindenhova.
Egyáltalán nem vagyok USA és főlag angolszász párti. Sőt szerintem - az amerikai Monroe-elvet ide beillesztve - Ázsia az ázsiaiaké és az USA-nak semmi keresni valója nincs ott. Valószínűleg Kína is ezen a véleményen lehet ezért is fejleszti gőzerővel a hadseregét és valószínűleg keres majd szövetségeseket a kenyértöréshez. Azaz minden készen áll, hogy megismétlődjön a 2.vh. távol-keleti/csendes-óceáni konfliktusa Japán helyett Kína ellen ugyanúgy angolszász szövetségi rendszer kereténben mint anno. A probléma az, hogy míg akkor legalább Japáné volt kezdeményező szerep az USA és szövetségesei durva hátrányból indultak. Kína esetében ez egyáltalán nem áll fennt az USA és szövetségesei már most (véget ért az afganisztáni konfliktus is, az Ukránból meg úgysem lesz semmi) ugrásra készen állnak a térségben. Ráadásul európában sem dúl kontinens méretű háború (jelenleg) ami rmegosztaná az angolszász haderőt.y
Véleményem szerint Kínának akkor lenne esélye bármiféle katonai sikerre a térségben ha közben Oroszország is konfliktusba keveredne az EU-val/NATO-val. Erre pedig jelenleg csekély az esély de az idő majd megmondja...
NNYI ahejzet hogAusztrália és új zeland soha nem alt volna Kína oldalára vagy maradt volna semleges ezek mind ugyan az az angolszász rohadekok akik 400 éve szívják az emberiség vérét. Most csak hogy az Oroszország németek kínaiak és figyeljetek meg a japánok nem követik el azt a hibát mint az első és masodik világháború idején.
 

ladagrant

Well-Known Member
2019. január 30.
2 467
4 636
113
Fordulat történik az Észak-Afrika és Oroszország közti relációban: a líbiaiak nem kérnek a befolyásukból. Kezd összeomlani véglegesen a kártyavár amit óriási pénzek árán tartottak fent a Kreml külügyesei. Valamit nagyon benéztek. Egyiptom, Líbia, Marokkó, Algéria a bástyák sorban bedőlnek. Győzhet a nyugat egy újabb mezőn a sakktáblán?


 

boki

Well-Known Member
2012. május 18.
48 117
82 873
113
Fordulat történik az Észak-Afrika és Oroszország közti relációban: a líbiaiak nem kérnek a befolyásukból. Kezd összeomlani véglegesen a kártyavár amit óriási pénzek árán tartottak fent a Kreml külügyesei. Valamit nagyon benéztek. Egyiptom, Líbia, Marokkó, Algéria a bástyák sorban bedőlnek. Győzhet a nyugat egy újabb mezőn a sakktáblán?


Tipikus troll esete, aki a kamu propagandát tolja. (8 hónapos régi cikkekkel)
 

dkes

Well-Known Member
2019. december 5.
2 388
8 957
113
Nem beszéltem sem jóról sem rosszról egyszerű ténymegállapításokat tettem a múlt és a jelen közti fellelhető párhuzamosságra vonatkozóan. A 2. vh. elején is nyugati dominancia (gyarmatok) és azok közötti status quo uralkodott a térségben mégha gyengülő formában is. Japán - mint az egyetlen nem gyarmatosított és frissen iparosodott ország - ebből próbált kitörni és átvenni a domináns szerepét. Ezzel bár a nyugati gyarmatok többségét megszerezte, magára haragította az USA-t aki végül az oroszok segítségével lenyomta Japánt. Japán megszállásával, a csendes-óceáni támaszpontok létrehozásával, később Dél-Koreába bevonulásával és indokínai támaszpontok létrehozásával leuralta a térséget. A háború után pedig bár a gyarmati világból kiszabadulni próbáló országok közül idővel egyre több elnyerte függetlenségét, a 2. vh. két győztes de ideológiailag különböző fele közti status quo váltotta fel a korábbit ahol az ázsiai országoknak megint csak szenvedés és statiszta szerep jutott lásd. 50-70-ig a távolkeleti konfliktusokat. A Szovjetunió 90-es évekbeli bukásával a Távol-Keleten addig a szárnyai alatt megerősödött és gazdasági növekedésnek indult Kína vette át a kommunista ideológia zászlaját és USA-val szembeni szerepét. Amihez erőgyűjtésként a 2000-es évektől már a nyílt színen próbált minél több nyersanyagot és technológiát megszerezni ügyesen lavírozva a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok útvesztőjében. Látszólag türelmes és békés játékosnak tűnt. A globalizáció révén gazdaságilag és pénzügyileg rendkívül megerősödött és mint minden hatalom ennek megőrzésére a hadserege megerősítésébe, modernizálásába kezdett. Az USA mostanra viszont sok tekintetben a gyengülés jeleit mutatja gazdaságilag és politikailag is. Nimbusza megtépázottá vált a közel-keleti és afganisztáni proxy háborúja után. A távolkeleti térségben szintén pozíció és befolyás vesztést szenvedett el az idő múlásával. Azaz az USA által a térségben kikényszerített status quo gyengülni látszik. Az AUKUS jelenti az első komolyabb jelét annak, hogy az USA már - a 2. vh óta legnagyobb - fegyveres konfliktusra készül a térségben egy újabb kihívóval szemben.
A mohóság talán nem volt túl találó kifejezés inkább türelmetlenséget mondanék így utólag. Ugyanis Ausztrália és Új-Zéland már szinte Kína tenyeréből evett a szoros kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok révén amit aztán más területekre kiterjedő kapcsolatok és szövetségekben teljesedhetett volna ki. Azonban a kínai vezetés - számomra érthetetlen okból - gondolt egyet és mégis úgy döntött, hogy a mellérendelt félből inkább a domináns felé mozdul el ebben a viszonyban és kimutatta a foga fehérjét. Nem csoda ha ezek után Ausztrália átgondolta a dolgokat és az USA katonai segítségnyújtása mellett tört lándzsát s bár most még berzenkedik szerintem Új-Zéland is hamarosan követni fogja a példáját. A Brittek pedig most hogy már az EU kötelékéből is kiszabadultak még szorosabbra fonták az USA-val a kapcsolatokat (szükségből persze) és hűséges pincsiként követik mindenhova.
Egyáltalán nem vagyok USA és főlag angolszász párti. Sőt szerintem - az amerikai Monroe-elvet ide beillesztve - Ázsia az ázsiaiaké és az USA-nak semmi keresni valója nincs ott. Valószínűleg Kína is ezen a véleményen lehet ezért is fejleszti gőzerővel a hadseregét és valószínűleg keres majd szövetségeseket a kenyértöréshez. Azaz minden készen áll, hogy megismétlődjön a 2.vh. távol-keleti/csendes-óceáni konfliktusa Japán helyett Kína ellen ugyanúgy angolszász szövetségi rendszer kereténben mint anno. A probléma az, hogy míg akkor legalább Japáné volt kezdeményező szerep az USA és szövetségesei durva hátrányból indultak. Kína esetében ez egyáltalán nem áll fennt az USA és szövetségesei már most (véget ért az afganisztáni konfliktus is, az Ukránból meg úgysem lesz semmi) ugrásra készen állnak a térségben. Ráadásul európában sem dúl kontinens méretű háború (jelenleg) ami megosztaná az angolszász haderőt.
Véleményem szerint Kínának akkor lenne esélye bármiféle katonai sikerre a térségben ha közben Oroszország is konfliktusba keveredne az EU-val/NATO-val. Erre pedig jelenleg csekély az esély de az idő majd megmondja...

Szerintem rosszul gondolkozunk. Most felvezetésnek szigorúan komoly egyszerűsítésekkel a Távol-Keleti régióval kapcsolatban.

Más földrészből megjelenik az egyik imperialista brigád. Egy másik imperialista brigád szétcsapja az arcukat otthon (I. VH) és ezáltal Ők világ top1 -é válnak, az előbbiek megindulnak az eljelentéktelenedés útján (persze a kegyelemdöfés a II. VH). A harmadik ezúttal térségbeli imperialista brigád próbálja kihasználni a térségben az erőeltolódást és ér el némi részeredményeket. Namost itt álljunk meg egy pillanatra - arról nem volt szó, hogy Japánnal szemben az "USA és szövetségesei durva hátrányból indultak". Nem, az USA (a "második imperialista brigád") ekkor már világ top1. Történetesen ennek megfelelően ki is takarított mindenkit (az egyes és a hármas brigádot) a térségből ...

Ami érdekes lehet, hogy nemigazából van szó olyasmiről, hogy "megharagszik" meg a másik meg "mohó". Nem. Olyanok viszont vannak, hogy: érdekek. Meg a "szép ideológiák" sem számítanak igazából - mint, pl. Monroe-elv, meg ki kommunista meg ki nem, meg hogy mennyire. Amíg egy-egy ilyen szolgálni tudja a célkitűzéseket az arra fogékonyak "butításával" addig "elmegy", de ha nem, akkor szó nélkül mennek az elvek a kukába. Mert ami számít igazából: az eredmények ...

Mellékzönge: Ausztrália és Új-Zéland együtt sincsenek 30 millióan. Még ebből is több millió kínaival, muszlimokkal stb. Van némi gazdasági függésük is Kínával - no meg annyira közel sincsenek a "gócponthoz". Nem innen fújják a passzátszelet - Ők nem befolyásolnak semmit sem. Persze a "csicskák" között elférnek, meg, ha valamelyik vesz pár tengót meg ad némi húst majd a húsdarálóba, akkor jó, de ha nem az se lett volna katasztrófa.

Az igazi kérdés Kínával kapcsolatban, hogy:

  • akkor Ők "kardot csörtetnek", agresszíven törnek előre. Amennyiben MOST nem lépnek, akkor végük meg háborút akarnak MOST
  • vagy éppen úgy vannak vele, hogy "az idő Nekik dolgozik" és nem kell "kapkodniuk".

Itt a fórumon az általános vélemény az előbbi én az utóbbival értek egyet. Ez az igazi véleménykülönbség ... Kezdjük azzal, hogy a hagyományos keleti gondolkodási mód (a politikai elité is) az, hogy nem feltétlenül kell mindent azonnal megoldani. Amennyiben valami időbe - akár emberöltő - kerül, akkor az addig tart és kész. E mellett:

  • jelenleg nem összemérhető a katonai erejük az USA -val és csatlósaikkal,
  • Nekik nem volt/nincs olyan több kontinensre kiterjedő csatlóshálózatuk, mint az USA -nak.

Mindezekből kifolyólag Ők más utat kénytelenek járni. Elsősorban gazdaságból kiindulót. Elsőnek dömpingáruval elárasztani a Nyugat -ot. Amelyik cég nem hasal el azokat lehetőleg felvásárolni. Persze zöldmezős beruházásokkal is cégeket telepíteni. Ezekkel párhuzamosan egyéb kontinenseken is masszív gazdasági- és egyéb befolyást szerezni. Ezekhez pedig idő kell meg "nyugi". Azt még inkább el tudnám képzelni, hogy, mint annak idején a Római-Birodalom határain felsorakozó barbárok "kivárják" a sorukat. Ők egyre erősebbek lesznek csak az idő teltével. Aztán lehet majd a "rómaiak" fogják behívni Őket ... Extrém esetben akár egy "puskalövés nélkül" is akár ... Azaz "ne ott harcolj, ahol az ellenséged erős" ...

Azaz kritikus, hogy pl. Tajvan -al ne legyen semmi "hercehurca". A mellett, hogy ráfáznának még jól meg is utáltatnák magukat a Tajvan -iakkal. Akinek nincs ideje az az USA. Nem azért szimplán, mert hogy Ők hanyatlanának vagy ilyesmi. Elsősorban azért, mert Ők világ top1.

Nekik "hivatalból" el KELL járniuk minden feltörekvővel szemben, hogy meg is őrizzék azt. Ilyenből egy van: Kína. Itt nemcsak a kereskedelmi útvonalak ellenőrzése és katonai hegemónia a fontos. Hanem pl. a pénzügyi rendszerek is mint p.: dollárba vetett bizalom - FED, petrodollár, SWIFT, hitelezési rendszer stb. Amennyiben ebből egy-kettő megreccsen, akkor onnantól hamar nem Ők lesznek a top1. Kínával kapcsolatosan tehát leegyszerűsítve:

  • amennyiben katonai konfliktusba kerülnek globális szereplőkkel (USA illetve másodlagosan annak csatlósai) - akkor: vesztenek,
  • amennyiben el tudják kerülni, akkor: nyerhetNEK (azaz feltételes mód).

Éppen ezért irreleváns ebből a szempontból számukra, hogy pl. Oroszország kivel keveredik konlfliktusba meg kivel nem. Ami a lényeg, hogy amennyiben Ők igen, akkor azzal "bementek az USA utcájába" ...
 

Giskard

Well-Known Member
2021. szeptember 25.
4 154
13 566
113
Szerintem rosszul gondolkozunk. Most felvezetésnek szigorúan komoly egyszerűsítésekkel a Távol-Keleti régióval kapcsolatban.

Más földrészből megjelenik az egyik imperialista brigád. Egy másik imperialista brigád szétcsapja az arcukat otthon (I. VH) és ezáltal Ők világ top1 -é válnak, az előbbiek megindulnak az eljelentéktelenedés útján (persze a kegyelemdöfés a II. VH). A harmadik ezúttal térségbeli imperialista brigád próbálja kihasználni a térségben az erőeltolódást és ér el némi részeredményeket. Namost itt álljunk meg egy pillanatra - arról nem volt szó, hogy Japánnal szemben az "USA és szövetségesei durva hátrányból indultak". Nem, az USA (a "második imperialista brigád") ekkor már világ top1. Történetesen ennek megfelelően ki is takarított mindenkit (az egyes és a hármas brigádot) a térségből ...

Ami érdekes lehet, hogy nemigazából van szó olyasmiről, hogy "megharagszik" meg a másik meg "mohó". Nem. Olyanok viszont vannak, hogy: érdekek. Meg a "szép ideológiák" sem számítanak igazából - mint, pl. Monroe-elv, meg ki kommunista meg ki nem, meg hogy mennyire. Amíg egy-egy ilyen szolgálni tudja a célkitűzéseket az arra fogékonyak "butításával" addig "elmegy", de ha nem, akkor szó nélkül mennek az elvek a kukába. Mert ami számít igazából: az eredmények ...

Mellékzönge: Ausztrália és Új-Zéland együtt sincsenek 30 millióan. Még ebből is több millió kínaival, muszlimokkal stb. Van némi gazdasági függésük is Kínával - no meg annyira közel sincsenek a "gócponthoz". Nem innen fújják a passzátszelet - Ők nem befolyásolnak semmit sem. Persze a "csicskák" között elférnek, meg, ha valamelyik vesz pár tengót meg ad némi húst majd a húsdarálóba, akkor jó, de ha nem az se lett volna katasztrófa.

Az igazi kérdés Kínával kapcsolatban, hogy:

  • akkor Ők "kardot csörtetnek", agresszíven törnek előre. Amennyiben MOST nem lépnek, akkor végük meg háborút akarnak MOST
  • vagy éppen úgy vannak vele, hogy "az idő Nekik dolgozik" és nem kell "kapkodniuk".

Itt a fórumon az általános vélemény az előbbi én az utóbbival értek egyet. Ez az igazi véleménykülönbség ... Kezdjük azzal, hogy a hagyományos keleti gondolkodási mód (a politikai elité is) az, hogy nem feltétlenül kell mindent azonnal megoldani. Amennyiben valami időbe - akár emberöltő - kerül, akkor az addig tart és kész. E mellett:

  • jelenleg nem összemérhető a katonai erejük az USA -val és csatlósaikkal,
  • Nekik nem volt/nincs olyan több kontinensre kiterjedő csatlóshálózatuk, mint az USA -nak.

Mindezekből kifolyólag Ők más utat kénytelenek járni. Elsősorban gazdaságból kiindulót. Elsőnek dömpingáruval elárasztani a Nyugat -ot. Amelyik cég nem hasal el azokat lehetőleg felvásárolni. Persze zöldmezős beruházásokkal is cégeket telepíteni. Ezekkel párhuzamosan egyéb kontinenseken is masszív gazdasági- és egyéb befolyást szerezni. Ezekhez pedig idő kell meg "nyugi". Azt még inkább el tudnám képzelni, hogy, mint annak idején a Római-Birodalom határain felsorakozó barbárok "kivárják" a sorukat. Ők egyre erősebbek lesznek csak az idő teltével. Aztán lehet majd a "rómaiak" fogják behívni Őket ... Extrém esetben akár egy "puskalövés nélkül" is akár ... Azaz "ne ott harcolj, ahol az ellenséged erős" ...

Azaz kritikus, hogy pl. Tajvan -al ne legyen semmi "hercehurca". A mellett, hogy ráfáznának még jól meg is utáltatnák magukat a Tajvan -iakkal. Akinek nincs ideje az az USA. Nem azért szimplán, mert hogy Ők hanyatlanának vagy ilyesmi. Elsősorban azért, mert Ők világ top1.

Nekik "hivatalból" el KELL járniuk minden feltörekvővel szemben, hogy meg is őrizzék azt. Ilyenből egy van: Kína. Itt nemcsak a kereskedelmi útvonalak ellenőrzése és katonai hegemónia a fontos. Hanem pl. a pénzügyi rendszerek is mint p.: dollárba vetett bizalom - FED, petrodollár, SWIFT, hitelezési rendszer stb. Amennyiben ebből egy-kettő megreccsen, akkor onnantól hamar nem Ők lesznek a top1. Kínával kapcsolatosan tehát leegyszerűsítve:

  • amennyiben katonai konfliktusba kerülnek globális szereplőkkel (USA illetve másodlagosan annak csatlósai) - akkor: vesztenek,
  • amennyiben el tudják kerülni, akkor: nyerhetNEK (azaz feltételes mód).

Éppen ezért irreleváns ebből a szempontból számukra, hogy pl. Oroszország kivel keveredik konlfliktusba meg kivel nem. Ami a lényeg, hogy amennyiben Ők igen, akkor azzal "bementek az USA utcájába" ...
A konfliktust az USA generálja mert az idő ellene dolgozik. A kínaiak meg ezt minél inkább elodázni akarják. Az usa okosai kiszámolták, már biztos mikor kellene elindítani a háborút kína ellen. (lsd 1914 német szakértők számításai) Ne feledd az USA az az angolszász család tehát mindig együtt kell számolni az ausztrálokkal britekkel kanadával és új zélanddal. Őknem csatlósok család tagok!
 

FilcTroll

Well-Known Member
2017. december 18.
1 759
4 697
113
Igen, Kínában ismerik Szun Ce alapművét :) Kevesen veszik számításba, de pl. a szar minőségű holmik, a ránk zúdított mesterséges drogok, a Konfuciusz intézetek hálózata, az új selyemút és hasonlók mind tekinthetők hadviselésnek is, ahol az idő másképp tényező, mint egy hagyományos csatatéren.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 901
56 769
113
Nehezen erthető számomra, hogy az a 8 (12?) tengó, amik majd ( talán) 2040 körûl lesznek vizen, olyan nagy dolog lenne, hogy megkerdòjelezi Kina nővekvò szerepét azon a környéken. A franciàkkal jobban kiszurtak, mint a kinaiakkal.
 
  • Tetszik
Reactions: bartinieffektus

kétkedő

Well-Known Member
2021. január 9.
2 973
17 197
113
Egyáltalán nem vagyok USA és főlag angolszász párti. Sőt szerintem - az amerikai Monroe-elvet ide beillesztve - Ázsia az ázsiaiaké és az USA-nak semmi keresni valója nincs ott. Valószínűleg Kína is ezen a véleményen lehet ezért is fejleszti gőzerővel a hadseregét és valószínűleg keres majd szövetségeseket a kenyértöréshez. Azaz minden készen áll, hogy megismétlődjön a 2.vh. távol-keleti/csendes-óceáni konfliktusa Japán helyett Kína ellen ugyanúgy angolszász szövetségi rendszer kereténben mint anno.
Szövetséges csak Oo. lehetne. Azonban ahogy látjuk USA megpróbálja leválasztani Kínáról. Kérdés sikerül-e és milyen árat kér ezért az orosz. Valószínű, hogy nagyon nagyot, hogy ha annak felét megadják, akkor is visszaszerzi fél Kelet-Európa fölött a befolyását. És meg fogja kapni. Az USA is tudja, hogy az oroszok a kulcs Kína leveréséhez. Ha nem vágják el szárazföldi utánpótlási útvonalait, akkor tengeren hiába embargóznak, és így Kína nem megfogható. Márpedig meg kell fogniuk nagyon hamar. Az orosz javára tett hátralépések nem veszélyeztetik az usa érdekeit. Nem Ukrajna és Románia elvesztése jelentené az ő globális hatalmának a végét, hanem az, hogy az orosz nem áll mellé és Kínát nem lehet elszigetelni, így tovább erősödik.
A probléma az, hogy míg akkor legalább Japáné volt kezdeményező szerep az USA és szövetségesei durva hátrányból indultak. Kína esetében ez egyáltalán nem áll fennt az USA és szövetségesei már most (véget ért az afganisztáni konfliktus is, az Ukránból meg úgysem lesz semmi) ugrásra készen állnak a térségben.
Hogy ugranának, az lehet. De mivel?
Szárazföldön oda be nem mennek, mert a Kínai hadseregben több a szakács mint az angolban katona.
Marad a Japán esetében is bevált recept. Embargózni kell Kínát, amíg az kínjában el nem szánja magát egy fatális lépésre, ami nagy valószínűséggel Tajvan megtámadása lenne.
Csak az embargó ugratja ki a nyulat a bokorból. Azt pedig csak úgy lehetne kivitelezni, hogy szárazföldről is zárják Kínát.
Na már itt is vagyunk az oroszoknál. Hogy ezek hirtelen milyen fontosak lettek :rolleyes: . De miért is? Azért mert nélkülük nem lehet megtérdeltetni Kínát. Oo. Kína omegája. El kell érnie az atlantistáknak, hogy Oo. zárja a kínai határt (semmi energia és kereskedelem, ill. tranzit), ne indítsanak K-Európában háborút amíg ők távol-keleten ba@kodnak, és ne támogassák Kínát katonailag.
Ennek pedig nagy ára lesz az angolszászok számára. Bezony:oops:. Ezt ők is tudják, de hát mit adnak ma ingyen? Főleg megkérik az árát egy globális térben létező hatalomnak. Okosak a fiuk, persze, hogy nem akarják, hogy leáldozzon a hatalmuk örökre, így megadják, legyen az bár mennyi is. De hát nekik ez úgy sem fog annyira fájni, mert eleve - pillanatnyilag - egy hatalmi szempontból meddő területet vetnek oda a muszkának. Szerintem Oo. kérni fogja és meg fogja kapni a teljes ortodox övezet feletti befolyást.
Véleményem szerint Kínának akkor lenne esélye bármiféle katonai sikerre a térségben ha közben Oroszország is konfliktusba keveredne az EU-val/NATO-val. Erre pedig jelenleg csekély az esély de az idő majd megmondja...
Ha kiegyezik az USA az orosszal, akkor nem lesz háború.
Ha úgy megy neki Kínának katonailag, hogy Oo.-ot továbbra is baszogatja, akkor az orosz lenyomja az Ukrikat illetve akár még a balti államokat is, amíg az USA Kínával tököl. Na ez nem hiányzik még az USA-nak sem. Két frontos háborút, föleg ekkora ellenfelek ellen, ő sem tud megvívni. De mivel ezt az USA is látja ezt a forgatókönyvet, ki fog egyezni Oo.-al és ezért nem lesz itt Jurópában nagy csihipuhi. Helyi kisebb villongások lesznek, az új határok meghúzása miatt, de azt lerendezi a muszka illetve a NATO itteni tartalékai.

Irán a nagy kérdés. Hogy akár Kínai biztatásra, akár saját ötlettől vezérelve - amikor kitör egy az egyben az USA vs. angolszász fulkontakt háború - lángra lobbantja-e a közel keletet (megtámadja-e /anektálja-e/ pl. Irak síita területeit, majd nekimegy-e Szaudnak). Nem véletlen az sem, hogy az USA kivonult Afganisztánból, ugyanis egy Kínai konfliktus esetén ott lett volna az egyik lágy pontja. Nem mellékesen most Irán megtámadása el lett napolva. Afganisztán pedig úgyis csak Irán háború előtt körbekerítésének egyik eleme volt. Per pillanat közel keletről Szauron levette vigyázó szemét. Egyébként is az USA ha átmenetileg is, de kiegyezik az orosszal, a Románok oly nagyon hangoztatott stratégiai jelentősége kb. a mi szintünkre csökken.
Szerintem.
 

kétkedő

Well-Known Member
2021. január 9.
2 973
17 197
113
Szövetséges csak Oo. lehetne. Azonban ahogy látjuk USA megpróbálja leválasztani Kínáról. Kérdés sikerül-e és milyen árat kér ezért az orosz. Valószínű, hogy nagyon nagyot, hogy ha annak felét megadják, akkor is visszaszerzi fél Kelet-Európa fölött a befolyását. És meg fogja kapni. Az USA is tudja, hogy az oroszok a kulcs Kína leveréséhez. Ha nem vágják el szárazföldi utánpótlási útvonalait, akkor tengeren hiába embargóznak, és így Kína nem megfogható. Márpedig meg kell fogniuk nagyon hamar. Az orosz javára tett hátralépések nem veszélyeztetik az usa érdekeit. Nem Ukrajna és Románia elvesztése jelentené az ő globális hatalmának a végét, hanem az, hogy az orosz nem áll mellé és Kínát nem lehet elszigetelni, így tovább erősödik.

Hogy ugranának, az lehet. De mivel?
Szárazföldön oda be nem mennek, mert a Kínai hadseregben több a szakács mint az angolban katona.
Marad a Japán esetében is bevált recept. Embargózni kell Kínát, amíg az kínjában el nem szánja magát egy fatális lépésre, ami nagy valószínűséggel Tajvan megtámadása lenne.
Csak az embargó ugratja ki a nyulat a bokorból. Azt pedig csak úgy lehetne kivitelezni, hogy szárazföldről is zárják Kínát.
Na már itt is vagyunk az oroszoknál. Hogy ezek hirtelen milyen fontosak lettek :rolleyes: . De miért is? Azért mert nélkülük nem lehet megtérdeltetni Kínát. Oo. Kína omegája. El kell érnie az atlantistáknak, hogy Oo. zárja a kínai határt (semmi energia és kereskedelem, ill. tranzit), ne indítsanak K-Európában háborút amíg ők távol-keleten ba@kodnak, és ne támogassák Kínát katonailag.
Ennek pedig nagy ára lesz az angolszászok számára. Bezony:oops:. Ezt ők is tudják, de hát mit adnak ma ingyen? Főleg megkérik az árát egy globális térben létező hatalomnak. Okosak a fiuk, persze, hogy nem akarják, hogy leáldozzon a hatalmuk örökre, így megadják, legyen az bár mennyi is. De hát nekik ez úgy sem fog annyira fájni, mert eleve - pillanatnyilag - egy hatalmi szempontból meddő területet vetnek oda a muszkának. Szerintem Oo. kérni fogja és meg fogja kapni a teljes ortodox övezet feletti befolyást.

Ha kiegyezik az USA az orosszal, akkor nem lesz háború.
Ha úgy megy neki Kínának katonailag, hogy Oo.-ot továbbra is baszogatja, akkor az orosz lenyomja az Ukrikat illetve akár még a balti államokat is, amíg az USA Kínával tököl. Na ez nem hiányzik még az USA-nak sem. Két frontos háborút, föleg ekkora ellenfelek ellen, ő sem tud megvívni. De mivel ezt az USA is látja ezt a forgatókönyvet, ki fog egyezni Oo.-al és ezért nem lesz itt Jurópában nagy csihipuhi. Helyi kisebb villongások lesznek, az új határok meghúzása miatt, de azt lerendezi a muszka illetve a NATO itteni tartalékai.

Irán a nagy kérdés. Hogy akár Kínai biztatásra, akár saját ötlettől vezérelve - amikor kitör egy az egyben az USA vs. angolszász fulkontakt háború - lángra lobbantja-e a közel keletet (megtámadja-e /anektálja-e/ pl. Irak síita területeit, majd nekimegy-e Szaudnak). Nem véletlen az sem, hogy az USA kivonult Afganisztánból, ugyanis egy Kínai konfliktus esetén ott lett volna az egyik lágy pontja. Nem mellékesen most Irán megtámadása el lett napolva. Afganisztán pedig úgyis csak Irán háború előtt körbekerítésének egyik eleme volt. Per pillanat közel keletről Szauron levette vigyázó szemét. Egyébként is az USA ha átmenetileg is, de kiegyezik az orosszal, a Románok oly nagyon hangoztatott stratégiai jelentősége kb. a mi szintünkre csökken.
Szerintem.
Még annyit írnék ide, hogy majdnem biztos, hogy ki fog Oo egyezni az USA-val Kína ellenében. Ugyanis míg az angolszászok tudnak adni Oo-nak valamit (volt befolyási övezetük egy részét és a csesztetés megszüntetését), addig Kína semmit nem tud adni/ígérni Oo-nak, sem rövid, sem hosszú távon. Legfeljebb, hogy: becs szóra nem szállom meg Kelet-Szibériát.
Azonban ez a kiegyezés nem fog sok jót hozni Oo-nak, mivel ha Kínát lerendezik, akkor ők jönnek a soron (na jó, előbb Irán). Ne gondolja egyik orosz stratéga se, hogy az Atlantisták megosztoznak bárkivel is a hatalmon, még ha az csak regionális szintű is. Ők mindent akarnak. Úgy, hogy ha meglesz az USA-Oo egyezség, akkor belátható időn belül a medve bőre is ki lesz terítve a kandalló elé.
 
Status
Not open for further replies.