Tibi atya olyan amilyen, de néha tud arról beszélni, amiről közéleti szereplők nem nagyon. Az oldalán jelent meg kb 10 órája.
"A háborúban minden hírportál háborús propagandát tol akarva-akaratlanul. Bizonyos információkkal elárasztanak, más információk hozzáférhetetlenné válnak. Szeretném árnyalni azt a képet, miszerint Oroszország teljesen egyedül van. Nincs. Egy kedves, neve elhallgatását kérő történész ismerősöm elemzése, akinek a kutatási területét sem írom le, mert nem szeretném, ha hátrány érné:
"A napokban, miközben információkat kerestem arról, hogy Törökország lezárja-e a szorosakat vagy sem, a következő tűnt fel: miközben arról nagyon sokat hallunk és olvasunk, hogy mely országok állnak ki Ukrajna mellett és vannak köztük meglepő fordulatok, arról már jóval kevesebbet, hogy kik állnak ki Oroszország mellett, nem ítélik el a támadást, nyilvánosan bejelentették, hogy jelen körülmények között nem csatlakoznak a szankciókhoz vagy simán igyekeznek kimaradni. Így úgy döntöttem, hogy különálló és hosszú poszt keretében esetleg összegyűjthetnék ezeket az országokat, mert van köztük egy-két meglepő. Akkor kezdem a listát, ami nem teljes, nyugodtan ki lehet egészíteni vagy javítani:
- Fehéroroszország: evidens, nem igényel magyarázatot.
- Szerbia: történelmi és a gazdasági (pár hónapja kötöttek egy óriási gázszállítási szerződést) okokból nem annyira, illetve most Vucicnak kellenek a hagyományos orosz-barát szavazatok is a közelgő választásokon. Viszont emiatt érdekes, hogy ez milyen következményekkel fog járni az EU-csatlakozásra és nyugati kapcsolatokra.
- Örményország: továbbra is Oroszország jelenti számukra az egyetlen partnert, reményt, hogy visszaszerezzék az elvesztett területeket. Egyetlen állam, amely nyíltan kiállt Oroszország mellett az Európa Tanácsban.
- Kína: az okokról és arról, hogy mit vár Peking már sok cikk van a neten, abból lehet válogatni.
- Mianmar (Burma): A tavaly pucccsal egyértelműen felsorakozott Moszkva mögé és a támadást "világbéke érdekében tett erőfeszítésnek" ítélte. (LOL)
- Irán: elsők között jelentették ki, hogy "megértik" Putyin döntését és támogatják.
- Szíria: Oroszország után talán az elsőként ismerte el Donyecket és Luhanszkot.
- Algéria - tradicionális orosz fegyvervásárló, s most a Marokkóval való "hidegháború" miatt szüksége van egy külső nagyhatalom támogatására, ha nem szeretne teljesen elszigetelődni a régióban.
- A latin-amerikai partnerek közül Kuba és Venezuela nem meglepő - bár az már igen, hogy Brazília vétózott (BRICS ide vagy oda), s vannak kormányzati hangok a keményebb szankciókhoz való csatlakozásra.
Na és jöjjenek a kicsit érdekesebb és meglepőbb országok, akik nyíltan nem támogatták Oroszországot, de magatartásuk nem éppen azt mutatja, hogy nagyon ellenükre lenne vagy szembefordulnának vele.
- Grúzia: nincs szankció, távolságtartás.
- India: Nem hajlandóak elítélni, az ENSZ-ben is tartózkodik (a hagyományos be nem avatkozás politikájára fogva), szükségesnek tartják az erős gazdasági, energetikai és katonai kapcsolatok fenntartását Moszkvával. Na most egy jobban mélyülő indiai-orosz kooperáció az Egyesült Államoknak a legrosszabb, hiszen India és Kína közötti ellentét ide vagy oda (lásd a 2020 nyaránt történt határvillongás szúró és vágófegyverekkel), ez bizonytalan partnerré teszi a Peking elleni harcban. És a személyes véleményem szerint bármilyen Kína-ellenes együttműködés nem lehet sikeres, ha India nincs benne.
- Pakisztán: Na ez még meglepőbb volt, hiszen egyike azon kevés eseteknek, hogy a két archenemy (India és Pakisztán) teljes mértékben egy állásponton van egy kérdésben. Az orosz támadás napján Khan pakisztáni miniszterelnök nemhogy nem mondta le a moszkvai útját (ami nem kis vitát generált az országon belül), de még olyan ígéreteket tett, hogy akkor majd átveszi a nyugati országok helyét az orosz energiahordozó-export terén és akkor jöhetnek a közös projektek (!!!). Iszlámábád ilyen fokú elköteleződése Oroszország iránt azért érdekes, mert hagyományos Amerika-és majd Kína-barát állam volt, de Moszkvával szemben mindig is ellenségesen, jobb esetben ambvivalensen viselkedett.
- Azerbajdzsán: Nem Khan az egyetlen, aki úgy vélte, hogy a háború nem akadályozza meg a moszkvai útját. Alijev szintén felbukkant és azonnal elkötelezte magát egyfajta "szövetségi kapcsolatok" kialakítására Oroszországgal. Ez pedig érdekes helyzetet teremt: egyrészt ez már elővetíti, hogy Örményország hátrébbcsúcsott Moszkva külpolitikájában, másrészt egy ilyen elmélyülő azeri-orosz kooperáció mit fog jelenteni Erdogan számára, hiszen Ankara eddig a legszorosabb szövetségesei közé tartozott, a háborút is török segítséggel nyerték meg. Viszont azóta annyi változás történt, hogy azeriek ingyen olajat küldtek Ukrajnának, tehát egyfajta "közvetítő és mindkét féllel jópofizó szerepet" igyekeznek betölteni.
- Az Egyesült Arab Emírségek: Na ez már a WTF kategória. Tartózkodott a szavazáson, nyugati nyomásra sem hajlandó semmiféle szankciót sem bevezetni, hivatkozva a két ország közötti "mély barátságra". Ez pedig nagyon érdekes, hiszen egy tradicionális Amerika-szövetségesről van szó, aki most inkább Moszkvát támogatja. Ugyanúgy komoly kérdéseseket vet fel azon a téren is, hogy milyen hatással lehet Izraelre, hiszen Abu Dhabi a zászlóhordózója a "normalizációnjak", miközben Izrael és Oroszország között is megromlott a viszony.
- A többi Perzsa-öböl menti monarchia és Jordánia magatartása is fura: csak röviden ítélték el az agressziót, de nem Oroszországot, sőt, tudtommal Szaúd-Arábia azóta sem törte meg a csendet. A legérdekesebb a katari emír, akit maga Zelenszkij próbált telefonon meggyőzni, de Doha elutasította - ez pedig kérdésessé teszi a Biden-adminisztráció azon tervét, hogy az európai országokat a katari gázból fogják kárpótolni, ha kiesnek az orosz szállítmányok.
Persze ezenkívül még vannak államok, amelyek esetében kérdéses a lépés. Még nincs vége a háborúnak, a kimenetel még bármi lehet (akár egy oroszországi puccs is), de azért ebből is látszik, hogy ez igencsak globális kérdéssé vált. És a legrosszabb, hogy ez mind egyfajta "törés" avagy két részre szakadás felé vezethet - a multipolaritás helyett (amit Peking és Moszkva annyira akar) lehet most egy újabb bipoláris rendszer formálódik - sőt, a legrosszabb, hogy ezt a mostani ukrajnai háború fogja rögzíteni, ahogyan a koreai háború rögzítette a két blokkos felosztást a Hidegháború első éveiben..."
Frissítés:
Közben Bolsonaro bejelentette, hogy támogatja az oroszokat. Pár napja még megszavazta az ENSZ-határozatot, belengetik a kormányában a szankciókat, most meg ez... (Egy újabb, korábban erősen Amerika-szövetséges ember jelent be "semlegességet" és nem hajlandó Oroszország ellen fellépni). A kép nem fekete-fehér."
