Ha nem lépnek be a Nato-ba, akkor semmiért. Ha igen, akkor viszont akár ugyanazért.
Ezért körmönfont ez a szituáció.
[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ezért körmönfont ez a szituáció.
Megbolondult... úgy dobálóznak ma már ilyen jelzőkkel, meg sommás kijelentésekkel. Mondjuk az őrült Putyin indokolatlan és kiprovokálatlan jogtalan agressziója után már nem sok jelző lep meg.
Így van, az ő dolguk, hogyan akarják intézni az ügyeiket, kivel kötnek szövetséget, mi a véleményük más országokról, a potenciális fenyegetésekről stb.
Viszont ez a gazdizás szerintem nem igazán illik bele semmilyen realista nézőpontba a finnek tekintetében (sem) és, bár elhiszem, hogy ebben a közegben menő, de külföldieknek ne nagyon hangoztasd, mert insta kaphatod vissza a putyinpincsizést.
Helyes,kell a pénz yachtokra a vízen túl a pentagon beszállítóinak,ne kíméljék magukat.
Hát, van aki arrafelé költene inkább, van akinek meg a Rostec jut és így az orosz oligarchák yachtjait finanszírozza. Kinek a pap, kinek a paplan.
A fórumtárs dobta be ezt a "mi lenne, ha"-t.
Leopard 2
Üdv! Íme, egy friss, ropogós, topik témájához (és még pár másikéhoz) klappoló interjú Papperger-el: Nem tudunk Leopard-okat átadni 2023-ban Érdekes cikk, a Bild hozta le kb. 1 órája.
forum.htka.hu
No igen, talán, ha tavaly február 24-én és azóta nem történik az, ami, akkor a finnekben sem ébredt volna ennyire fel a vágy a NATO iránt.
Fingom nincs, de ha legközelebb "összefutok" vele, akkor megkérdezem.
Egyébként azt sem tudom, hogy általánosságban utálják-e az oroszokat, vagy csak tartanak tőlük, erről nem beszéltünk. Az utálat a haverom saját személyes érzése volt.
Jól kérdeztem, ugyanis egy konkrét dologra voltam kíváncsi, amit pedig itt olvastam. Lásd fentebb a linket.
Nem, nem mosta át. Hanem a történelmi tapasztalatok és a jelen események. Ha pl. a szomszédod egy agresszív és népes család és miután már egyszer alaposan megtámadtak, amiből elég szarul jöttél ki, megvertek és a telked egy részét elvették, te kiegyezel velük, hogy nem bántanak jobban, ha nem próbálsz szövetkezni másokkal ellenük, az még nem feltétlenül békés viszony, hanem csak kényszer szülte "megoldás". Aztán ez a család később meggyengül, egy csomó tagja lelép, gyakorlatilag békéssé válik, szóval nincs ok a félelemre pár évig. Aztán megjön az új családfő és pár év után egy mások szomszédjával való érdekellentéteket ismét komoly erőszakkal kezdi intézni, hasonlóan a régi önmagukhoz. Te meg emlékszel még a régi időkre és egyáltalán nem akarod megint átélni. Hát szerintem nagyjából így.
Szerintük kisebb kockázat annál, mintha nem lennének tagok. És így is, úgy is első vonalban vannak. Ha pedig a NATO-tagság nélkül pattannak össze az oroszokkal, mert mondjuk az aktuális orosz vezető jobban elborul, vagy már eleve elborultként szerzi meg a hatalmat és úgy véli, hogy ha kellően gyorsan sikerül egy számára stratégiailag fontos helyen fekvő nem NATO-tag országot lerohannia, akkor ez a mostani stílusú fegyversegélyezéses móka el sem tudna indulni a megtámadott országnak, ezért nem is túl jelentős a kockázat, így megéri bevállalni a várható nyereségért cserébe (és a jelenleginél sokkal jobban már úgy sem fogják őket utálni/szankciózni, szóval...), akkor nagyon rácsesznének. Na és az orosz rendszer egyre inkább megy afelé, hogy ha az aktuális vezető (és szűkebb körei) ilyen tervet akarna végrehajtani, akkor az orosz parlamentben lévő, ezzel a tervvel egyet nem értőknek nem sok mozgásterük marad. Ha így nézem, én meg tudom érteni őket.
Nem tudom és nem tudom. Bár ennek a sztálinosnak majd megpróbálok utánanézni.
Én nem írtam most semmit az ukrán szituról. Bár tudnék, de... Már nem a tények számítanak régóta ebben sem, hanem mindenféle olcsó (és persze legtöbbször percek alatt cáfolható) hazugság, amik a legprimitívebben fekete-fehér (egyik fél csakis jó, másik csakis rossz) narratívát szolgálják és amíg ezeket akarják mindenáron hinni, addig feleslegesnek érzem.
Hát, az illúzió egy dolog, az ukránok meg nem NATO-tagok, nem is lehettek volna még nagyon sokáig, szóval még így is jóval több támogatást kaptak, mint amire egyáltalán számíthattak.
Azt meg ideje lenne már eldönteni globálisan és lokálisan is, hogy "a NATO úgy sem védene meg minket", vagy "ide ne jöjjenek NATO-csapatok"... Mert mégis hogy a rongybatekert kóchengeres szaporítószervbe védjenek meg, ha nem jönnek ide? Ha meg jönnek, akkor védenek is. Szóval elég nevetséges látni, amikor ezt a kettőt felváltva írkálják, meg lájkolgatják...
Az agresszív szomszédról nekem egy kicsit más a véleményem, azt inkább az oroszok mondhatnák, ráadásul most már nem a harmadik szomszédról van szó, hanem a közvetlenről. Nem is tudom, hogy kik akarnák feldarabolni az oroszokat, aminek egyre nagyobb hangot adnak. A rabló kiállt rendőrért. A szövetség pedig kötelességekkel jár együtt, márpedig ha a NATO belekeveredik az oroszok ellen, mondjuk Ukrajnában, akkor az mindegyik tagállamra érvényes, így a jövendő finnekre is és akár ránk is. Innentől kezdve ha akarják (akarjuk), ha nem, menni kell. Így is bele vagyunk kényszerítve egy hülye helyzetbe az EU, NATO-nak hála, hogy az ellenségünket támogassuk és szívjunk.
Az, hogy az orosz egyre agresszívebb, annak oka van. Ha elmész az erdőbe medvére vadászni, nem biztos, hogy épp bőrrel megúszod, pedig nem a medve kereset meg először téged.
Másképpen látjuk a dolgokat, mert nem ugyanabból a helyzetből indulunk, ki, de ez természetes. Te az egyik oldalról nézed, én a másikról. A valóság viszont ugyanaz.
Az, hogy az orosz egyre agresszívebb, annak oka van. Ha elmész az erdőbe medvére vadászni, nem biztos, hogy épp bőrrel megúszod, pedig nem a medve kereset meg először téged.
Másképpen látjuk a dolgokat, mert nem ugyanabból a helyzetből indulunk, ki, de ez természetes. Te az egyik oldalról nézed, én a másikról. A valóság viszont ugyanaz.
Így van, az ő dolguk, hogyan akarják intézni az ügyeiket, kivel kötnek szövetséget, mi a véleményük más országokról, a potenciális fenyegetésekről stb.
Viszont ez a gazdizás szerintem nem igazán illik bele semmilyen realista nézőpontba a finnek tekintetében (sem) és, bár elhiszem, hogy ebben a közegben menő, de külföldieknek ne nagyon hangoztasd, mert insta kaphatod vissza a putyinpincsizést.
Hát, van aki arrafelé költene inkább, van akinek meg a Rostec jut és így az orosz oligarchák yachtjait finanszírozza. Kinek a pap, kinek a paplan.
A fórumtárs dobta be ezt a "mi lenne, ha"-t.
Leopard 2
Üdv! Íme, egy friss, ropogós, topik témájához (és még pár másikéhoz) klappoló interjú Papperger-el: Nem tudunk Leopard-okat átadni 2023-ban Érdekes cikk, a Bild hozta le kb. 1 órája.
No igen, talán, ha tavaly február 24-én és azóta nem történik az, ami, akkor a finnekben sem ébredt volna ennyire fel a vágy a NATO iránt.
Fingom nincs, de ha legközelebb "összefutok" vele, akkor megkérdezem.
Egyébként azt sem tudom, hogy általánosságban utálják-e az oroszokat, vagy csak tartanak tőlük, erről nem beszéltünk. Az utálat a haverom saját személyes érzése volt.
Jól kérdeztem, ugyanis egy konkrét dologra voltam kíváncsi, amit pedig itt olvastam. Lásd fentebb a linket.
Nem, nem mosta át. Hanem a történelmi tapasztalatok és a jelen események. Ha pl. a szomszédod egy agresszív és népes család és miután már egyszer alaposan megtámadtak, amiből elég szarul jöttél ki, megvertek és a telked egy részét elvették, te kiegyezel velük, hogy nem bántanak jobban, ha nem próbálsz szövetkezni másokkal ellenük, az még nem feltétlenül békés viszony, hanem csak kényszer szülte "megoldás". Aztán ez a család később meggyengül, egy csomó tagja lelép, gyakorlatilag békéssé válik, szóval nincs ok a félelemre pár évig. Aztán megjön az új családfő és pár év után egy mások szomszédjával való érdekellentéteket ismét komoly erőszakkal kezdi intézni, hasonlóan a régi önmagukhoz. Te meg emlékszel még a régi időkre és egyáltalán nem akarod megint átélni. Hát szerintem nagyjából így.
Szerintük kisebb kockázat annál, mintha nem lennének tagok. És így is, úgy is első vonalban vannak. Ha pedig a NATO-tagság nélkül pattannak össze az oroszokkal, mert mondjuk az aktuális orosz vezető jobban elborul, vagy már eleve elborultként szerzi meg a hatalmat és úgy véli, hogy ha kellően gyorsan sikerül egy számára stratégiailag fontos helyen fekvő nem NATO-tag országot lerohannia, akkor ez a mostani stílusú fegyversegélyezéses móka el sem tudna indulni a megtámadott országnak, ezért nem is túl jelentős a kockázat, így megéri bevállalni a várható nyereségért cserébe (és a jelenleginél sokkal jobban már úgy sem fogják őket utálni/szankciózni, szóval...), akkor nagyon rácsesznének. Na és az orosz rendszer egyre inkább megy afelé, hogy ha az aktuális vezető (és szűkebb körei) ilyen tervet akarna végrehajtani, akkor az orosz parlamentben lévő, ezzel a tervvel egyet nem értőknek nem sok mozgásterük marad. Ha így nézem, én meg tudom érteni őket.
Nem tudom és nem tudom. Bár ennek a sztálinosnak majd megpróbálok utánanézni.
Én nem írtam most semmit az ukrán szituról. Bár tudnék, de... Már nem a tények számítanak régóta ebben sem, hanem mindenféle olcsó (és persze legtöbbször percek alatt cáfolható) hazugság, amik a legprimitívebben fekete-fehér (egyik fél csakis jó, másik csakis rossz) narratívát szolgálják és amíg ezeket akarják mindenáron hinni, addig feleslegesnek érzem.
Hát, az illúzió egy dolog, az ukránok meg nem NATO-tagok, nem is lehettek volna még nagyon sokáig, szóval még így is jóval több támogatást kaptak, mint amire egyáltalán számíthattak.
Azt meg ideje lenne már eldönteni globálisan és lokálisan is, hogy "a NATO úgy sem védene meg minket", vagy "ide ne jöjjenek NATO-csapatok"... Mert mégis hogy a rongybatekert kóchengeres szaporítószervbe védjenek meg, ha nem jönnek ide? Ha meg jönnek, akkor védenek is. Szóval elég nevetséges látni, amikor ezt a kettőt felváltva írkálják, meg lájkolgatják...
Nem igazán értem miért kell a a nato,úgy egyáltalán?
Mármint ki nem szarja le mi a jó az usának,nekünk kellene az Oroszokkal mindenféle szövetséget,meg egyezményeket kötni,az usa nélkül.
Ahhoz mit kell szedni,hogy valaki komolyan azt higgye,hogy a nato nélkül az Oroszok lerohannák fél/ az egész Európát?
Vagy bárkit maguk körül?
De komolyan?!
Mármint a brit szarkavarás nélkül?
Több száz éves tradíció a britek részéről, hogy megháborúztatják Európát különböző felállásokban,jellemzően Orosz-Német kapcsolatok el lehetetlenítése céljából,mi meg ájtatos arccal beszopjuk menetrendszerűen.
Qrvára nem az Oroszok ellenében kellene szövetkeznünk,Qrvára nem a brit birodalommal,hanem fordítva, ha jót akarunk magunknak.
csendben szeretném jelezni újra, hogy amúgy a ruszkikkal majd 300 évig volt közös határunk, és ez alatt a majd 300 év alatt nem tartozott a hobbiaik közé, hogy lerohanjanak minket.
Ellenben mondjuk a flancúzokkal.
Ellenben mondjuk a flancúzokkal.
Szerintem az oroszok szimpatizálnak velünk magyarokkal, eszük ágában sincs minket lerohanni. Kereskedni, közös projekteket akarnak, jó viszonyt ápolni. Maximum mi cseszhetjük el ezt a hozzáállást megint, nem tanulva a történelemből.
Nem vagyok nagy Origo rajongó, de ez egy érdekes olvasmány.
Le Figaro interjú kivonata, Emmanuel Todd francia történész, antropológus, demográfus, szociológus és politológussal.
www.origo.hu
Ez különösen találó:
"Le Figaro: Számos megfigyelő rámutat arra, hogy Oroszország GDP-je annyi, mint Spanyolországé, nem becsülik túl gazdasági erejét és ellenálló-képességét?
Emmanuel Todd: A háború a politikai gazdaságtan tesztjét jelenti, ez a nagy megfejtő. Oroszország és Fehéroroszország GDP-je 3,3%-át teszi ki a nyugati GDP-nek (USA, angolszász országok, Európa, Japán, Dél-Korea), ami gyakorlatilag semmi. Elgondolkodtató, hogy ez a jelentéktelen GDP hogyan képes megbirkózni a helyzettel és továbbra is rakétákat gyártani. Ennek az az oka, hogy a GDP a termelésnek egy fiktív mérőszáma. Ha az USA GDP-jéből kivesszük a túlárazott egészségügyi kiadások felét, aztán az ügyvédek tevékenysége által termelt „vagyont", majd a világ legzsúfoltabb börtöneit, a rosszul definiált szolgáltatások egész gazdasági rendszerét, beleértve a 15-20 000, átlagosan 120 000 dolláros fizetéssel rendelkező közgazdász „teljesítményét", akkor rájövünk, hogy a GDP jelentős része csak vízpára, amely elpárolog. A háború visszavezet minket a reálgazdasághoz, lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mi a nemzetek valódi vagyona, mit jelent a termelési kapacitás, és ezzel együtt a háborús kapacitás."
Ez nagy meglátás, háborúban nem sok hasznát veszed a sok ügyvédnek, influenszernek, streamernek, filmiparnak, a jóléti szolgáltatások elsöprő mennyiségű sorának.
És még egy érdekes aspektus:
"Oroszország valóban képes az alkalmazkodásra. Amikor az emberek gúnyt űznek a központosított gazdaságokból, akkor azok merevségét, amikor pedig a kapitalizmust dicsérik, akkor annak rugalmasságát emelik ki, ami igaz. Ahhoz, hogy egy gazdaság rugalmas legyen, piaci, pénzügyi és monetáris mechanizmusokra van szükség. De mindenekelőtt szükség van egy dolgozó népességre, amely tudja, hogyan kell megteremteni a dolgokat. Az Egyesült Államok jelenleg több mint kétszer olyan népes, mint Oroszország (a diákok korosztályában 2,2-szer). Összehasonlítható ugyanakkor a felsőoktatásban részt vevő fiatalok között az, hogy a felsőoktatásban részt vevők között az USA-ban 7%, míg Oroszországban 25% tanul mérnöknek. Ez azt jelenti, hogy hiába tanul 2,2-szer kevesebb fiatal Oroszországban, az oroszok 30%-kal több mérnököt bocsátanak ki az egyetemekről. Az Egyesült Államok külföldi hallgatókkal tölti ki a hiányt, de ők főként indiaiak, sőt, még inkább kínaiak."
Le Figaro interjú kivonata, Emmanuel Todd francia történész, antropológus, demográfus, szociológus és politológussal.
Elkezdődött a harmadik világháború?
Emmanuel Todd világhírű francia tudós azt állítja, hogy igen. Szerinte az oroszok védekező és megelőző jelleggel indították a háborút. Mondjuk a részleteket.
www.origo.hu
"Le Figaro: Számos megfigyelő rámutat arra, hogy Oroszország GDP-je annyi, mint Spanyolországé, nem becsülik túl gazdasági erejét és ellenálló-képességét?
Emmanuel Todd: A háború a politikai gazdaságtan tesztjét jelenti, ez a nagy megfejtő. Oroszország és Fehéroroszország GDP-je 3,3%-át teszi ki a nyugati GDP-nek (USA, angolszász országok, Európa, Japán, Dél-Korea), ami gyakorlatilag semmi. Elgondolkodtató, hogy ez a jelentéktelen GDP hogyan képes megbirkózni a helyzettel és továbbra is rakétákat gyártani. Ennek az az oka, hogy a GDP a termelésnek egy fiktív mérőszáma. Ha az USA GDP-jéből kivesszük a túlárazott egészségügyi kiadások felét, aztán az ügyvédek tevékenysége által termelt „vagyont", majd a világ legzsúfoltabb börtöneit, a rosszul definiált szolgáltatások egész gazdasági rendszerét, beleértve a 15-20 000, átlagosan 120 000 dolláros fizetéssel rendelkező közgazdász „teljesítményét", akkor rájövünk, hogy a GDP jelentős része csak vízpára, amely elpárolog. A háború visszavezet minket a reálgazdasághoz, lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mi a nemzetek valódi vagyona, mit jelent a termelési kapacitás, és ezzel együtt a háborús kapacitás."
Ez nagy meglátás, háborúban nem sok hasznát veszed a sok ügyvédnek, influenszernek, streamernek, filmiparnak, a jóléti szolgáltatások elsöprő mennyiségű sorának.
És még egy érdekes aspektus:
"Oroszország valóban képes az alkalmazkodásra. Amikor az emberek gúnyt űznek a központosított gazdaságokból, akkor azok merevségét, amikor pedig a kapitalizmust dicsérik, akkor annak rugalmasságát emelik ki, ami igaz. Ahhoz, hogy egy gazdaság rugalmas legyen, piaci, pénzügyi és monetáris mechanizmusokra van szükség. De mindenekelőtt szükség van egy dolgozó népességre, amely tudja, hogyan kell megteremteni a dolgokat. Az Egyesült Államok jelenleg több mint kétszer olyan népes, mint Oroszország (a diákok korosztályában 2,2-szer). Összehasonlítható ugyanakkor a felsőoktatásban részt vevő fiatalok között az, hogy a felsőoktatásban részt vevők között az USA-ban 7%, míg Oroszországban 25% tanul mérnöknek. Ez azt jelenti, hogy hiába tanul 2,2-szer kevesebb fiatal Oroszországban, az oroszok 30%-kal több mérnököt bocsátanak ki az egyetemekről. Az Egyesült Államok külföldi hallgatókkal tölti ki a hiányt, de ők főként indiaiak, sőt, még inkább kínaiak."
Szerintem nem bolondult meg egyáltalán, sőt, Ő mondja a tutit, amit az oroszok igazán gondolnak. Nem diplomatikus (mint Lavrov), volt több mint 10 éve, hogy rájöjjön, hogy a "békegalamb" stílus nem igazán nyerő a nyugati tömbbel szemben. Ez nem a szépségkirálynő választás és annak szlogenje, a "világbéke". Azt meghagyják a hülyéknek.
A gazdasági, katonai és diplomáciai óriás kiutasította az orosz nagykövetet
Estonian foreign ministry wants to extend controlled maritime area
Last week, following a proposal from the Ministry of Foreign Affairs, the government cabinet discussed the potential establishment of a contiguous zone in Estonia's maritime area. Government ministries were instructed to formulate their positions on the issue within a month. The contiguous zone...
news.err.ee
Finnországot a svédek szervezték országgá, uralmuk pedig véget ért, még mielőtt a finn nemzettudat nagykorú nacionalizmussá érett volna, és soha nem is volt sem törekvés, sem esély a visszarendeződésre.
A svédek kb. olyanok a finneknek, mint nekünk az osztrák sógor. Csak az egy sokkal jobb a sógorság.
Svédország már a XVIII. század végére menthetetlenül alulmaradt Oroszországgal szemben. 1809-ben az orosz csapatok észak felől bő 300 km-t megtéve benyomultak Svédországba, a befagyott Botteni-öböl jegén átkelő portyázó csapataik pedig Stockholmtól 70 km-re jutottak! A katasztrofális krízisbe belebukott a svéd uralkodó is, és innentől kezdve nem volt kérdés, hogy ki fújja a szelet a Balti-tenger fölött.
Arról az Oroszországról beszélünk, amely 5 évvel később már kozák lovasokat parádéztat Párizs utcáin (majd 1849-ben félkézzel intézi el azt a Magyarországot, amin Bécs kézzel-lábbal megfeszülve sem tud úrrá lenni).
A svéd hódítási törekvések hiányát egyébként jól mutatja az is, hogy 1905-ben simán hagyták, hogy Norvégia függetlenedjen a svéd koronától.
Sztálin a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása után szépen elkezdte visszavenni mindazokat a területeket, amelyek az első világháború előtt az Orosz Birodalomhoz tartoztak. Elnyelte a Lengyelország keleti felét, Besszarábiát, a Baltikumot, majd jött volna Finnország is. Hivatalosan valóban területcserével állt elő Moszkva - pont azokat a területeket követelte, amiken a finn védműveket építették föl. Elég átlátszó húzás volt, de Moszkvában nem is izgatták magukat, amikor a finnek visszautasították; Tüzérségi tüzet lőttek valahol a határon saját alakulataikra, majd kijelentették, hogy Finnország megtámadta a Szovjetuniót és támadásba lendültek.
Sztálin úgy nyilatkozott, hogy a finn-kérdés megoldása egyszerű, hiszen Finnország lakossága kevesebb, mint Leningrádé.
Aztán nagy meglepetésre a szovjet csapatok képtelenk voltak áttörni a finn védelmet és brutális veszteségeket szenvedtek. A háború végére elérték, amit akarták, de onnantól Sztálin nem erőltette tovább Finnország teljes megszállását.
(Majd a Barbarossa után, amikor a németek mellett finn, román, magyar, szlovák, olasz, horvát, spanyol, meg fene tudja még milyen csapatok is sorompóba lépnek a Vörös Hadsereg ellen, születhet meg a Sztálinnak tulajdonított, sokszor elkoptatott közhely, miszerint egyedül a finn katonák érik el (s a tajgán akár haladják is meg) a német katonák szintjét.
Az 1918-as alandi konfliktus óta kifejezetten jó a két ország viszonya. Soha nem volt köztük olyan rossz viszony, mint köztünk és a románok (vagy - sajnos - bármelyik szomszédunk) között. Tudtommal még a svéd-, illetve a finn szélsőjobb sem fogalmaz meg a másik országgal szemben kritikát vagy követeléseket.
A fentebb említett téli háborúban kb. 8000 svéd önkéntes harcolt a finnek mellett.
Régi hagyomány, hogy az új svéd, illetve finn miniszterelnök első hivatalos külföldi útja mindig a másik országba vezet. (2014-ben az új finn miniszterelnök ezt megtörte, amikor Észtországban kezdett, de Sanna Marin első útja is Svédországba vezetett.)
És ha jól emlékszem, a svédek évtizedeken át ingáztak Finnországba alkoholizálni - merthogy ott jóval olcsóbb volt a szesz.
Nem vagyok nagy Origo rajongó, de ez egy érdekes olvasmány.
Le Figaro interjú kivonata, Emmanuel Todd francia történész, antropológus, demográfus, szociológus és politológussal.
Ez különösen találó:Elkezdődött a harmadik világháború?
Emmanuel Todd világhírű francia tudós azt állítja, hogy igen. Szerinte az oroszok védekező és megelőző jelleggel indították a háborút. Mondjuk a részleteket.
"Le Figaro: Számos megfigyelő rámutat arra, hogy Oroszország GDP-je annyi, mint Spanyolországé, nem becsülik túl gazdasági erejét és ellenálló-képességét?
Emmanuel Todd: A háború a politikai gazdaságtan tesztjét jelenti, ez a nagy megfejtő. Oroszország és Fehéroroszország GDP-je 3,3%-át teszi ki a nyugati GDP-nek (USA, angolszász országok, Európa, Japán, Dél-Korea), ami gyakorlatilag semmi. Elgondolkodtató, hogy ez a jelentéktelen GDP hogyan képes megbirkózni a helyzettel és továbbra is rakétákat gyártani. Ennek az az oka, hogy a GDP a termelésnek egy fiktív mérőszáma. Ha az USA GDP-jéből kivesszük a túlárazott egészségügyi kiadások felét, aztán az ügyvédek tevékenysége által termelt „vagyont", majd a világ legzsúfoltabb börtöneit, a rosszul definiált szolgáltatások egész gazdasági rendszerét, beleértve a 15-20 000, átlagosan 120 000 dolláros fizetéssel rendelkező közgazdász „teljesítményét", akkor rájövünk, hogy a GDP jelentős része csak vízpára, amely elpárolog. A háború visszavezet minket a reálgazdasághoz, lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mi a nemzetek valódi vagyona, mit jelent a termelési kapacitás, és ezzel együtt a háborús kapacitás."
Ez nagy meglátás, háborúban nem sok hasznát veszed a sok ügyvédnek, influenszernek, streamernek, filmiparnak, a jóléti szolgáltatások elsöprő mennyiségű sorának.
És még egy érdekes aspektus:
"Oroszország valóban képes az alkalmazkodásra. Amikor az emberek gúnyt űznek a központosított gazdaságokból, akkor azok merevségét, amikor pedig a kapitalizmust dicsérik, akkor annak rugalmasságát emelik ki, ami igaz. Ahhoz, hogy egy gazdaság rugalmas legyen, piaci, pénzügyi és monetáris mechanizmusokra van szükség. De mindenekelőtt szükség van egy dolgozó népességre, amely tudja, hogyan kell megteremteni a dolgokat. Az Egyesült Államok jelenleg több mint kétszer olyan népes, mint Oroszország (a diákok korosztályában 2,2-szer). Összehasonlítható ugyanakkor a felsőoktatásban részt vevő fiatalok között az, hogy a felsőoktatásban részt vevők között az USA-ban 7%, míg Oroszországban 25% tanul mérnöknek. Ez azt jelenti, hogy hiába tanul 2,2-szer kevesebb fiatal Oroszországban, az oroszok 30%-kal több mérnököt bocsátanak ki az egyetemekről. Az Egyesült Államok külföldi hallgatókkal tölti ki a hiányt, de ők főként indiaiak, sőt, még inkább kínaiak."
Még ezt is érdemes idézni:
Emmanuel Todd a könyv címét így magyarázza: A harmadik világháború tényleg elkezdődött. Igaz, hogy csak „kicsiben", viszont két meglepetéssel indult. Ez a háború azzal az elképzeléssel indult, hogy Oroszország hadserege nagyon erős, gazdasága pedig nagyon gyenge. Azt hittük, hogy Ukrajnát katonailag az oroszok, Oroszországot pedig gazdaságilag a Nyugat fogja szétzúzni. De éppen az ellenkezője történt. Annak ellenére nem sikerült Ukrajnát katonailag szétverni, hogy mostanra területének 16%-át elveszítette; Oroszországot pedig nem sikerült gazdaságilag tönkretenni.[..]
Most olvastam S. Jaishankar indiai külügyminiszternek közvetlenül a háború előtt megjelent könyvét (The India Way), amely látja az amerikai gyengeséget, és tudja, hogy a Kína és az Egyesült Államok közötti konfrontációnak nem lesz győztese, viszont teret ad Indiának, és még sok más országnak is. Hozzátenném: de nem az európaiaknak. Mindenhol az Egyesült Államok gyengülését látjuk, de Európában és Japánban nem, mert a birodalmi rendszer zsugorodásának egyik hatása az, hogy az Egyesült Államok megerősíti a hatalmát eredeti protektorátusaiban.
Ha elolvassa Brzeziński „A nagy sakktábla” című könyvét, láthatja, hogy az amerikai birodalom a második világháború végén alakult ki Németország és Japán meghódításával, amelyek ma is protektorátusok. Ahogy az amerikai rendszer zsugorodik, úgy nehezedik egyre nagyobb teher a protektorátusok helyi elitjére (és ide sorolom Európa egészét). Elsőként az angolok és az ausztrálok veszítik el minden nemzeti autonómiájukat (vagy már el is veszítették). Az internet olyan intenzív emberi interakciókat és kapcsolódásokat hozott létre az angolszász szférában az Egyesült Államokkal, hogy a tudományos, média- és művészeti elitjüket úgyszólván annektálták. Nemzeti nyelveink némileg védenek bennünket az európai kontinensen, de autonómiánk jelentős mértékben és gyors ütemben csökken. Emlékezzünk az iraki háborúra, amikor Chirac, Schröder és Putyin közös sajtótájékoztatót tartottak a háború ellen.[..]
Ha valaki geopolitikával foglalkozik, akkor több terület is érdekli: az energetikai, a katonai erőviszonyok, a fegyvergyártás (ami az ipari erőviszonyokra utal). De létezik az ideológiai és kulturális erőegyensúly is, ezt nevezik az amerikaiak „soft power"-nek. A Szovjetuniónak volt egyfajta puha hatalma, a kommunizmus, amely hatással volt Olaszország egy részére, a kínaiakra, a vietnamiakra, a szerbekre, a francia munkásokra... De a kommunizmus döntő módon az egész muszlim világ számára visszataszító volt ateizmusa miatt, és Nyugat-Bengálon és Kerala államon kívül semmilyen különös hatást nem váltott ki. Ma azonban Oroszország archetipikus nagyhatalomként újrapozicionálta magát, így nemcsak gyarmatellenes, hanem a patriarchális és a hagyományos erkölcsöket konzerváló erőként is sokkal nagyobb befolyásra tehet szert. Az amerikaiak most úgy érzik, hogy Szaúd-Arábia elárulta őket, hiszen a háború okozta energiaválság ellenére sem hajlandó növelni olajtermelését, és igazából az oroszok oldalára állt, nyilvánvalóan részben saját olajipari érdekei miatt is. De egyértelmű, hogy Putyin Oroszországa, amely immár erkölcsileg konzervatív, szimpatikussá vált a szaúdiak szemében, akiknek bizonyára akad némi gondjuk azokkal az amerikai vitákkal, hogy a transznemű nők (akiket a fogantatásukkor férfiként definiáltak) hogyan tudnak a női mosdóba járni.
Ez a háború azzal az elképzeléssel indult, hogy Oroszország hadserege nagyon erős, gazdasága pedig nagyon gyenge. Azt hittük, hogy Ukrajnát katonailag az oroszok, Oroszországot pedig gazdaságilag a Nyugat fogja szétzúzni. De éppen az ellenkezője történt.
Világos azonban, hogy a konfliktus azáltal, hogy korlátozott területi háborúból globális gazdasági konfrontációvá vált az egész Nyugat és a Kína által támogatott Oroszország között, világháborúvá vált. Még akkor is, ha a korábbi világháborúkhoz képest alacsony a katonai erőszak mértéke.
Az antropológus szerint azt, hogy ténylegesen háborúba léptünk, az infláción és a hiányon keresztül érezzük meg.
Azok, akik a háború előestéjén Ukrajnával foglalkoztak, nem egy születőben lévő demokráciát, hanem egy hanyatló társadalmat és egy, a bukás felé tartó államot láttak benne. Olyan kérdések merültek fel, hogy vajon Ukrajna 10 vagy 15 millió embert veszített-e el a függetlensége óta? Ezt egyébként lehetetlen megmondani, ugyanis Ukrajnában 2001 óta nem volt népszámlálás, ami pedig annak a jele, hogy egy, a valóságtól félő társadalomról van szó. Azt hiszem, a Kreml számítása az volt, hogy ez a hanyatló társadalom az első sokkhatásra összeomlik, vagy akár úgy is reagálhat, hogy „Isten hozott szent Oroszország-anyácska”. De éppen ellenkezőleg, az derült ki, hogy egy hanyatló társadalom külső pénzügyi és katonai források segítségével egyfajta egyensúlyt, sőt, horizontot, reményt találhat a háborúban. Sem az oroszok, sem más nem láthatta ezt előre.
John Mearsheimer amerikai geopolitikus elemzésével értek egyet, aki szerint Ukrajna hadseregét már legalább 2014 óta a NATO katonái (amerikai, brit és lengyel) vették a kezükbe, ezért de facto Ukrajna a NATO tagja. Az oroszok pedig bejelentették, hogy soha nem fogják eltűrni, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Az oroszok tehát (ahogy Putyin a támadás előtti napon elmondta) védekező és megelőző jelleggel folytatják a háborút. Mearsheimer hozzátette, hogy semmi okunk nincs annak örülni, hogy az oroszok nehézségekbe ütköztek, mert ez számukra egzisztenciális kérdés, tehát minél nehezebb nekik, annál keményebben fognak küzdeni. Ez az elemzés igaznak tűnik, de egy kiegészítést és egy kritikai megjegyzést hadd fűzzek Mearsheimer elemzéséhez.
Ami a kiegészítést illeti, amikor Mearsheimer azt mondja, hogy Ukrajna de facto tagja volt a NATO-nak, nem megy elég messzire. Németország és Franciaország kevésbé jelentős partnerekké váltak a NATO-ban, és nem voltak tisztában azzal, hogy mi történik Ukrajnában katonai szempontból. Kritizáltuk a francia és német naivitást, mert kormányaink nem hittek az orosz invázió lehetőségében. Viszont nem tudták azt, hogy az amerikaiak, a britek és a lengyelek megengedhetik Ukrajnának, hogy egy kiterjedő háborút folytathasson. Washington-London-Varsó-Kijev lett a NATO alapvető tengelye mostanra.
Todd így látja: "Ha az orosz gazdaság a végtelenségig ellenállna a szankcióknak, és sikerülne kimerítenie az európai gazdaságot, miközben saját maga Kína támogatásával túlélné, akkor az USA monetáris és pénzügyi ellenőrzése a világ felett összeomlana, és ezzel együtt az USA azon képessége is, hogy a „semmiből” (azaz nulla erőfeszítéssel) finanszírozza hatalmas kereskedelmi deficitjét. Ez a háború tehát mégis csak egzisztenciális jelentőségűvé vált az USA számára is. Nem tudnak kivonulni a konfliktusból, mint ahogy Oroszország sem, nem tudják elengedni azt. Ezért vagyunk most egy végtelenített háborúban, egy olyan összecsapásban, amelynek a végén vagy az egyik, vagy a másik omlik össze. Többek között a kínaiak, az indiaiak és a szaúdiak is kárörvendve figyelnek."
Világos azonban, hogy a konfliktus azáltal, hogy korlátozott területi háborúból globális gazdasági konfrontációvá vált az egész Nyugat és a Kína által támogatott Oroszország között, világháborúvá vált. Még akkor is, ha a korábbi világháborúkhoz képest alacsony a katonai erőszak mértéke.
Az antropológus szerint azt, hogy ténylegesen háborúba léptünk, az infláción és a hiányon keresztül érezzük meg.
Azok, akik a háború előestéjén Ukrajnával foglalkoztak, nem egy születőben lévő demokráciát, hanem egy hanyatló társadalmat és egy, a bukás felé tartó államot láttak benne. Olyan kérdések merültek fel, hogy vajon Ukrajna 10 vagy 15 millió embert veszített-e el a függetlensége óta? Ezt egyébként lehetetlen megmondani, ugyanis Ukrajnában 2001 óta nem volt népszámlálás, ami pedig annak a jele, hogy egy, a valóságtól félő társadalomról van szó. Azt hiszem, a Kreml számítása az volt, hogy ez a hanyatló társadalom az első sokkhatásra összeomlik, vagy akár úgy is reagálhat, hogy „Isten hozott szent Oroszország-anyácska”. De éppen ellenkezőleg, az derült ki, hogy egy hanyatló társadalom külső pénzügyi és katonai források segítségével egyfajta egyensúlyt, sőt, horizontot, reményt találhat a háborúban. Sem az oroszok, sem más nem láthatta ezt előre.
John Mearsheimer amerikai geopolitikus elemzésével értek egyet, aki szerint Ukrajna hadseregét már legalább 2014 óta a NATO katonái (amerikai, brit és lengyel) vették a kezükbe, ezért de facto Ukrajna a NATO tagja. Az oroszok pedig bejelentették, hogy soha nem fogják eltűrni, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Az oroszok tehát (ahogy Putyin a támadás előtti napon elmondta) védekező és megelőző jelleggel folytatják a háborút. Mearsheimer hozzátette, hogy semmi okunk nincs annak örülni, hogy az oroszok nehézségekbe ütköztek, mert ez számukra egzisztenciális kérdés, tehát minél nehezebb nekik, annál keményebben fognak küzdeni. Ez az elemzés igaznak tűnik, de egy kiegészítést és egy kritikai megjegyzést hadd fűzzek Mearsheimer elemzéséhez.
Ami a kiegészítést illeti, amikor Mearsheimer azt mondja, hogy Ukrajna de facto tagja volt a NATO-nak, nem megy elég messzire. Németország és Franciaország kevésbé jelentős partnerekké váltak a NATO-ban, és nem voltak tisztában azzal, hogy mi történik Ukrajnában katonai szempontból. Kritizáltuk a francia és német naivitást, mert kormányaink nem hittek az orosz invázió lehetőségében. Viszont nem tudták azt, hogy az amerikaiak, a britek és a lengyelek megengedhetik Ukrajnának, hogy egy kiterjedő háborút folytathasson. Washington-London-Varsó-Kijev lett a NATO alapvető tengelye mostanra.
Todd így látja: "Ha az orosz gazdaság a végtelenségig ellenállna a szankcióknak, és sikerülne kimerítenie az európai gazdaságot, miközben saját maga Kína támogatásával túlélné, akkor az USA monetáris és pénzügyi ellenőrzése a világ felett összeomlana, és ezzel együtt az USA azon képessége is, hogy a „semmiből” (azaz nulla erőfeszítéssel) finanszírozza hatalmas kereskedelmi deficitjét. Ez a háború tehát mégis csak egzisztenciális jelentőségűvé vált az USA számára is. Nem tudnak kivonulni a konfliktusból, mint ahogy Oroszország sem, nem tudják elengedni azt. Ezért vagyunk most egy végtelenített háborúban, egy olyan összecsapásban, amelynek a végén vagy az egyik, vagy a másik omlik össze. Többek között a kínaiak, az indiaiak és a szaúdiak is kárörvendve figyelnek."
Mearsheimer vagy olvas engem, vagy majdnem olyan okos, mint én
Én is azt mondom már hónapok óta, hogy nincs visszaút, és ez egy vagy-vagy, eldöntendő kérdés.
Ez legkésőbb minden gondolkodni tudó ember számára nyilvánvalóvá vált, aki átlátta, hogy milyen irányba ment a nyugati átlagember kondícionálása az oroszokról alkotott képet/véleményt illetően.
Amikor a nyugati propaganda magából teljesen kivetkőzött nácit csinál 1 milliárd polgárából, onnan nincs visszaút, nem lehet a szellemet a palackba visszazárni.
Aki szerint (pl @Tcat) ez erős megfogalmazás, az nézzen bele néhány HVG kommentbe, vagy twitter hozzászólásba. Elképesztő. Főleg az, hogy ezen vélemények nem egyszerűen eltűrtek, hanem támogatottak.
Ez egy olyan tünet, ami alapján a diagnózis egyből, egyértelműen megállapítható. Innentől már nincs szükség a helyzet Mearsheimer féle CT-jére, vagy MacGregor féle vérképelemzésére, mert felesleges. Nem tudod azt mondani holnap ennek az 1mrd embernek, hogy megállapodtunk az oroszokkal, az oroszok végülis ugyanolyan emberek, mint mi. Hiába rángatsz elő 1000 Stinget, hogy énekelje, hogy reméljük, hogy az oroszok is ugyanúgy szeretik a saját gyerekeiket, mint mi, ez nem állítható meg, nem fordítható vissza.
Szeretem Stinget, de tulajdonképpen milyen undorító ez a szöveg, ebbe nem is gondoltam még bele soha...
Látszólag békepárti, és azt hangoztatja, hogy egyformák vagyunk, de a végkicsengés mégis az, hogy mindez csak akkor lehetséges, ha az oroszok, minden gonoszságuk és őrületük ellenére is ugyanúgy szeretik a saját gyerekeiket, mint mi.
Tud valaki egy jó állást Ushuaiában?
Tavaly tavasz óta nem volt olyan hét, hogy ne adták volna a TV-ben a Rambo 3-at. Majd keresek valami adatforrást, és ezt a percepcióm adatokkal is alátámasztom.
Én Chilén gondolkodtam, de nem tudok spanyolul sajnos.
Ne fáraszd magad, az már csak egy adalék. Évtizedeken át adagolták, kezdetben csak kis dózisokban, enyhébb változatot, mint pl, hogy minden orosz (és csak az orosz) doppingol, vagy amikor hollywoodi filmek CGI gnómjait direkt Putyinból metaformálták. Ezek nem véletlenek, ez tudatosan felépített dolog. Majd 14-től jöttek az erősebb szerek, és 22-től a méreg. Mondom, HVG kommentszekció pontosan megmutatja - a HVG moderátor jelen van, és azonnal tilt, ha csak annyit leírsz, hogy az amerikaiak ugyanúgy veszik a ruszki olajat. Ennyiért már orosz propagandista vagy, és törölnek, hiába hoz le erről cikket maga a HVG. Tehát jelen van a moderátor és aktív, és eközben egész nap ömlenek a legállatiasabb oroszellenes náci vélemények. Ha kicserélnéd az oroszt ezekben a kommentekben egy másik népre, nemzetiségre, hamar a bíróságon találnád magad, de az alap, hogy kiírnád magad vele a kulturemberek köréből. Amint tegnap írtam, kb ez történt Ruandában is a Mille Collin rádió adásain keresztül - "a tuszik csótányok, a tuszik árulók, a tuszik elnyomnak minket, a tuszik meg akarnak minket ölni, vagy ők, vagy mi". Az eredmény ismert - 90 nap 1 millió halott, többségüket egyszerű, hétköznapi hutu átlagemberek gyilkolták le azzal, ami a kezükbe került.
Végig mernél menni Varsóban, Prágában Russia feliratú mezben?
Igen, én is vagy Chile, vagy Ushuai. Március óta mindenkinek Chilét mondok amúgy, mert jobbról andok, balról csendes óceán, 4000km hosszú, minden éghajlat megtalálható, és Dél-Amerika egyik legerősebb, legstabilabb országa.
Viszont ha valaki nagyvárosi, és a cél, hogy minél messzebbre, minél délebbre, akkor csak Ushuaia jöhet szóba, ott sztem angolul is el lehet lenni a sok külföldi miatt.
Mearsheimer vagy olvas engem, vagy majdnem olyan okos, mint én
Én is azt mondom már hónapok óta, hogy nincs visszaút, és ez egy vagy-vagy, eldöntendő kérdés.
Ez legkésőbb minden gondolkodni tudó ember számára nyilvánvalóvá vált, aki átlátta, hogy milyen irányba ment a nyugati átlagember kondícionálása az oroszokról alkotott képet/véleményt illetően.
Amikor a nyugati propaganda magából teljesen kivetkőzött nácit csinál 1 milliárd polgárából, onnan nincs visszaút, nem lehet a szellemet a palackba visszazárni.
Aki szerint (pl @Tcat) ez erős megfogalmazás, az nézzen bele néhány HVG kommentbe, vagy twitter hozzászólásba. Elképesztő. Főleg az, hogy ezen vélemények nem egyszerűen eltűrtek, hanem támogatottak.
Igen, a helyzet az, hogy a demokrácia egyik rossz tulajdonsága a sok közül, hogy a felheccelt közvélemény maga követeli ki a háborúk végig vitelét a gonosz ellenség feltétlen kapitulációjáig és megbüntetéséig, minden kompromisszum elutasítását. Régóta így van, az első világháborúban is így volt, persze főleg ott, ahol kevéssé érezte meg a civil lakosság a saját bőrén, azaz az USA-ban és Britanniában és csatolt tagjaiban. Jó, az USA-ban kellett hozzá egy hosszas sajtókampány, amíg a népet kellően angolbaráttá és németfalóvá nevelték, mert nem volt teljesen magától értetendő egyik sem addig.
Tavasszal lett volna erre esély kompromisszumos kiegyezésre talán, de a nyugat megakadályozta azt, amikor az ukránok ebbe már majdnem belementek volna, azzal, hogy gyorsan bedobta magát teljesen, kinyilatkoztatva, hogy ez a háború csak Putyin és ezzel Oroszország teljes vereségével érhet véget, ha nem, akkor, ha kell, 10 évig is nyomják majd, mint valamelyik nagyeszű marionettfigura nyilatkozta nemrég.
Én nem látnám ezt bele. Mondjuk a németekről ilyet nem énekeltek a II. vh-ban, se a japókról...
tessék:
Oké, benne van Hruscsov és Reagan is, meg hogy ideológiától függetlenül, politikai oldaltól függetlenük stb stb, de mégis a refrén egyszer sem az, hogy if the americans love their children too.
Hruscsov atomtámadása hülye dolog lenne, HA az oroszok is szeretik a saját gyerekeiket (mi van ha nem?).
Közös a biológia, hiába más az ideológia, de remélem az oroszok is szeretik a saját gyerekeiket (mi van ha nem?).
Nem hiszünk az amerikaiak megnyerhető atomháborújában, se Reagannek sem hisszük el, hogy megvéd, de remélem az oroszok is szeretik a saját gyerekeiket (mi van ha nem?).
És ugye azóta 'tudjuk', hogy az oroszoknál az emberélet nem számít, gyerekeket erőszakolnak, népirtanak, nem, nem szeretik a saját gyerekeiket sem. Ez folyik ma a csapból is, tegnap FDP-s és CDU-s köcsögök is felmondták a mantrát a Bundestagban.
Ha már túlhájpolt pop zenészek szövegeiben keresünk mélyebb értelmet, akkor már rég rossz.
Mondjuk az oroszoknak a Donbassz, a Krím, az Azovi-tenger és a Földközi-tenger irányításának kérdése baromira nincs egy lapon az amerikaiak vietnámi expedíciójával. Azért ne legyünk már süsük, ezt a háborút nem veszíthetik el az oroszok! Orosz szempontból jogilag már a 4 ukrán megye a Föderáció része, ha ezt veszni hagyják, akkor Oroszország államisága kérdőjeleződik meg!!!
Komolyan beteges, ahogy egyesek (sajnos orosz részről is) mennyire várják az eszkalációt.