Egy szerveződésre mindig van válasz. Ha létrejön egy unió akkor a rivális térségek is unióban kénytelenek gondolkodni, ellenkező esetben futottak még kategória. Ha így nézzük, akkor az USA-ra mint egyfajta unióra valamint az Európában beindult folyamatok az iszlám világ uralkodó rétegét előbb-utóbb, így vagy úgy de hasonló irányba készteti. Ehhez sok pénz, befolyás és egy eszme kell, amire a tömegek vevők.
A Nagy Kalifátus szerintem csak egy álom, viszont mozgatóereje van a térségben, ez látható. Egyik kommentelő társunk egyébként teljesen igaz jelmondata volt, hogy a valóságot nem érdekli, hogy hiszel-e benne (1). Ez vitán felül áll. Ugyanakkor a vakhitet sem érdekli a racionalitás (2), egyszerűbben a hívőt nem érdekli, hogy te miben hiszel!!!!!!!!! (Amiről például te azt hiszed, hogy racionális nem biztos, hogy a többiek hite szerint is az. Filozófiai kérdés: Hiszed hogy tudsz vagy tudod hogy hiszel?)
A hivatkozott két alapigazság egyszerre van jelen és egyszerre fejti ki hatását.
Egyenlőre az látszik, hogy a Közel-Keleten édes mindegy, hogy Muzulmán Testvériség vagy al-Kaida, a Nyugat nyíltan és bevallottan támogatja - a cél szentesíti az eszközt. A kérdés csak annyi: mi a cél? Mit akar a Muzulmán Testvériség és mit akarnak a támogatóik. Egyben szinte biztos vagyok: nem ugyanazt a végeredményt.
Ha azt nézem, ami történik, akkor azt látom, hogy egy kemény iszlamista vonalat képviselő szervezet mindenhol felbukkan az arab tavasz üde zsongásában, illetve ahol nem, ott majd jön az al-Kaida és beszáll a frissiben lázadók oldalán. Eközben valóban mérsékelt államok omlanak össze utat nyitva a szélsőséges iszlám erők térnyerésének.
Olyan, mintha valaki(k) szándékosan destabilizálni akarnák az egész arab világot. Ha belegondolunk abba, hogy egy felrobbanó Közel-Kelet (és Észak-Afrika) mit jelentene, akkor azt is látni kell, hogy ez minden, csak nem a legelemibb érdeke Izraelnek. Kizártnak tartom, hogy néhány fanatikus zsidón kívül a lakosság döntő része arról sző titkos ábrándokat, hogy felrobban körülöttük a világ.
Az arab tavasz eddigi menete véleményem szerint minden, csak nem Izrael állam érdeke, mivel egy radikalizálódó és agyonfegyverzett Közel-Kelet sok jót nem ígér Tel-Avivnak. Akik támogatják a háttérből (mert vannak ilyenek) ezt a folyamatot, azok voltaképpen olajat öntenek a tűzre. A tüzet lehet, nem ők gyújtották, de az olajat azért valaki(k) öntögeti(k) arrafelé igen rendesen.
Kihasználni egy kedvező helyzetet és rásegíteni - ezt én stratégiának hívom.
A Nagy Kalifátus szerintem csak egy álom, viszont mozgatóereje van a térségben, ez látható. Egyik kommentelő társunk egyébként teljesen igaz jelmondata volt, hogy a valóságot nem érdekli, hogy hiszel-e benne (1). Ez vitán felül áll. Ugyanakkor a vakhitet sem érdekli a racionalitás (2), egyszerűbben a hívőt nem érdekli, hogy te miben hiszel!!!!!!!!! (Amiről például te azt hiszed, hogy racionális nem biztos, hogy a többiek hite szerint is az. Filozófiai kérdés: Hiszed hogy tudsz vagy tudod hogy hiszel?)
A hivatkozott két alapigazság egyszerre van jelen és egyszerre fejti ki hatását.
Egyenlőre az látszik, hogy a Közel-Keleten édes mindegy, hogy Muzulmán Testvériség vagy al-Kaida, a Nyugat nyíltan és bevallottan támogatja - a cél szentesíti az eszközt. A kérdés csak annyi: mi a cél? Mit akar a Muzulmán Testvériség és mit akarnak a támogatóik. Egyben szinte biztos vagyok: nem ugyanazt a végeredményt.
Ha azt nézem, ami történik, akkor azt látom, hogy egy kemény iszlamista vonalat képviselő szervezet mindenhol felbukkan az arab tavasz üde zsongásában, illetve ahol nem, ott majd jön az al-Kaida és beszáll a frissiben lázadók oldalán. Eközben valóban mérsékelt államok omlanak össze utat nyitva a szélsőséges iszlám erők térnyerésének.
Olyan, mintha valaki(k) szándékosan destabilizálni akarnák az egész arab világot. Ha belegondolunk abba, hogy egy felrobbanó Közel-Kelet (és Észak-Afrika) mit jelentene, akkor azt is látni kell, hogy ez minden, csak nem a legelemibb érdeke Izraelnek. Kizártnak tartom, hogy néhány fanatikus zsidón kívül a lakosság döntő része arról sző titkos ábrándokat, hogy felrobban körülöttük a világ.
Az arab tavasz eddigi menete véleményem szerint minden, csak nem Izrael állam érdeke, mivel egy radikalizálódó és agyonfegyverzett Közel-Kelet sok jót nem ígér Tel-Avivnak. Akik támogatják a háttérből (mert vannak ilyenek) ezt a folyamatot, azok voltaképpen olajat öntenek a tűzre. A tüzet lehet, nem ők gyújtották, de az olajat azért valaki(k) öntögeti(k) arrafelé igen rendesen.
Kihasználni egy kedvező helyzetet és rásegíteni - ezt én stratégiának hívom.
Nekik így is megéri mert mi aranyunkból kapnak 4% -ot