Üdv Mindenkinek!
Bevallom, az elmúlt hetekben néhányszor nekiültem és írtam egy-két hozzászólást, de végül nem raktam fel, hanem inkább kidobtam. Fél szemmel azért olvastam az itteni hozzászólásokat is, ezek közül csak néhány „eredeti” gondolatra reagálnék, de előtte nagyon röviden, zanzásítva az, amiről korábban írtam, de nem raktam ki:
A cél Obama megbuktatása, ezen keresztül pedig az USA megbuktatása. A leginkább rémisztő folyamat az, hogy erre a Kongresszust használják fel – oszd meg és uralkodj elv ugye, Róma óta…
Kíváncsi voltam arra, mi lesz a dolog vége, de egyelőre semmi, kapott a világ még pár hónapot.
Sokan gondolják azt, hogy az USA gondja „csak” virtuális gond, de a helyzet az, hogy ez a virtuális probléma nagyon is valós, konkrét fizikai problémákat is generál.
Ha nem pumpálnak további dollárokat a gazdaságba, akkor az amerikai kormánynak döntenie kell arról, hogy vagy a saját alkalmazottainak, rendőreinek, katonáinak, hivatalnokainak és tanárainak ad fizetést, de akkor felfüggeszti a külföldi hitelezőknek a kamatok fizetését, vagy azoknak fizet még egy ideig, de otthon nagy balhé fog kitörni. Így vagy úgy, de ez a dollár megroppanását hozná.
A másik lehetőség, hogy újabb milliárdokkal finanszíroztatja önmagát az USA, ez viszont egyre inkább bizonytalanná teszi a dollárt, ami hosszabb távon oda vezethet, hogy a többi gazdasági szereplő egy idő után nem fogadja majd el fizető eszközként. Ez is a dollár bukását jelentheti, igaz, addig még nyert egy kis időt mindenki.
A Kongresszus végül „aki időt nyer életet nyer” elve mentén tette le a voksát, de ez nem változtatott alapvetően a felálláson. A FED-en keresztül a republikánusok és demokraták soraiban ülő "neokonok" ügyesen tartják Obamát sakkhelyzetben ahhoz, hogy cselekvésképtelenné váljon – ennek a másik oldala az, hogy előtte nem voltak elég ügyesek/erősek ahhoz, hogy Obamával elindíttassák a szír háborút.
Abba a lehetőségbe bele sem akarok gondolni, hogy Obama elindít egy újabb közel-keleti háborút egy iráni és orosz szövetségest maga mögött tudó Szíria ellen, miközben otthon egyszer csak kirántják a lába alól a szőnyeget és bebuktatják az egész kormányt. Na, innentől lenne csak igazán komoly a játszma.
Szaúd-Arábia uralkodó háza is megsértődött az ENSZ-re, így visszautasította a társulást. Az indok az ENSZ-en belüli kettős mérce alkalmazása volt, azaz magyarra lefordítva eddig csak Pekingre és Moszkvára voltak dühösek, mostanra Washingtonra is. Az amerikai-szaúdi kapcsolat szerintem fontosabb, mint bármelyik másik, érdemes erre odafigyelni!
A továbbiakat pedig legkésőbb jövő januárban meglátjuk.
És néhány észrevétel az azóta született hozzászólásokkal kapcsolatban:
Boki:
A stratégiai robbanófejek hivatalosan közzétett darabszámait komoly fenntartásokkal fogadom. Sajnálom, ezt teszi a paranoia. ;D
Xfotel:
A török hadsereg elég erős. De a környéken akad még néhány erős ember.
Roni:
Ha korábban figyeltél volna, akkor már egyszer írtam Ukrajnával kapcsolatban hasonló témában. Jelen pillanatban Moszkvának globális szinten Kazahsztán fontosabb, mint Ukrajna. Egy orosz vezetésű Eurázsiai Unió Ukrajna nélkül is életképes lehet, Kazahsztán nélkül viszont kizárt. Ha dönteni kell majd a regionális illetve globális érdekek mentén, akkor az utóbbi nyom többet a latban, Ukrajna meg legfeljebb kettészakad. Ez a realitás. Kijev nem véletlenül próbál Moszkva és Brüsszel között a lehető leghosszabb idő óta egyensúlyozni, ha majd egyszer leteszi a végleges voksát az könnyen szakadáshoz vezethet, bármelyik oldalról is beszélünk.
A nagy játékos a NATO? Ebben egészen biztos vagy? A NATO nem egy hatalom, hanem a nyugati katonai erő 10%-a USA katonai irányítás és működtetés alatt. A 10%-ot adó Európa az előretolt – és nagy eséllyel pusztuló – pajzs Moszkvával szemben Washington részéről. Ugyanúgy, ahogy nagyobb léptékben maga Oroszország is egy pajzs az USA-val szemben Kína oldaláról.
Xfotel:
Nagy bátorság 50 éves távlatokban gondolkodni, bár elismerem, hogy a nagy ívű stratégiai tervezésbe ennek is bele kell férnie.
Kína és India „segített” életben tartani az exszovjet/orosz hadiipart, de nem ingyen – fegyverekért és technológiáért cserébe. Egyébként kizártnak tartom, hogy például Moszkva ne tudta volna azt, hogy Kína ezerrel másolni fog tőle is – ez teljesen egyértelmű volt tíz évvel ezelőtt is meg az 1960-as években is.
Kínának az USA/NATO katonai ereje ellen van szüksége az orosz katonai erőre, Moszkvának pedig a kínai gazdasági erő/fogyasztás kell. Ez a boldog állapot addig tart, amíg az USA kellő mértékben be nem rosál, utána Peking számára Szibéria fontosabb lesz, mint Moszkva „mosolya”. De semmi gond, az oroszok szívesen működnek együtt Indiával és újabban akár Brazíliával is katonai fejlesztések terén. Az egyik Kínának, a másik pedig Észak-Amerikának szóló „üzenet”.
Így működik ez a játék a nagy táblán, ugyanez levezethető az USA vagy az EU kérdésében is, a Közel-Kelettől egészen a Távol-Keletig bezáróan.
