[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
- Status
Ezeket azt hiszem mar linkeltem a Kina topikba, de beteszem ide is.
http://sorkoz.blog.hu/2013/10/01/a_kinaiak_megesznek_bennunket
http://www.ma.hu/uzlet/183259/Kina_kilora_megveszi_Afrikat?place=srss
http://www.ma.hu/uzlet/185494/Kina_kilora_megveszi_a_vilagot?place=srss
Itt epp Amerika malacait vasaroljak meg.
http://www.pigprogress.net/Pork-Processing/Meat-Companies/2013/6/China-buys-Americas-largest-pork-processor-1275899W/
Ismetlem GO strategia
http://sorkoz.blog.hu/2012/06/23/gyorsvasut_meg_amit_akartok
http://sorkoz.blog.hu/2013/10/01/a_kinaiak_megesznek_bennunket
http://www.ma.hu/uzlet/183259/Kina_kilora_megveszi_Afrikat?place=srss
http://www.ma.hu/uzlet/185494/Kina_kilora_megveszi_a_vilagot?place=srss
Itt epp Amerika malacait vasaroljak meg.
http://www.pigprogress.net/Pork-Processing/Meat-Companies/2013/6/China-buys-Americas-largest-pork-processor-1275899W/
Ismetlem GO strategia
http://sorkoz.blog.hu/2012/06/23/gyorsvasut_meg_amit_akartok
na ez tök jó link, és nem csak azért, mert a kínai népszavával állunk szemben, azt pl nem tudtam, hogy a kínaiak osztályozzák az újságokat kamuzás terén. magát a cikket természetesen nem egy publicista szerezte, hanem egy mélyebben szakmabeli ember. a lényeg, hogy ezt a komcsik valamiért le akarták hozni a lapban és innentől kezdve a kérdés, hogy mi volt a céljuk egy ilyen science-fictionnel.
a pravda szerint a cél az volt, hogy kicsit megfenyegessenek mindenkit, az oroszoktól a vietnámiakig mindenki foglalja le magát fegyverkezéssel és persze eszükbe ne jusson a kínai piacon indulni vagy ott befektetni. mindennek a hatterében a horizont felé közeledő amerikai összeomlás van, ugyanis akkor kína termelésének túlnyomó része a belső piac felé fog fordulni, nem fogják szívesen látni a külföldit. -- személy szerint azon túl, hogy firnyákos információs hadviselés van a dolog hátterében (fél évszázados távlatban nem is lehet más) azért látok némi háborúskodást kína környékén közép távon, de nem a felvetett sorrendben. szerintem japánnal kezdenek.
a japán miniszterelnök nemrég engedélyezte idegen drónok lelövését japán légtérben. a kínaiak közölték, hogy az háborús cselekmény lenne, mert kína soha nem sérti meg soha más légterét ("kizárt, mert nem tudom").
azt lenne nagyon érdekes tudni, hogy a japánok mit gondolnak és tesznek most, hogy samu bácsi gatyája le-lecsúszik.
Üdv Mindenkinek!
Kína veszélyes, de nem a militáns agresszív katonai terjeszkedés miatt. Szun-Ce: Ping Fa (A háború művészete) című ókori filozófiai műben kifejti, hogy ott védekezz, ahol nem támadnak és ott támadj, ahol nem védekeznek. Mutass erőt, ahol gyenge vagy és mutass gyengeséget, ahol erős. Nem állítom, hogy Kína hűen követi mindenben saját ókori filozófiáját, de abban biztos vagyok, hogy alapvetően határozza meg a kínai stratégiai gondolkodást ez a dokumentum is. Kína jelentős hagyományos katonai erőt reklámoz, amin kapva-kap Japán is és beindítja a saját programjait, ami egyben a Japán geopolitikai szerep változását is jelenti. Erre egyébként egyértelműen utal az is, hogy Moszkva is kapva-kapott az alkalmon, és úgy tűnik, élénkülő tárgyalások kezdődnek a japánok és az oroszok között.
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/11/01/16/A_vedelmi_egyuttmukodes_melyiteserol_allapodott_meg_Japan_es.aspx
Csak egy gondolat: miközben a II. világháború 1945. május 8./9.-én (kinek hogy tetszik) véget ért, addig a Szovjetunió csak 1945. augusztus 8.-án üzent hadat Japánnak. Hogyan lehetséges az, hogy a SZU az USA szövetségese a II. VH-ban, miközben a hátában van egy Japán, aki éveken át háborítatlanul csatázgathatott úgy az USA-val, hogy közben Moszkva meg sem moccant – helyesebben szólva ép a németekkel verekedtek. De hogy még verbális szinten sem jött össze 1945-ig egy jelképes hadüzenet vagy valami…
Nos, mielőtt bárki „Szaniszlósodással” és „Világpanorámásodással” vádolna (vagy dicsérne, kinek hogy tetszik) a szabad gondolkodás és véleményformálás jogát senkitől el nem vitatom, kérném ilyen szellemben olvasni a további lázálmaimat is.
Ugyancsak jelzem azt is, hogy szépek-szépek – és természetesen megnyugtatóak – a kínai atomarzenálra vonatkozó hivatalos adatok (3-400 db robbanófej), de én nemrég hallottam olyan amerikai egyetemi kutatásról, ahol a kutatók és diákok véleménye inkább 3 ezer darab volt. Az igazság nem odaát, hanem inkább félúton van, szerintem jó lesz ez 1500 db-nak is, ami – talán nem meglepő – nagyjából megegyezne az amerikai-orosz hadászati fegyverkorlátozásokról szóló megállapodás USA-ra és Oroszországra vonatkozó limitjeivel. És hogy a kép tiszta legyen: nem annyi működő atomfegyver van, amennyi a hadrendben álló hordozókra van épp telepítve, hanem annál jóval több mindegyik oldalon.
Közben Kerry a minap körbeudvarolta a durcizó Szaúd-Arábiát, ahol felhívta arra a figyelmet, hogy a Közel-Kelet két leginkább meghatározó állama Szaúd-Arábia és Egyiptom, de most sajnos az egyiptomi helyzet problémás, így Rijád még fontosabbá vált.
http://gazdasagiradio.hu/cikk/98006/
(A cikknek azért is örülök, mert végre lassan kibújik a szög a zsákból – arab tavasz, diktátorok borulása és végül Szíria ügye. Asszad megbuktatása nem izraeli érdek volt, erről már akkor is beszélgettünk.)
Három gondolat még a cikkel kapcsolatban:
Miután az USA a palaolaj kitermelés illetve a bioüzemanyag gyártás technológiájával idén már a világ első számú exportőre lehet, ez mindenképpen veszélyt jelent az OPEC számára. Az arab feudális uralkodók hatalmas összegeket tartanak amerikai bankokban és közben a dollár árfolyamára közvetlenül is hatást tudtak gyakorolni pusztán az olajkitermelés felfuttatásával vagy épp fordítva, a visszafogásával. Az USA javára történő piaci olajpiaci változás az OPEC hatalmának és az USA befolyásolásának csökkenését jelenti.
A másik gondolat: Hogyan lehet Egyiptomot és a Szaúd-család magánkirályságát egy lapon említeni, mint az arab világ potenciális civilizációs magállamait? Ettől még Huntington is feljajdult valószínűleg.
A harmadik: Pár évvel ezelőtt a szaúdiak folytattak némi tárgyalást Moszkvával, majd Rijád félvállról kijelentett egy olyat, hogy el kell gondolkodni azon talán itt az ideje a szaúdi atomfegyver létrehozásának … vagy megvásárlásának…
http://hungarian.ruvr.ru/2013_11_07/Szaud-Arabia-nuklearis-fegyverre-szeretne-szert-tenni-Pakisztantol/
Ha Rijád konkrét lépéseket tesz ebbe az irányba (a kezdő lépéseket már korábban megtette) ez biztos jele az amerikai-szaúdi kapcsolatok lazulásának, ami egyébként egy cseppet sem lenne meglepő – ezzel kapcsolatban is ajánlom friss cikket:
http://kitekinto.hu/amerika/2013/11/07/merlegen_az_usa_kulpolitikaja/#.UnvHb-KFdGN
(A cikk címével nem teljesen értek egyet, a csőd nem a jelenlegi amerikai kormány lelkiismeretét terheli, hanem Wilson óta az összes kormányét és elnökét, kivéve egyet: JFK-t, de ez a jelen világkorszakban lassan lényegtelenné válik.)
Korábban egyszer azt is jeleztem, hogy Izrael állam a Sakktáblán Szaúd-Arábia stratégiai „leárnyékolására” hivatott. Ez a státusz csak addig tart, amíg Szaúd-Arábia létfontosságú lesz az USA-nak. (Tök mindegy, hogy Kerry milyen szép szavakkal hízelegte körbe a szaúdi nemességet, azok sem teljesen hülyék, pár szép szó nem változtat a világ kerekén és menetén.) Aggodalommal teli kíváncsisággal figyelhetjük a közeli jövőben Izrael helyzetének az alakulását is, véleményem szerint ez sokat el fog árulni a geopolitikai helyzet változásairól is.
Kína veszélyes, de nem a militáns agresszív katonai terjeszkedés miatt. Szun-Ce: Ping Fa (A háború művészete) című ókori filozófiai műben kifejti, hogy ott védekezz, ahol nem támadnak és ott támadj, ahol nem védekeznek. Mutass erőt, ahol gyenge vagy és mutass gyengeséget, ahol erős. Nem állítom, hogy Kína hűen követi mindenben saját ókori filozófiáját, de abban biztos vagyok, hogy alapvetően határozza meg a kínai stratégiai gondolkodást ez a dokumentum is. Kína jelentős hagyományos katonai erőt reklámoz, amin kapva-kap Japán is és beindítja a saját programjait, ami egyben a Japán geopolitikai szerep változását is jelenti. Erre egyébként egyértelműen utal az is, hogy Moszkva is kapva-kapott az alkalmon, és úgy tűnik, élénkülő tárgyalások kezdődnek a japánok és az oroszok között.
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/11/01/16/A_vedelmi_egyuttmukodes_melyiteserol_allapodott_meg_Japan_es.aspx
Csak egy gondolat: miközben a II. világháború 1945. május 8./9.-én (kinek hogy tetszik) véget ért, addig a Szovjetunió csak 1945. augusztus 8.-án üzent hadat Japánnak. Hogyan lehetséges az, hogy a SZU az USA szövetségese a II. VH-ban, miközben a hátában van egy Japán, aki éveken át háborítatlanul csatázgathatott úgy az USA-val, hogy közben Moszkva meg sem moccant – helyesebben szólva ép a németekkel verekedtek. De hogy még verbális szinten sem jött össze 1945-ig egy jelképes hadüzenet vagy valami…
Nos, mielőtt bárki „Szaniszlósodással” és „Világpanorámásodással” vádolna (vagy dicsérne, kinek hogy tetszik) a szabad gondolkodás és véleményformálás jogát senkitől el nem vitatom, kérném ilyen szellemben olvasni a további lázálmaimat is.
Ugyancsak jelzem azt is, hogy szépek-szépek – és természetesen megnyugtatóak – a kínai atomarzenálra vonatkozó hivatalos adatok (3-400 db robbanófej), de én nemrég hallottam olyan amerikai egyetemi kutatásról, ahol a kutatók és diákok véleménye inkább 3 ezer darab volt. Az igazság nem odaát, hanem inkább félúton van, szerintem jó lesz ez 1500 db-nak is, ami – talán nem meglepő – nagyjából megegyezne az amerikai-orosz hadászati fegyverkorlátozásokról szóló megállapodás USA-ra és Oroszországra vonatkozó limitjeivel. És hogy a kép tiszta legyen: nem annyi működő atomfegyver van, amennyi a hadrendben álló hordozókra van épp telepítve, hanem annál jóval több mindegyik oldalon.
Közben Kerry a minap körbeudvarolta a durcizó Szaúd-Arábiát, ahol felhívta arra a figyelmet, hogy a Közel-Kelet két leginkább meghatározó állama Szaúd-Arábia és Egyiptom, de most sajnos az egyiptomi helyzet problémás, így Rijád még fontosabbá vált.
http://gazdasagiradio.hu/cikk/98006/
(A cikknek azért is örülök, mert végre lassan kibújik a szög a zsákból – arab tavasz, diktátorok borulása és végül Szíria ügye. Asszad megbuktatása nem izraeli érdek volt, erről már akkor is beszélgettünk.)
Három gondolat még a cikkel kapcsolatban:
Miután az USA a palaolaj kitermelés illetve a bioüzemanyag gyártás technológiájával idén már a világ első számú exportőre lehet, ez mindenképpen veszélyt jelent az OPEC számára. Az arab feudális uralkodók hatalmas összegeket tartanak amerikai bankokban és közben a dollár árfolyamára közvetlenül is hatást tudtak gyakorolni pusztán az olajkitermelés felfuttatásával vagy épp fordítva, a visszafogásával. Az USA javára történő piaci olajpiaci változás az OPEC hatalmának és az USA befolyásolásának csökkenését jelenti.
A másik gondolat: Hogyan lehet Egyiptomot és a Szaúd-család magánkirályságát egy lapon említeni, mint az arab világ potenciális civilizációs magállamait? Ettől még Huntington is feljajdult valószínűleg.
A harmadik: Pár évvel ezelőtt a szaúdiak folytattak némi tárgyalást Moszkvával, majd Rijád félvállról kijelentett egy olyat, hogy el kell gondolkodni azon talán itt az ideje a szaúdi atomfegyver létrehozásának … vagy megvásárlásának…
http://hungarian.ruvr.ru/2013_11_07/Szaud-Arabia-nuklearis-fegyverre-szeretne-szert-tenni-Pakisztantol/
Ha Rijád konkrét lépéseket tesz ebbe az irányba (a kezdő lépéseket már korábban megtette) ez biztos jele az amerikai-szaúdi kapcsolatok lazulásának, ami egyébként egy cseppet sem lenne meglepő – ezzel kapcsolatban is ajánlom friss cikket:
http://kitekinto.hu/amerika/2013/11/07/merlegen_az_usa_kulpolitikaja/#.UnvHb-KFdGN
(A cikk címével nem teljesen értek egyet, a csőd nem a jelenlegi amerikai kormány lelkiismeretét terheli, hanem Wilson óta az összes kormányét és elnökét, kivéve egyet: JFK-t, de ez a jelen világkorszakban lassan lényegtelenné válik.)
Korábban egyszer azt is jeleztem, hogy Izrael állam a Sakktáblán Szaúd-Arábia stratégiai „leárnyékolására” hivatott. Ez a státusz csak addig tart, amíg Szaúd-Arábia létfontosságú lesz az USA-nak. (Tök mindegy, hogy Kerry milyen szép szavakkal hízelegte körbe a szaúdi nemességet, azok sem teljesen hülyék, pár szép szó nem változtat a világ kerekén és menetén.) Aggodalommal teli kíváncsisággal figyelhetjük a közeli jövőben Izrael helyzetének az alakulását is, véleményem szerint ez sokat el fog árulni a geopolitikai helyzet változásairól is.
Kurucz71:
„Azt latom hogy hol van ebben Obama megbuktatasanak celja de azt nem vagom hogy ebbe miert bukna bele az USA !”…
…„Roviden szerintem haboru lesz es nem kicsi.”
A kérdésed után velős konklúzióval zárod az írásodat. Ha viszont ez a végső következtetésed, akkor nem értem, hogyhogy nem érted, amit írtam.
Obama nem vitte bele az USA-t egy olyan háborúba, amelyik vagy eszkalálódik (III. VH) vagy anyagi csődbe viszi az USA-t. A két lehetőség végeredménye mindenképpen katasztrofális lenne az USA-nak is. Obamát – az Obamacare –ra hivatkozva, szocialistának kikiálltva – be akarják dönteni, mert kvázi „megóvta” Amerikát és a világot is egy óriási balhétól. (Igaz, van helyette Snowden, NSA meg egy csomó olyan doksi, amiről nem is tudjuk, hogy miről szól. Nem lennék meglepve, ha Snowdennek lettek volna segítői, például azok közül, akik amúgy is Obama fejét akarnák otthon.)
A szándékosan felfújt lehallgatási világbotrány valamint a látványos amerikai vészfékezés Szíria partjainál semmiképpen sem emeli az USA hitelességét – és erre még jól rá is játszik mindenki minden oldalról.
Ugyanakkor ha az Obama kormány mégis sikeresen bedőlne, akkor az USA szegényebb rétegei (akik legnagyobb része egészen véletlenül afro- vagy latin-amerikai) kapásból igen keményen rosszul járnának, ráadásul nehéz lenne beadni ezeknek otthon a szar dumát, miközben a Kongresszus, a FED és a Kormány éppen kötéltáncot jár…, vagyis addigra a jelenlegi Kormány már nem, mert épp bukás közben lenne.
Egy ilyen – hipotetikus - ingatag belföldi és egyre feszültebb geopolitikai helyzetben ezt a folyamatot minek nevezzem? Ha az USA visszasüllyed az „egy a sok hatalom közül” emeletre, az a szuperhatalmi státusz bukását jelenti - ennek viszont nagyon komoly geopolitikai következményei lesznek akkor.
„Azt latom hogy hol van ebben Obama megbuktatasanak celja de azt nem vagom hogy ebbe miert bukna bele az USA !”…
…„Roviden szerintem haboru lesz es nem kicsi.”
A kérdésed után velős konklúzióval zárod az írásodat. Ha viszont ez a végső következtetésed, akkor nem értem, hogyhogy nem érted, amit írtam.
Obama nem vitte bele az USA-t egy olyan háborúba, amelyik vagy eszkalálódik (III. VH) vagy anyagi csődbe viszi az USA-t. A két lehetőség végeredménye mindenképpen katasztrofális lenne az USA-nak is. Obamát – az Obamacare –ra hivatkozva, szocialistának kikiálltva – be akarják dönteni, mert kvázi „megóvta” Amerikát és a világot is egy óriási balhétól. (Igaz, van helyette Snowden, NSA meg egy csomó olyan doksi, amiről nem is tudjuk, hogy miről szól. Nem lennék meglepve, ha Snowdennek lettek volna segítői, például azok közül, akik amúgy is Obama fejét akarnák otthon.)
A szándékosan felfújt lehallgatási világbotrány valamint a látványos amerikai vészfékezés Szíria partjainál semmiképpen sem emeli az USA hitelességét – és erre még jól rá is játszik mindenki minden oldalról.
Ugyanakkor ha az Obama kormány mégis sikeresen bedőlne, akkor az USA szegényebb rétegei (akik legnagyobb része egészen véletlenül afro- vagy latin-amerikai) kapásból igen keményen rosszul járnának, ráadásul nehéz lenne beadni ezeknek otthon a szar dumát, miközben a Kongresszus, a FED és a Kormány éppen kötéltáncot jár…, vagyis addigra a jelenlegi Kormány már nem, mert épp bukás közben lenne.
Egy ilyen – hipotetikus - ingatag belföldi és egyre feszültebb geopolitikai helyzetben ezt a folyamatot minek nevezzem? Ha az USA visszasüllyed az „egy a sok hatalom közül” emeletre, az a szuperhatalmi státusz bukását jelenti - ennek viszont nagyon komoly geopolitikai következményei lesznek akkor.
Az oroszok bázist akarnak a hadiflottájuk számára Egyiptomban.
Érdekes cikk.
http://temydnya.mirtesen.ru/blog/43090827387/Russkoy-voennoy-baze-v-Egipte-byit!-Proval-vizita-gossekretarya-?pad=1&pad_page=1&utm_campaign=transit&utm_source=main&utm_medium=page_1
Érdekes cikk.
http://temydnya.mirtesen.ru/blog/43090827387/Russkoy-voennoy-baze-v-Egipte-byit!-Proval-vizita-gossekretarya-?pad=1&pad_page=1&utm_campaign=transit&utm_source=main&utm_medium=page_1
Obamacare: az univerzális társadalombiztosítás akkora égbekiáltó szocializmus, hogy gyakorlatilag minden fejlett országban működik (vegyük a határos Kanadát, vagy hazánkat). A gond az, hogy az amerikai GDP 20 százalékára rúgó szektorral megy szembe, akik már megszokták, hogy magáncégként döntenek arról, hogy ki él és ki döglik meg. Ezzel párhuzamosan folyik a katonai költségvetés megnyirbálása. A kettő találkozása pedig egy csendes kis polgárháború, az ember és pénzmennyiség adott.
Palaolaj: a fő gondjuk, hogy drága dolog, kitermelési ár alatt tudják eladni (a közel-keleti háborúk olajár felhajtó hatása némileg enyhít a dolgon), gyakorlatban befolyást vesznek pénzért ld. amerikai államadósság
Egyiptom: amerika nem fizet, az orosz közeledés egyértelmű
Szaúd-Arábia: személyes hülyeségem, hogy kínát egynek tekintem az egyesült államokkal, de az még valószínűbb, hogy a stratégiai partnerváltás nem olyan egyszerű, ahogyan azt móricka gondolja. Kerry nagy valószínűséggel világossá tette, hogy igen vékony szálon függ a királyság hatalma és a szíriába küldött söpredéknél sokkal kompaktabb kontingens napok alatt kitakarítaná őket az egész térség legnagyobb megelégedésére.
Kínai atomarzenál: ez a 300 vagy 3000 nem nagyon új történet. annyit fűznék hozzá, hogy mivel az elvtársak nem gyakran tartanak barlangtúrát külföldieknek, ez a tipp onnan jött, hogy műholdas felvételek alapján ébredtek rá, hogy az eddig feltételezett kínai föld alatti infrastruktúrának mintegy tízszeresével állnak szemben.
Palaolaj: a fő gondjuk, hogy drága dolog, kitermelési ár alatt tudják eladni (a közel-keleti háborúk olajár felhajtó hatása némileg enyhít a dolgon), gyakorlatban befolyást vesznek pénzért ld. amerikai államadósság
Egyiptom: amerika nem fizet, az orosz közeledés egyértelmű
Szaúd-Arábia: személyes hülyeségem, hogy kínát egynek tekintem az egyesült államokkal, de az még valószínűbb, hogy a stratégiai partnerváltás nem olyan egyszerű, ahogyan azt móricka gondolja. Kerry nagy valószínűséggel világossá tette, hogy igen vékony szálon függ a királyság hatalma és a szíriába küldött söpredéknél sokkal kompaktabb kontingens napok alatt kitakarítaná őket az egész térség legnagyobb megelégedésére.
Kínai atomarzenál: ez a 300 vagy 3000 nem nagyon új történet. annyit fűznék hozzá, hogy mivel az elvtársak nem gyakran tartanak barlangtúrát külföldieknek, ez a tipp onnan jött, hogy műholdas felvételek alapján ébredtek rá, hogy az eddig feltételezett kínai föld alatti infrastruktúrának mintegy tízszeresével állnak szemben.
Köszönet az érdekes cikkért Tcat-nak, nem baj, ha csak „pletyka”. Nem tiszteletlenségből ezen a topicon hozom a másik cikket szóba, de a felvetődött hír a mai új – és hivatalos (!!!) – hírek tükrében még csak durvának sem tűnik.
http://nol.hu/kulfold/20131108-fenyeget_a_szaudi_bomba?ref=sso
Gondolom senki számára sem kétséges az, hogy Szaúd-Arábiának akkor lesz bevethető és valós nukleáris potenciálja, amikor megvásárolja. Pakisztán, Kína és Oroszország simán működhet, de Észak-Koreát sem tartom kizártnak. Ha Szaúd-Arábia valóban atomhatalmi státuszra tör, akkor nem is olyan furcsa a hirtelen közeledés Irán és az USA között, mégpedig azért, mert az esetleges szaúdi döntést az USA semmiféle eszközzel nem tudja majd megakadályozni.
Izrael szempontjából ez duplán katasztrofális lehet: ha az USA kénytelen lesz elfogadni Szaúd-Arábia atomhatalmi státuszát (márpedig ez csak és kizárólag a szaúdiak döntésén múlik) , akkor az USA lazít az iráni gyeplőn és a végén Irán is atomhatalommá válhat – „megzsarolva” Rijádot a perzsa bomba puszta létével. Ez a szaúdi-iráni relációban még oké, de mit jelent ez Izrael szempontjából? Az eddigi egyetlen iszlám atomhatalom helyett most lesz hirtelen három.
Az USA gazdaságára, bel- és külpolitikájára a legnagyobb közvetlen „külső” hatást a zsidó lobbi illetve a gazdag arab olajmonarchiák uralkodói voltak képesek gyakorolni. Egyiptom (és Murszi) bedöntése szaúdi és izraeli érdek volt, ugyanakkor ezt a helyzetet Szaúd-Arábia tudta jobban kihasználni – ráadásul olyan irányban, ami tökéletesen szembemegy Izrael hosszabb távú alapvető létérdekeivel.
(Civilizációs szempontból Egyiptom iszlám magállammá válhatna, Szaúd-Arábia kizárt – ennek konkrét történelmi, kulturális és spirituális okai vannak - ne feledjük, egy alapvetően jelentős és erősen vallásos tömeggel rendelkező iszlám kultúrában hosszabb távon meghatározó irányt mutatni nem elégséges csak a pénz vagy egy darab kavics az égből.)
Egy szaúdi-izraeli „törés” drasztikus lökést adna az amúgy is folyamatban lévő geopolitikai változásoknak. Ezt a lökést nagyon keményen megérezné az Egyesült Államok, mégpedig házon belül – melyik kezébe harapjon Washington?
A folyamat talán nem is annyira elképzelhetetlen, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyan még csak finoman, de vannak határozott jelei az amerikai-kínai közeledés megindulásának, vagy előkészítésének.
Nyilván Moszkva sem véletlenül szólta el magát pár napja arra vonatkozóan, hogy Oroszország számára India a legfontosabb partner a katonai-kutatási és fejlesztési kérdésekben.
(Egyre határozottabban az a véleményem, hogy a világ jövőjének és sorsának meghatározásában végül az orosz-india páros „voksa” fog dönteni. Egy új világháború elkerülésének egyetlen sanszát ebben a konstellációban látom.)
Visszatérve Egyiptom kérdésére még egy adalék: az északi hajózási útvonalak csökkentik a szuezi-csatorna geostratégiai jelentőségét, mivel az Ázsiából induló kereskedelmi hajók Európát 40%-al olcsóbban elérik Északról.
Oroszország – bár egyes vélemények szerint még megvédeni is képtelen lenne a területeket – azért arra képes, hogy a világon egyedüliként az atomjégtörő flottájával már most konvojok tucatjait kísérje/vezesse át Ázsiából Európába. Gondolom, mindenki a helyén tudja kezelni ezt a jelentéktelen és mellékes momentumot. ;D
Xfotel:
Gyakorlatilag egyet kell értenem.
Gondolom olvastad:
http://zipp.hu/kulfold/2013/11/08/obama_bocsanatot_kert_azoktol_akik_elveszitik_az_egeszsegbiztositasukat
http://nol.hu/kulfold/20131108-fenyeget_a_szaudi_bomba?ref=sso
Gondolom senki számára sem kétséges az, hogy Szaúd-Arábiának akkor lesz bevethető és valós nukleáris potenciálja, amikor megvásárolja. Pakisztán, Kína és Oroszország simán működhet, de Észak-Koreát sem tartom kizártnak. Ha Szaúd-Arábia valóban atomhatalmi státuszra tör, akkor nem is olyan furcsa a hirtelen közeledés Irán és az USA között, mégpedig azért, mert az esetleges szaúdi döntést az USA semmiféle eszközzel nem tudja majd megakadályozni.
Izrael szempontjából ez duplán katasztrofális lehet: ha az USA kénytelen lesz elfogadni Szaúd-Arábia atomhatalmi státuszát (márpedig ez csak és kizárólag a szaúdiak döntésén múlik) , akkor az USA lazít az iráni gyeplőn és a végén Irán is atomhatalommá válhat – „megzsarolva” Rijádot a perzsa bomba puszta létével. Ez a szaúdi-iráni relációban még oké, de mit jelent ez Izrael szempontjából? Az eddigi egyetlen iszlám atomhatalom helyett most lesz hirtelen három.
Az USA gazdaságára, bel- és külpolitikájára a legnagyobb közvetlen „külső” hatást a zsidó lobbi illetve a gazdag arab olajmonarchiák uralkodói voltak képesek gyakorolni. Egyiptom (és Murszi) bedöntése szaúdi és izraeli érdek volt, ugyanakkor ezt a helyzetet Szaúd-Arábia tudta jobban kihasználni – ráadásul olyan irányban, ami tökéletesen szembemegy Izrael hosszabb távú alapvető létérdekeivel.
(Civilizációs szempontból Egyiptom iszlám magállammá válhatna, Szaúd-Arábia kizárt – ennek konkrét történelmi, kulturális és spirituális okai vannak - ne feledjük, egy alapvetően jelentős és erősen vallásos tömeggel rendelkező iszlám kultúrában hosszabb távon meghatározó irányt mutatni nem elégséges csak a pénz vagy egy darab kavics az égből.)
Egy szaúdi-izraeli „törés” drasztikus lökést adna az amúgy is folyamatban lévő geopolitikai változásoknak. Ezt a lökést nagyon keményen megérezné az Egyesült Államok, mégpedig házon belül – melyik kezébe harapjon Washington?
A folyamat talán nem is annyira elképzelhetetlen, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyan még csak finoman, de vannak határozott jelei az amerikai-kínai közeledés megindulásának, vagy előkészítésének.
Nyilván Moszkva sem véletlenül szólta el magát pár napja arra vonatkozóan, hogy Oroszország számára India a legfontosabb partner a katonai-kutatási és fejlesztési kérdésekben.
(Egyre határozottabban az a véleményem, hogy a világ jövőjének és sorsának meghatározásában végül az orosz-india páros „voksa” fog dönteni. Egy új világháború elkerülésének egyetlen sanszát ebben a konstellációban látom.)
Visszatérve Egyiptom kérdésére még egy adalék: az északi hajózási útvonalak csökkentik a szuezi-csatorna geostratégiai jelentőségét, mivel az Ázsiából induló kereskedelmi hajók Európát 40%-al olcsóbban elérik Északról.
Oroszország – bár egyes vélemények szerint még megvédeni is képtelen lenne a területeket – azért arra képes, hogy a világon egyedüliként az atomjégtörő flottájával már most konvojok tucatjait kísérje/vezesse át Ázsiából Európába. Gondolom, mindenki a helyén tudja kezelni ezt a jelentéktelen és mellékes momentumot. ;D
Xfotel:
Gyakorlatilag egyet kell értenem.
Gondolom olvastad:
http://zipp.hu/kulfold/2013/11/08/obama_bocsanatot_kert_azoktol_akik_elveszitik_az_egeszsegbiztositasukat
"a világ jövőjének és sorsának meghatározásában végül az orosz-india páros „voksa” fog dönteni."
Akkor india miért nem szólal fel Szíria mellett ?
A jenkik ahogy itt mondták a távol-Kelten is építi a rakétapajzsot akkor India miért nem fejezi ki aggodalmát miatta? Mindig csak Orosz-Kína szövetségről szólnak a hírek India pedig kussban van.
Szíriai partokhoz is küldhettek volna akkor pár fregattot az Indiaiak.
Akkor india miért nem szólal fel Szíria mellett ?
A jenkik ahogy itt mondták a távol-Kelten is építi a rakétapajzsot akkor India miért nem fejezi ki aggodalmát miatta? Mindig csak Orosz-Kína szövetségről szólnak a hírek India pedig kussban van.
Szíriai partokhoz is küldhettek volna akkor pár fregattot az Indiaiak.
Üdv Roni!
A kérdéseidre egyszerű a válasz. Azért, mert India nem Moszkva csicskája és Indiának megvan a saját érdeke és stratégiája. Az orosz-indiai relációt én globális szinten gondolom kiegyensúlyozó erőnek, ott pedig nem egy-egy négyzetért folyik a játék a Táblán.
Szíria az USA és Oroszország szembeállításáról szólt, ami megfelelt például Kínának is, de Indiának történetesen nagyon nem.
Mégis, hova és milyen hajókat kellett volna küldenie… és ki ellen és kinek az oldalán? Egy indiai-amerikai vagy indiai-orosz szembenállásban hol találom meg India érdekeit?
Más:
A hírek és elemzések sem mindig orosz-kínai szövetségről szólnak, sőt, ha figyelembe veszem bármelyik nagyágyút a témában én még egyiktől sem olvastam orosz-kínai hosszú távú szövetségről. Amerikát előbb-utóbb, így vagy úgy, de le fogják rángatni a trónról, de utána hogyan gondolja bárki? Majd Moszkva és Peking kéz a kézben boldog mosollyal az arcukon felülnek a megüresedett pulpitusra?
Az orosz-kínai együttműködés közös nevezője az USA „trónfosztása” – de csak eddig, és nem tovább.
Ahogy gyengül az USA, úgy közeledik válaszút elé: háború vagy együttműködés (ami egyenlő magával a szuperhatalmi trónfosztással) valamelyik geopolitikai tényezővel. Ha ez történetesen Kissinger tanácsán múlik, akkor Kínával.
Néhány nem mellékes tényre felhívnám a figyelmed:
Az USA kormánya és államapparátusa pár napig (hétig) gyakorlatilag leállt. A légierő gépeinek egy jelentős része a földön pihen, mert nincs rá pénz. Ugyanez igaz a flotta egy részére is. Az USA hadigépezete a vörös vonal átlépése után megtorpant és kihátrált Szíriánál (- India sem kellett hozzá). Közben a napokban igen kellemetlen kis affér derült ki: az amerikai hadihajókat egy élelmes tábornok és egy huncut vállalkozó kicsit megmozgatta a tengereken ide-oda és közben persze rendesen gyarapodott a bankszámlájuk is. Az Obama-kabinet őket is kirúgta. Azért őket is, mert mostanában eléggé megszaporodtak arrafelé a lefejezések, mégpedig katonailag és a nemzetvédelem szempontjából igen kényes posztokon és helyeken (atomsilóktól az NSA-ig).
Közvetlen tárgyalások kezdődtek Irán és az USA között, ami a következő komoly fordulat Szíria után. A tárgyalások végeredményétől függetlenül maga a tárgyalások ténye jelentenek igazi változást a nyugat hozzáállásában. (Ha jóban akarsz lenni Kínával, akkor először legyél jóban Iránnal.)
A soron lévő Genf- tárgyaláson Oroszország nem vesz részt. Az is tény, hogy közben Izrael teljes erőből elutasítja a nyugati-iráni atomtárgyalásokat illetve a formálódó megegyezést.
A minap Arafat maradványait vizsgálták, mivel felmerült az alapos gyanú az „idegenkezűségre” – állítólag polóniumot tudtak kimutatni. Arafat halálával az addig többé-kevésbé irányított erők egymás ellen fordultak ez pedig Izraelnek abszolúte érdeke volt. Ehhez képest Oroszország hivatalos mai álláspontja az, hogy kevés a bizonyíték. Izraeli-orosz közeledés az iráni-USA közeledés (és SZaúd-Arábia esetleges) ellensúlyozására.
(Asszadért cserébe Arafat-ügye? – persze, ez csak egy rosszmájú megjegyzés volt a részemről, de hát tudjátok, én már csak ilyen vagyok. ;D )
Az egyiptomi pletyka abszolúte illik a képbe. Hogy ez 4 md Usd lesz-e vagy sem, azt még talán ők sem tudják, de nem is ez a lényeg ebből a szempontból. A fokozatosan helyzetbe emelkedő Irán és a mozgolódó Szaúd-Arábia izraeli érdekké teszi Egyiptom stabilizálását – akár Oroszország oldaláról. Egy ilyen orosz-egyiptomi akció izraeli nyugtázása Tel-Aviv jelzése Európa és az USA felé: Izrael nem akarja minden áron megakadályozni Moszkva befolyásának térségbeli növekedését az USA és az EU kárára.
Félelmetes kardtáncot járnak a nagyhatalmak egyre gyorsabb ütemben.
A kérdéseidre egyszerű a válasz. Azért, mert India nem Moszkva csicskája és Indiának megvan a saját érdeke és stratégiája. Az orosz-indiai relációt én globális szinten gondolom kiegyensúlyozó erőnek, ott pedig nem egy-egy négyzetért folyik a játék a Táblán.
Szíria az USA és Oroszország szembeállításáról szólt, ami megfelelt például Kínának is, de Indiának történetesen nagyon nem.
Mégis, hova és milyen hajókat kellett volna küldenie… és ki ellen és kinek az oldalán? Egy indiai-amerikai vagy indiai-orosz szembenállásban hol találom meg India érdekeit?
Más:
A hírek és elemzések sem mindig orosz-kínai szövetségről szólnak, sőt, ha figyelembe veszem bármelyik nagyágyút a témában én még egyiktől sem olvastam orosz-kínai hosszú távú szövetségről. Amerikát előbb-utóbb, így vagy úgy, de le fogják rángatni a trónról, de utána hogyan gondolja bárki? Majd Moszkva és Peking kéz a kézben boldog mosollyal az arcukon felülnek a megüresedett pulpitusra?
Az orosz-kínai együttműködés közös nevezője az USA „trónfosztása” – de csak eddig, és nem tovább.
Ahogy gyengül az USA, úgy közeledik válaszút elé: háború vagy együttműködés (ami egyenlő magával a szuperhatalmi trónfosztással) valamelyik geopolitikai tényezővel. Ha ez történetesen Kissinger tanácsán múlik, akkor Kínával.
Néhány nem mellékes tényre felhívnám a figyelmed:
Az USA kormánya és államapparátusa pár napig (hétig) gyakorlatilag leállt. A légierő gépeinek egy jelentős része a földön pihen, mert nincs rá pénz. Ugyanez igaz a flotta egy részére is. Az USA hadigépezete a vörös vonal átlépése után megtorpant és kihátrált Szíriánál (- India sem kellett hozzá). Közben a napokban igen kellemetlen kis affér derült ki: az amerikai hadihajókat egy élelmes tábornok és egy huncut vállalkozó kicsit megmozgatta a tengereken ide-oda és közben persze rendesen gyarapodott a bankszámlájuk is. Az Obama-kabinet őket is kirúgta. Azért őket is, mert mostanában eléggé megszaporodtak arrafelé a lefejezések, mégpedig katonailag és a nemzetvédelem szempontjából igen kényes posztokon és helyeken (atomsilóktól az NSA-ig).
Közvetlen tárgyalások kezdődtek Irán és az USA között, ami a következő komoly fordulat Szíria után. A tárgyalások végeredményétől függetlenül maga a tárgyalások ténye jelentenek igazi változást a nyugat hozzáállásában. (Ha jóban akarsz lenni Kínával, akkor először legyél jóban Iránnal.)
A soron lévő Genf- tárgyaláson Oroszország nem vesz részt. Az is tény, hogy közben Izrael teljes erőből elutasítja a nyugati-iráni atomtárgyalásokat illetve a formálódó megegyezést.
A minap Arafat maradványait vizsgálták, mivel felmerült az alapos gyanú az „idegenkezűségre” – állítólag polóniumot tudtak kimutatni. Arafat halálával az addig többé-kevésbé irányított erők egymás ellen fordultak ez pedig Izraelnek abszolúte érdeke volt. Ehhez képest Oroszország hivatalos mai álláspontja az, hogy kevés a bizonyíték. Izraeli-orosz közeledés az iráni-USA közeledés (és SZaúd-Arábia esetleges) ellensúlyozására.
(Asszadért cserébe Arafat-ügye? – persze, ez csak egy rosszmájú megjegyzés volt a részemről, de hát tudjátok, én már csak ilyen vagyok. ;D )
Az egyiptomi pletyka abszolúte illik a képbe. Hogy ez 4 md Usd lesz-e vagy sem, azt még talán ők sem tudják, de nem is ez a lényeg ebből a szempontból. A fokozatosan helyzetbe emelkedő Irán és a mozgolódó Szaúd-Arábia izraeli érdekké teszi Egyiptom stabilizálását – akár Oroszország oldaláról. Egy ilyen orosz-egyiptomi akció izraeli nyugtázása Tel-Aviv jelzése Európa és az USA felé: Izrael nem akarja minden áron megakadályozni Moszkva befolyásának térségbeli növekedését az USA és az EU kárára.
Félelmetes kardtáncot járnak a nagyhatalmak egyre gyorsabb ütemben.
http://hungarian.ruvr.ru/2013_11_09/Gorogorszag-lefoglalt-egy-loszerrel-teli-hajot-Ukrajnabol/
Ez igen szép Janukovics kínjában nem tud hogy nyalni a nyugatnak inkább fegyvereket visz a szír ellenzéknek .
"Félelmetes kardtáncot járnak a nagyhatalmak egyre gyorsabb ütemben."
Csak a jenkik! véleményem szerint Kína és az oroszok erősödésétől tart tehát minél hamarabb meg kell erősíteni befolyását a világban ott van pl Ukrajna addig kel bevinni az EU és a NATO-ba míg nem olyan erős az orosz hadsereg hogy lenyelje őket (mármint az Ukránokat) .
Ez igen szép Janukovics kínjában nem tud hogy nyalni a nyugatnak inkább fegyvereket visz a szír ellenzéknek .
"Félelmetes kardtáncot járnak a nagyhatalmak egyre gyorsabb ütemben."
Csak a jenkik! véleményem szerint Kína és az oroszok erősödésétől tart tehát minél hamarabb meg kell erősíteni befolyását a világban ott van pl Ukrajna addig kel bevinni az EU és a NATO-ba míg nem olyan erős az orosz hadsereg hogy lenyelje őket (mármint az Ukránokat) .
Üdv Roni!
Ukrajnán belül is ütköznek ellentétes érdekvonalak, nincs ebben semmi meglepő. Egyébként az igazi nagy játékosok általában mindkét hadviselő félnek szállítanak fegyvert, hiszen nemcsak a háború célja egy üzlet, hanem maga a háború is üzleti cél.
Csak a „jenkik” járják ezt a képletes kardtáncot? Na, ezt szívesen „meghallgatnám” részletesebben is, bár én személy szerint ezt azért nem egészen így látom.
Zárójelesen: Az orosz vagy kínai erősödést nem önmagában kell értelmezni, mivel ezzel együtt – egy helyen és időben – zajlik egy gyengülési folyamat Amerika részéről is. Geopolitikai szinten csak együtt kezelhetőek ezek, önmagukban semmit sem mondanak.
Ha Kína épít még egy hordozót, az önmagában nem lenne akkora dolog, de ha mellé rakjuk azt, hogy addigra akár tovább is csökkenhet az aktív amerikai hordozócsoportok száma, akkor máris kicsit nagyobb lesz a dolog nyomatéka. Főleg, hogy közben az eddig kontroll alatt tartott régiók további kontrollálására eleve kisebb erőforrás áll majd a rendelkezésükre.
Az USA csak úgy tudja megőrizni előnyét/fölényét a következő évtized(ek)ben, ha megosztja a feladatot – és természetesen a koncot is. (Ezt nevezzük általában szövetségesi rendszernek, vazallusinak meg azt, amikor a góré melót ad, jutalmat nem.) Ez ugyanakkor nagyobb szövetségesi beleszólást is jelent a dolgokba, azaz távolról sem fog az amerikai érdek olyan szinten érvényesülni, mint korábban.
A másik lehetőség, hogy háborút robbant ki, nyilván olyat kellene, ahol esetleg a riválisok egymást ütik. (Ezt egy kicsit nehéz lesz összehozni addig, amíg az USA nem gyengül/gyengíti meg magát kellőképpen.) Vagy ezt nem várják meg, és megindítják, félresöpörve mindent és mindenkit. A kérdés csak az, hogy nem futottak-e már ki az időből ehhez. Az eddigi status quo mindenhol recseg-ropog, senki sem tudja, hogy ki vagy kik fognak ebből jól kijönni.
Az USA ipara ugyan nagyon termelékeny, de az ipari képességek Kínában is komoly szintet értek el, az oroszoknál pedig egy korábbi ipari struktúra maradványaira lehetett elkezdeni építeni. Ez azt jelenti, hogy a katonai/védelmi ipari termelékenység az USA-ban kiváló (ott elsősorban finanszírozási gondok vannak), Kína nagyon keményen feljött, a fokozatosan növekvő mennyiség egyben minőségileg is egyre fejlettebbé válik (bőséges pénzügyi erőforrásokkal). Az oroszoknál a termelékenységi kapacitás, a saját nyersanyag készletek valamint a technológia szintje összesítve lassúbb emelkedést/fejlődést jelent, de Kínához képest induláskor bőséges előnnyel bírtak a technológia terén. Az más kérdés, hogy ez ideig-óráig segít a katonai fölény/elrettentés fenntartásán, de nyilván nem statikus (befagyott) állapotokról beszélünk - legalábbis én soha.
Az oroszoknál annyi előnyt látok, hogy a fejlesztésekre és fenntartásra fordítható pénzügyi háttér adott és az ország gazdasági összeroppanás nélkül is kényelmesen képes lehet a hiteles katonai elrettentéshez szükséges elégséges szintű és elégséges színvonalú katonai erőt fenntartani. Ha jobban rágyúrnak, akkor ez több is lehet, mint elégséges.
Ennél a pontnál viszont újabb emelethez érkezünk: a következő évtizedek „trendjét” a demográfiai és társadalmi kérdések is meg fogják határozni – innentől kezdve a korábbi ipari/katonai lehetőségek is csupán csak egy tényező a sok közül ahhoz, hogy valaki nagyhatalom vagy éppen szuperhatalom legyen. Tovább nem is részletezném a dolgot, ehhez már egy polihisztor kellene. Attól viszont mindenkit óvnék, hogy laza kétszavas félmondatokkal intézzen el egy olyan léptékű kérdést, mint az USA, Kína, EU, Oroszország, stb… - a dolog ilyenkor nem túl hiteles.
Ukrajnán belül is ütköznek ellentétes érdekvonalak, nincs ebben semmi meglepő. Egyébként az igazi nagy játékosok általában mindkét hadviselő félnek szállítanak fegyvert, hiszen nemcsak a háború célja egy üzlet, hanem maga a háború is üzleti cél.
Csak a „jenkik” járják ezt a képletes kardtáncot? Na, ezt szívesen „meghallgatnám” részletesebben is, bár én személy szerint ezt azért nem egészen így látom.
Zárójelesen: Az orosz vagy kínai erősödést nem önmagában kell értelmezni, mivel ezzel együtt – egy helyen és időben – zajlik egy gyengülési folyamat Amerika részéről is. Geopolitikai szinten csak együtt kezelhetőek ezek, önmagukban semmit sem mondanak.
Ha Kína épít még egy hordozót, az önmagában nem lenne akkora dolog, de ha mellé rakjuk azt, hogy addigra akár tovább is csökkenhet az aktív amerikai hordozócsoportok száma, akkor máris kicsit nagyobb lesz a dolog nyomatéka. Főleg, hogy közben az eddig kontroll alatt tartott régiók további kontrollálására eleve kisebb erőforrás áll majd a rendelkezésükre.
Az USA csak úgy tudja megőrizni előnyét/fölényét a következő évtized(ek)ben, ha megosztja a feladatot – és természetesen a koncot is. (Ezt nevezzük általában szövetségesi rendszernek, vazallusinak meg azt, amikor a góré melót ad, jutalmat nem.) Ez ugyanakkor nagyobb szövetségesi beleszólást is jelent a dolgokba, azaz távolról sem fog az amerikai érdek olyan szinten érvényesülni, mint korábban.
A másik lehetőség, hogy háborút robbant ki, nyilván olyat kellene, ahol esetleg a riválisok egymást ütik. (Ezt egy kicsit nehéz lesz összehozni addig, amíg az USA nem gyengül/gyengíti meg magát kellőképpen.) Vagy ezt nem várják meg, és megindítják, félresöpörve mindent és mindenkit. A kérdés csak az, hogy nem futottak-e már ki az időből ehhez. Az eddigi status quo mindenhol recseg-ropog, senki sem tudja, hogy ki vagy kik fognak ebből jól kijönni.
Az USA ipara ugyan nagyon termelékeny, de az ipari képességek Kínában is komoly szintet értek el, az oroszoknál pedig egy korábbi ipari struktúra maradványaira lehetett elkezdeni építeni. Ez azt jelenti, hogy a katonai/védelmi ipari termelékenység az USA-ban kiváló (ott elsősorban finanszírozási gondok vannak), Kína nagyon keményen feljött, a fokozatosan növekvő mennyiség egyben minőségileg is egyre fejlettebbé válik (bőséges pénzügyi erőforrásokkal). Az oroszoknál a termelékenységi kapacitás, a saját nyersanyag készletek valamint a technológia szintje összesítve lassúbb emelkedést/fejlődést jelent, de Kínához képest induláskor bőséges előnnyel bírtak a technológia terén. Az más kérdés, hogy ez ideig-óráig segít a katonai fölény/elrettentés fenntartásán, de nyilván nem statikus (befagyott) állapotokról beszélünk - legalábbis én soha.
Az oroszoknál annyi előnyt látok, hogy a fejlesztésekre és fenntartásra fordítható pénzügyi háttér adott és az ország gazdasági összeroppanás nélkül is kényelmesen képes lehet a hiteles katonai elrettentéshez szükséges elégséges szintű és elégséges színvonalú katonai erőt fenntartani. Ha jobban rágyúrnak, akkor ez több is lehet, mint elégséges.
Ennél a pontnál viszont újabb emelethez érkezünk: a következő évtizedek „trendjét” a demográfiai és társadalmi kérdések is meg fogják határozni – innentől kezdve a korábbi ipari/katonai lehetőségek is csupán csak egy tényező a sok közül ahhoz, hogy valaki nagyhatalom vagy éppen szuperhatalom legyen. Tovább nem is részletezném a dolgot, ehhez már egy polihisztor kellene. Attól viszont mindenkit óvnék, hogy laza kétszavas félmondatokkal intézzen el egy olyan léptékű kérdést, mint az USA, Kína, EU, Oroszország, stb… - a dolog ilyenkor nem túl hiteles.
Montezuma
"Lady_Gaga_koncertjegyekkel_es_oromlanyokkal_szedtek_ki_titkokat"
LOL.
Már a megvesztegetések színvonala sem a régi... (Azért jó volt látni, hogy örömlányok is voltak a vesztegetési csomagban, így a régi jó dolgokból is maradt valami )
"Lady_Gaga_koncertjegyekkel_es_oromlanyokkal_szedtek_ki_titkokat"
LOL.
Már a megvesztegetések színvonala sem a régi... (Azért jó volt látni, hogy örömlányok is voltak a vesztegetési csomagban, így a régi jó dolgokból is maradt valami )
- Status